Temető ősszel

Csak ült a férfi
a sírkővel szemben
egyedül, egy kispadon.
Tekintete mereven
a múltba süllyedt,
emlékek közt kutatott.
Élénkek, elmosódottak,
jöttek sorba, szél fújta
levelekként hullottak
görnyedt vállára,
ami megroppant
az élet súlya alatt.
Az élet, egy pillanat,
elszállt, s utána
vajh mi maradt?
Csak az emlékek,
s mementóként
egy sírkő a fák alatt.

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .