Ma kaptam a hírt: elment egy
kedves jó barát, akivel két éve
nem találkoztam már, mert
hol ő volt beteg, hol én, utóbb
már egyre inkább ő, én pedig
gyáva voltam felhívni, mert
attól féltem, hogy helyette
majd a géphang jelentkezik:
a hívott számon előfizető
nem kapcsolható. Babonásan
bíztam benne, hogy egy napon
fel fog hívni, és csengő kacagása
a telefonban meggyőz róla, az élet
szép, és soha nem adhatjuk fel!
Nehéz sorsa volt neki is, egyedül
neveltük fel mindketten a fiainkat,
megtaposott az élet bennünket, de
benne annyi életöröm, terv és
szeretet volt, ha vele beszéltem,
hajlamos voltam rá, hogy a gondjaimról
megfeledkezzek. Mióta terveztük, hogy
elmegyünk fagyizni, meg koncertre ha
meglátogatom őt! Már nem lehet.
Soha ne halogass semmit, mondom
magamnak, mert egy napon hírt kapsz
és kiderül, hogy többé már nem lehet.
Már csak a könnyek: Eszter, Isten veled!
2024 07 22
Hozzászólások