Baranya vízrajzi közneveiből – 2.

Jelentésük alapján így csoportosíthatjuk Baranya fontosabb vízrajzi közneveit.

1. Természetes vízfolyások: ág, árok, csöpögő, csörgő, ér, patak, sár, séd, víz, zuhogó.
2. Mesterséges vízelvezetők, vízgyűjtők: árok, csap(a)árok, csatorna, kanális, malomárok, sánc.
3. A természetes folyóvíz szakasza: csurgó, fejeték, fok, fő, gázló, holtág, kadar, kút, torok, zátony, zuhogó.
4. Állóvizek: halastó, kopolya, mocsola ~ mocsila, tó.
5. Vizet igénylő emberi (állati) tevékenységek: fürdő, itató, kenderáztató, mocsila, mosó<hely>.
6. Víznyerő helyek: forrás, forráskút, kiskút, kút, kútfő, kútvölgy.
7. Vízen, víz mellett emelt építmények: bönt, bodonos kút, dudusmalom, eresztő, fogás, gát, híd, part, repülő, sánc, tutaj, sánc, sió, vízmű, víztározó, zsilip.
8. Vizenyős helyek, mocsarak: berek, csuhus, holtág, kútfő, limbus, mocsár, mocsola, nádas, sár, sáros, süllyedék.
9. Víz által létrehozott vagy vízzel közvetlenül érintkező száraz helyek, térszínformák: gürü, hagyomány, horgos, karikó, kerengetés ~ keringő, part, sánc, sziget, szigetköz.

 

 

Mivel a vízrajzi nevek jelentésén kívül e szócsoport eredete is érdeklődésre tarthat számot, röviden ismertetem a fenti szavak etimológiáit.

ág
Vitatott eredetú.1. Ősi örökség az ugor korból. 2. Ősi örökség a finnugor korból. Eredeti jelentése ’ág, elágazás valamin’ lehetett.

árok
Ótörök eredetű ’patak, csatorna’ jelentésben.

berek
Vitatott eredetű. 1. Származékszó; a ber- alapszava ősi örökség a finnugor korból. 2. Szláv eredetű.

bönt
Magyar tájszó. Jelentése: 1. ’Töltés, földgát az áradó víz elé.’ 2. ’Az árok [patak] dombosabb partja’ (OrmSz. 54. és ÚMTSz.1, 590.). Barics Ernő szerint a Dráva menti községek horvát nyelvjárásában a bent tájszó jelentése ugyancsak ’töltés, gát.’ A bönt a horvát nyelvből kerülhetett az ormánsági népnyelvbe, akárcsak a gát, gázló, láz, malom, mocsila és a patak szó.

csap
[a csap(a)árok szóban] Hangutánzó szó. Valószínűen ősi örökség a finnugor korból.

csatorna
Szerb-horvát eredetű. A kanális Latin eredetű. Canalis ’cső; vízlevezető csatorna’. A vízszabályozások idején kerülhetett ez a szó népnyelvbe.

csepegő
A csepeg ige + az ő melléknévi igenév képzője. A szó töve ősi örökség a finnugor korból. Hangutánzó szó.

csörgő, csörge
A csörgő a csörög ige ö igenévképzős származéka.

csuhus
A nyelvjárási csuhé szó származéka. Vitatott eredetű. A hangutánzó eredetű szavak családjába tartozik.

ér
Vitatott eredetű. 1. Ősi örökség a finnugor korból. 2. Azonos a vérér, bányaér jelentésű szavakkal. A TESz szerint csak a Tiszántúlon él ez a szó helynévben. A BMFN-ben van példa -ér utótagú helynévre!

eresztő
Származékszó. Az ereszt ige + az ő melléknévi igenév képzőjének kapcsolata. 1265-ben: eresztvény ’vízárok, csatorna’.

fejeték
Származékszó ’valaminek a felső része’ jelentésben. Alapszava a fej, amely ősi örökség a finnugor korból. Érdekes, hogy a jelentésintegráció révén 13 mellékjelentése van a fej főnévnek (ÉrtSz. II, 574.).

fogás
Származékszó. A fog ige + az –ás névszóképző kapcsolata. Helyneveinkben ’rekesztés’ értelemben! Alap szava, a fog ősi örökség a finnugor korból.

fok
Valószínűen ősi örökség a finnugor korból. Jelentése: ’Nagyobb vizekből kifolyó ér vagy csatorna. Első írásos emléke 1055-ből: fuk (ma: Siófok)
[Tih.Al.].

