Cicókám nagy zöld szeme
villan, felpattan, elrohan.
Hatalmas csattanás a közelben,
ez ijeszthette meg, villám
csapott be valahol. Dörög az ég
villámok cikáznak, s én, aki félek
a vihartól, most nem mutathatom
ki, hisz neki én vagyok a menedék!
Bújik is hozzám, míg a vihar
kitombolja magát. Most már,
vihar után az ablakpárkányon
fekszik, s a résre nyitott ablakon át
élvezi a hűs éjszakai szellő simogatását.
Megbocsátjuk az Égieknek az összes
villámot és mennydörgést, lassan éjfél
lesz. Zöld szemű cicám és én percek
múlva nyugovóra térünk. Jó éjszakát!
2024. 07. 18.
Szóljon hozzá!