Ha április legvégének közölt híreiből a legfontosabbakat veszem sorra, a világháború hadieseményeinek közlése mellett, a hazai belpolitikára, a helyi hírekre rátérve, a következő cikkeket emelem ki. Elsőként még az április 26.-i lapszám „A magyar politika útjai” című összegzést ismertetem, amely elsőként a március 19.-i „változás” (megszállás) előtti állapotokat elemezte, majd rátért a német megszállás utáni időkre.
1944. március 19. útját állta egy új magyar katasztrófának. Vértelenül és rendben megtörtént a visszatérés az eredeti irányvonalra, a megkezdett útra, a keresztény és nemzeti alapra. Feleszmélt az ország népe, a félrevezetettek, a hiszékenyek ismét látják a célt, tudják kötelességüket, és felveszik a munkát, a harcot, hogy az országot, a nemzetet megmentsék a jövőnek. Istennek adjunk hálát, hogy ebben a harcban nem vagyunk egyedül, velünk van a közös harcban a Vezérrel együtt a német nép, amely a becsületnek, a hősiességnek örök időkre szóló példáját adta. De velünk van az igazság is, s ha tömörítjük erőnket, ha hiszünk hivatásunkban, jövőnkben, ha tudunk és akarunk ezért szenvedni és áldozni, akkor az eredmény nem marad el…”
Azért érdemes ezt a hazánkra nézve végzetes okfejtést közölni, hogy a jövő nemzedékei megtudják, hogyan indokolták meg akkor Sztójayék az általuk követett politikát, amely egyenesen előbb a zsidó polgártársaink ellehetetlenítéséhez, majd elpusztításához vezetett, végül a nyilaskeresztesek őrült tombolásába torkollott…
Az április 27.-i, csütörtöki lapszám helyi hírei közül még „A pécsi országos vásár forgalmának szabályozása” című, a helyi rendelet módosítását közlő írást tartom fontosnak megemlíteni, amely már figyelembe vette „a légitámadások veszélye miatt szükségessé vált” szigorítások bevezetését. A későbbi hírek között tallózva, az április 28.-i újság két cikkére hívom föl a figyelmet, amely az ifjúságra vonatkozott. „A leventéket bevetik a közellátás arcvonalára – A honvédelmi miniszter rendelete a levente kiképzés újabb általános szabályozásáról” című volt az egyik, és „Az ifjúság ipari és kereskedelmi foglalkoztatása az iskolai szünidőben” című volt a másik. A 29.-i lapszám általam kiemelt belpolitikai és helyi hírei. „A beszolgáltatás arányában biztosítják a mezőgazdasági lakosság ipari cikkekkel való ellátását,” illetve „Az ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) pécsi költségvetése 1944-re 600.000 pengővel több a múlt évinél – Dr. Somogyi Ferenc szociális felügyelőt Pécsre helyezték át.”
Az április 30.-i dátumú újság már számos ilyen témájú hírt tartalmazott. „Nagy fontosságú szociális rendelkezések a mezőgazdasági munkavállalókról,” „Az élelmiszerellátás új rendje az egyenlő elbánás elvein alapul (sic!),” „Újból szabályozták az üzletek záróráját az egész ország területére,” „Újabb 25 lapot tiltottak be,” „Az elsötétítés ideje május 1-21-ig fél tíz, május 22-től július 2.-ig este 10 óra,” illetve „Elkészült Pécs 1943. évi zárszámadása – A tiszta megtakarítás egymillió 103.926 pengő, az eredmény a legnagyobb, ami eddig a város gazdálkodásában jelentkezett.”
Ehhez jött még szintén a hónap utolsó napján megjelenő számban a „Baranyában is jelöltek ki helyeket Albertfalva, Budafok és Pestszentlőrinc bombakárosultjai és kitelepülőinek” című írás, amelynek értelmében az első kettő település lakóinak a hegyháti-, míg a harmadiknak a pécsváradi- és a mohácsi járásban, illetve Mohács városában jelöltek ki ideiglenes lakhelyeket. A kultúra területén egyrészt 27.-én a színházba járásra hívták föl a figyelmet, míg 28.-tól a kor híres színésze, a szélsőjobbos Kiss Ferenc vendégjátékát „harangozták be…”
És most akkor folytassuk az egyre szaporodó, az ország zsidóságát érintő, mindinkább bővülő szigorításokkal. Még 27.-én jelent meg – a „szokásos” előző napi keltezéssel – „A zsidók élelmiszerellátása Pécsett” című, „A zsidók sárga élelmiszerjegyeket kapnak” alcímű, helyi rendelet-ismertetés. A pécsi törvényhatóság által jegyzett, a közellátási miniszter ezirányú rendeletének végrehajtásával kapcsolatos rendeletet Pécs Törvényhatósági Jogú Város közellátási ügyosztálya közöltette.
„I. A zsidók cukorfejadagja az ország egész területén személyenként és havonként 30 dkg., ennél magasabb fejadagot sem a zsidó terhes és szoptatós anyák, sem a gyermekek, sem pedig a betegek nem kaphatnak.