forrás
1. A földből természetes úton előtörő víz.
2. Valaminek az eredete, kezdete. Származékszó. A forr ige + az –ás névszóképző kapcsolata.
Mai jelentései már elszigetelődtek a szó eredeti jelentésétől. Lehet. hogy a latin fons ’forrás, kútfő’ volt a mintája.

fő
Szófaji átcsapás eredménye.  A fej főnév eredetibb fő alakváltozatának melléknevesülésével jött létre. (Forrásfő, Kútfő!) Első írásos adata: 1055-ből: Ozoufeu, villa [ma: Aszófő] (Tih. Al).

fürdő
Eredete bizonytalan. A fürdik ige származéka.

gát
Szláv eredetű. A gát ’töltés’ jelentése a német Damm ’töltés, gát’ mintájára keletkezhetett.

gázló
Délszláv eredetű. Jelentései:’ <Sekély> vizen átlábol, gyalog átkel’ 2. ’Tapos, tipor’. 3. ’Megy’.

hagyomány
A hagy ige származéka. Képzett szó. A nyelvújítás idején keletkezett. A hagy ősi örökség az uráli korból.

halastó
Szóösszetétel: a hal főnév + a tó főnév összetétele. Mindkét szó ősi örökség az uráli korból.

harmatos
Származékszó: a harmat főnév + a -s melléknévképző kapcsolata. Ismeretlen eredetű szó. Újabb jelentése: harmatos <teljesítmény> ’gyenge teljesítmény’.

híd
Alán (perzsa) eredetű. Az átvétel idején a mai i helyén mély (veláris) i lehetett. Erre utal az, hogy a szó toldalékolása: hidak, hidat!

horgas
A horh (horhó) szavunkkal lehet kapcsolatban. Talán magyar fejlemény.  A szó eredete tisztázatlan. Lehet, hogy a horog szavunk származéka. Mindkét szó a régi, Árpád-kori szavaink közé tartozik.

itató
Származékszó: az iszik ige + -tat, a műveltető ige képzője + az ó, a melléknévi igenév képzője. Alapszava, az iszik ige ősi örökség a finnugor korból.

kanális
l. a csatorna címszónál!

karikó
A karika főnévvel lehet kapcsolatban. A kerék, kerek szavak vegyes hangrendű párja. Kicsinyítő képzős származék. Közel áll a becéző képzős szóalakokhoz is: Janó, Feró, Bazsó stb.

kenderáztató
Összetett szó: a kender főnév + az ázik ige melléknévi igenévi kapcsolata. Szinonimája Baranyában: a mocsila. – A kender ótörök eredetű szó. A régi szavaink közé tartozik.

kiskút
A szókapcsolat első eleme, a kis melléknév ótörök eredetű, akárcsak a kicsi szavunk. A kút ismeretlen eredetű. Talán finnugor eredetű? Mert a toldalékolása olyan, mint az út és a víz szavaké! Esetleg ótörök szó lehet az előzménye. Első írásbeli adata: kueſ kut (TihAl).

kopolya
Ismeretlen eredetű. Talán a kupa ’mélyedés, gödör’ főnévhez köthető. A szó mellékjelentése ugyanis ez: ’mélyedés, gödör, amelyben gyakran víz vagy sár van’. Esetleg még ’alkalmi kis víztócsa <eső után>’?

kútfő
Összetett szó: a kút főnév + fő ’felső része valaminek’ szavak kapcsolata. A fő utótag ’kezdet, eredet’ jelentésben kapcsolódik az előtaghoz.

kútvölgy
Összetett szó: a kút főnév + a völgy főnévből. A völgy szavunk ősi örökség az uráli korból. Eredeti jelentése ’folyóvölgy’ lehetett; csak kés fejlődhetett a korai szóalakokban már mutatkozó ’hegyek, magaslatok közti völgy’ jelentése.

limbus
Latin eredetű. A latin jelentése: limpus ’ingovány.’

malomárok Összetett szó: a malom + az árok szavakból. A malom szláv eredetű. Szerb-horvát mlìn ’malom, daráló’ szó átvétele. A hangzótorlódás feloldása után: malin, melin. A magyar szó előzménye egy óhorvát-ószlovén ^⁕mъlyъ ’malom’ volt. A malom alakváltozat kialakulásában az előre ható részleges magánhangzó-hasonulás és a szóvégi n> m változás játszhatott közre.

mocsár
Szláv eredetű. A pocsár ~ pocsér változat a pocsolya, pocséta stb. szavakkal való keveredés eredménye.

