Kutatok az emlékezetemben, és nem tudok
rájönni, mikor váltam láthatatlanná, az élet
sűrűjéből hogyan toltak erre a magányos
helyre, ami az életem lett? Tudtam, hogy
egyszer majd bekövetkezik, készültem rá,
de nem ilyen korán, még szűk két hónapig
csak 69 éves vagyok, mégis pont annyira
egyedül, mint azok az öregek, akiket fiatalon
annyira sajnáltam, látva, hogyan ölelgetik
kutyáikat a parkban. Most hiába kutatom
az emlékeimet, nem tudok rájönni, tetten
érni a változást, ami láthatatlanná tett,
partvonalra sodort engem. Valami végleg
lezárult, az élet nem volt kegyes velem.
2024 06 22
Hozzászólások