II. Zsír a zsidók részére nem szolgáltatható ki. Ehelyett személyenként 30 dkg. étolajat (szezán olajat) kapnak. Étolaj pótfejadagra még a zsidó nehéz testi munkások sem tarthatnak igényt.
III. A zsidók részére kizárólag marhahús, vagy lóhús szolgáltatható ki. Fejadagjuk legfeljebb személyenként és hetenként 10 dkg. csontnélküli marhahús vagy lóhús. A zsidó nehéz testi munkások ugyanolyan hús fejadagot kapnak, mint a nem zsidó nehéz testi munkások. A zsidó Pécsett húskonzervet egyáltalán nem vásárolhat, mivel, hogy friss hússal ellátásuk biztosítva van.
IV. A zsidók közül tejállátásban csak a terhes anyák a terhesség 4. hónapjától a szülésig, valamint a csecsemők és kisgyermekek annak az évnek végéig, amelyben 3. életévüket betöltik, jogosultak. A terhes anyák részére – tekintet nélkül a Pécsett kiadható tejmennyiség százalékára, legfeljebb napi 7 dl., a csecsemők és kisgyermekek részére naponta legfeljebb 5 dl. tej szolgáltatható ki. Természetszerűleg, ha a tejfelhozatal csökkenése miatt a tejre jogosult nem zsidók fejadagját csökkenteni kell, a zsidók fejadagja is megfelelően csökken.
V. A kenyér és liszt fejadag változatlan.
VI. A rendelet május hó elsején lép hatályba, a zsidók tehát a birtokukban lévő mindazokat az élelmiszerjegyeket, amelyekre nézve a fenti korlátozások kiterjednek, május 1-től kezdődően nem válthatják be. Részükre külön kanárisárga zsidó jegyek készülnek. Az említett zsidójegyek szétosztásának időpontjáról a közellátási ügyosztály külön közleményt fog kiadni, mindaddig azonban, amig a zsidók új jegyeiket meg nem kapják, jelenleg birtokukban lévő, s a fenti korlátozások alá eső jegyeiknek május hó 1-től kezdődően érvényes szelvényeit – mint már említettük – semmi körülmények között sem válthatják be.
A korlátozás azokra vonatkozik, akik nem mentesülnek a sárga csillag viselése alól.
Arra vonatkozóan, hogy ki minősül zsidónak, a rendelet az alábbi részletes tájékoztatást adja:
1. Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a nemzsidó és ki a zsidó, az 1941. XV. t. c. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nemzsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt meghatározásának megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nemzsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.
2. A jelen rendeletet nem kell alkalmazni:
a.) arra a zsidóra, akit az 1914-1918 évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért arany vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel, vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel, vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint I. törzstisztet kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, továbbá vele együtt élő feleségére (özvegyére) és gyermekére.
b.) Arra a zsidóra, aki legalább 75 százalékos hadirokkant.
c.) Arra a zsidóra, aki az 1939. IV. t. c. 2. §-a első bekezdésének 6. pontjában, a 7.720-1939. M. E. számú rendelet 66. §-ában, a 2.200-1941. M. E. számú rendelet 3. §-ában, vagy a 8.550-1941. M. E. számú rendelet 2. §-ában meghatározott kivétel alá esik.
d.) Keresztény vallásfelekezet tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztorára, szerzetesrendnek lelkipásztori működésére jogosult tagjára, és arra, aki akár, mint szerzetesrendnek tagja, akár, mint az illetékes hatóság részéről felavatott diakónus vagy diakonissza – kizárólagos élethivatásként elhagyottak, szegények, árvák és betegek gondozásának munkáját végzi, feltéve, hogy az 1944. április hó 5. napján már felszentelt (felavatott) lelkipásztor, diakónus, diakonissza, illetőleg a rendnek fogadalmat tett tagja volt.
e.) A jelenlegi háború hadiözvegyeire és hadiárváira.
f.) nemzsidó személyeknek, vele együtt élő, keresztény vallásfelekezethez tartozó házastársaira, továbbá nemzsidó személyek keresztény vallásfelekezethez tartozó özvegyére, amennyiben a házasságból gyermek van, a kivételezés mindkét esetben csak akkor áll fenn, ha a gyermek nem zsidó. g.) Magyarországon tartózkodó azokra a külföldi állampolgárokra, akik külföldi állampolgárságukat a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság által az illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján kiállított tanúsítvánnyal igazolják.”
Mivel ez a helyi rendelet a már ismertetett központi rendeletet szolgaian alkalmazta a pécsi városi viszonyokra, és a rideg könyörtelenség jellemezte, ismételten meg kell állapítanunk: dél-dunántúli városunk vezetése szintén beállt azoknak a településeknek a sorába, amelyek teret adtak zsidó polgártársaink későbbi, még drasztikusabb ellehetetlenítésének, és ez egyenes úton vezetett a gettó kijelöléséhez, majd a június 4.-i és a június 6.-i deportálásokhoz…
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Szóljon hozzá!