SZÁRNYASZEGETT ÁLMOK
Lám, újra züllött fiatalságom
Esztelen mezején ballagok
Meztelen, lápban, mocsárban
Részeg ábrándok, másnapos
Álmos lepkék hátán szállok
Az alattomos idő nyomában
Fejjel a falnak, a szépet kutatva
Ápolt virágágyásokba hányva
Várok érdemtelenül a lányra
Akivel vegytisztán élhetek
Tisztán szerethetek, szarva
Az egész kibaszott világra
Ám ha meglelem, meghálálom
Egy hülye életem, számtalan
Értelmetlen, bölcs halálom
Liliomot ültettetek a bús Hold
Összes mosolygó kráterébe, s
Elviszem a kallódó emberiséget
A Szaturnusz kerge gyűrűjére
Egy-két Kék Duna keringőre
Szóljon hozzá!