mocsolya
~ mocsila Szláv eredetű. A szerb-horvát mòčilo ’len, kenderáztató’. A mocsolya inkább csak a palóc vidékeken használatos szóalak.

nádas
A nád főnév -s képzős alakja. A nád szó ismeretlen eredetű. Nyelvünknek minden bizonnyal régi eleme. Régen tetőfedésre is használták a nádat.

sánc
Bajor-osztrák eredetű. A bajor-osztrák Schanz ’töltés, gát, erősítés’. A magyarba hadászati műszóként került.

sár
Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó. A régiségben gyakori a Sár, Sárvíz, Sárpatak típusú nevekben a sár ’sárga’ jelentésű alakja rejlik. A vizeket nemcsak sáros voltukról kapták nevüket, hanem a sárga színről is.

séd
Ismeretlen eredetű. Nyelvjárási szó, tájszó. Talán a ség ~ seg a ’domb’ szavunkkal is kapcsolatban van. Pécsett a Seg-domb ’kis domb’ Patacstól DNy-ra. Pécs–Somogy érdekes helyneve a Seg-hegy (BMFN I, 134/2877.). A séd vízfolyások nevének előtagja a baranyai helynevek gyűjteményében: Sit-fő, Sit-fői-árok.

part
olasz eredetű. Az olasz part ’rév; tengeri, tavi, folyami kikötő’. A 12. században kerülhetett a magyar nyelvbe; úgy, mint a rév, bárka gálya, sajka, bolt, piac, dézsma, szamár és a szerecsen szavak!

patak
Szláv eredetű. A szerb-horvát potok ’patak’ szóban az átvétel idején o > a nyíltabbá válás ment végbe.

sió
régi, Árpád-kori szavunk. Származékszó. A sí ige főnevesült alakja, amely korábban folyamatos történésű melléknévi igenév volt. Eredetileg a gyors folyású, zúgó vizekkel kapcsolatos hangjelenségekre utalt. Újabban ’zsilip’ és ’vízelvezető csatorna’ jelentése is van.

süllyedék
A süllyed ige -ék képzős származéka. Írásos adata 1639-ből: silyedeket ’ingoványos terület’. A süllyed, süllyeszt, süpped ismeretlen eredetű szócsalád.

sziget
Származékszó: a szeg, régi szig ’szöglet, csúcs, kiszögellés; területrész’ főnévből jött létre a -t denominális főnévképzővel. Régi, Árpád-kori nevünk.

szigetköz
A sziget főnév és a közfőnév összetétel. A köz ősi örökség a finnugor korból (Etelköz!). Eredeti jelentés a finnugor nyelvekben: ’köz, közép; a test közepe.’

tó
Ősi örökség az uráli korból. Ősi jelentése: ’tócsa, kis tó’. Toldalékolása alapján a hó: havas, tó: tavak, jó: javas szavak csoportjába tartozik.

torok
Származékszó. A tor alapszóként ősi örökség az ugor korból. Jelentése: ’torok; hang.’ A -k kicsinyítő képző, mint az ajak, farok, fészek, lélek szavak -k eleme.

víz
Ősi örökség az uráli korból. Korábbi jelentései: 1.’Nedvesség, lé.’ 2. A mai víz-fogalom [H₂ O]. 3. ’A folyadéknak a földfelszín egy részét borító tömege.’ Az uráli alapnyelvben az alakja ez lehetett: ßete [Vete].

vízmű
Összetétel a víz + a mű főnevekből. A mű bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség az uráli korból.

vízmosás
Összetétel a víz + mosás főnevekből. A mosás ősi örökség az uráli korból.

víztározó
Összetétel a víz + a tározó főnevekből. A tár igemelléknévi igenévi alakja főnevesült. A tár hangfestő-hangutánzó eredetű szó. Eredetileg a szájmozgást kifejező tát cselekvésére utalhatott. Talán finnugor eredetű.

zátony
Szláv eredetű. A szerb-horvát záton ’tengeröböl’ és ’sziget’. A szó a magyarban: 1. ’sziget’ 2. ’sekély víz, gázló; a hajózást akadályozó kiemelkedés.’

zuhánya
Ismeretlen eredetű. Talán a zuhog ige származéka. Siklóson zöld márványt bányásztak ezen a helyen. [BMFN II, 281/208 zuhogó Hangutánzó eredetű szócsaládba tartozik. Hangalakja eredetileg a sebes folyású vagy a magasból lezúduló víz zuhogó hangját érzékeltette.

zsilip
Szláv, közelebbről déli szláv eredetű.