Fekete Zászló • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Fekete Zászló

Halálpanoráma:

Emberarcú gyűlölet söpör végig a föld felszínén, felszántva a városok utcáit.
Néma árnyként suhan a falak mellett, megfertőzve akit csak lehet.
Dögszagot hoz a szél keletről és nyugatról, délről és északról a háború bűze lengi be a sivatagot és a fakó városok sikátorait.
Sírok nőnek a homokból és a félelem lebegteti fekete délibábját a horizont felett.
Lassan felcsapnak a lángok, amott a béke ég. A hegyek mögül felszáll a szenvedés véres füstje, és vörösre mázolja az eget.
Hiénák portyáznak a házak között, várják a holt lelkeket.
Éjjel a vérontás felett a hold, néma tanúként őrzi a sötétséget.

Közelkép a szenvedésről:

Holttestek hevernek az utca porában, az életről álmodnak.
Sötét felhők zokognak záport a száraz testek fölé hajolva. Szellemarcú emberek kezében fekete fegyverek ropognak a fronton. A dűnék mögül lassú léptekkel közelít a zord kaszás.
Szuszogó szunniták közt sírnak a síiták a lángoló Libanon romjain.
Izrael izzik a terror féktelen tűzétől, miközben Koszovóban albán aknára lép a nép.
Afrika szarvára tűzött véres húscafat jelzi a bajt, lesújt az ég!
Gépek bombázzák az olajmezőket, ahol gyermekek kezében villog a puska.

Holt szavak:

A lerombolt házak falán fekete zászló lobog.
Fekete zsákokban fekszenek gyermekek, a félelem fiai.
Jajgat az élet, és suttogva sétál mellette a vak halál.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS