Ahogy 1944 májusához értünk, a zsidóság számára a helyzet egyre tarthatatlanabb lett, és így volt ez mecsekalji városunkban is. Az egyre súlyosabb rendelkezések mellett olyan újságcikkek közlése is folytatódott, amelyek ő ellenük kívánták hangolni a népet, és ezzel igyekeztek jogossá tenni a központi és a helyi embertelen rendeletek tartalmát. Ebben élen járt ez a pécsi konzervatív-katolikus sajtóorgánum is.
Május 7.-én például „A pécsi zsidók vagyona” címmel, és „A telekkönyvi hivatalban 832 zsidó házat, házrészt és öröklakást jelentettek be – A pénzügyigazgatóságon 1281 zsidó tett vagyon értékbejelentést” alcímekkel a következő írást közölték. „– A magyarországi zsidóság tulajdonában lévő vagyonérték nagyságáról mindez ideig nem állottak adatok rendelkezésre. Egyről azonban biztosat tudott mindenki. Azt, hogy a zsidó vagyon olyan ijesztően nagy lehet, hogy valósággal hihetetlen. A napokban az egyik fővárosi lap hozzávetőleges adatokat közölt a magyarországi zsidó vagyonok értékéről.
A valósággal hihetetlennek hangzó adat szerint Magyarország 40 milliárdra becsült nemzeti vagyonából 20 milliárd a zsidóság kezén volt. Még ha ez az arány talán nem is felel meg pontosan a valóságnak, és a zsidó vagyon ennél mondjuk 25-50 százalékkal kisebb is volna, még abban az esetben is félelmetesen nagy az arány. Csak így érthető, miként lehetett az, hogy a zsidóság kezében összpontosulhatott a közgazdaság, a kereskedelem, a sajtó és irodalom vezető és irányító hatalma.
(Forrás: retronom.hu)
Csak így érthető, hogy miért habzsolhatta az élet minden örömét és bőségét a zsidóság még azokban a fájdalmas emlékű esztendőkben is, amikor a keresztény magyarság úgynevezett vagyonmentő vásárokon elkótyavetyélt értékeiből tengethette az életét. Most, hogy a kormányrendeletek lecsaptak erre a zsidó vagyon bálványra, és azt porrá zúzták, a zsidó vagyon könyörtelen számonkérése során majd pontos adatok kerülnek napvilágra, mekkora volt az a zsidó vagyon, amely egy törpe kisebbség kezén irányíthatta a keresztény Magyarország gazdasági és szellemi életét.
Míg ez az összeírás és számbavétel megtörténik, talán hetek múlnak el, de egy-két adat már most megvilágítja a várható valóságot. A kormány rendelkezései értelében a pécsi zsidóságnak is bejelentést kellett tenni a telekkönyvi hivatalban a birtokában levő házingatlanokról. Ezek a bejelentések már meg is történtek.
A telekkönyvi adatok szerint Pécsett 832 ház, házrész és öröklakás volt a zsidók tulajdonában. A város területén körülbelül 1300 zsidó család él. A helyzet tehát az, hogy a pécsi zsidóság háromnegyed részének meg volt a saját házingatlanja. És ez a 832 pécsi zsidó házingatlan csaknem mind modern lakásos volt, több száz közülük sarokház, alig olyan lakással, amelyben ne lett volna fürdőszoba. A királyi pénzügyigazgatóságon vagyon értékbecslést is kellett tenni a pécsi zsidóságnak. Ezt a bejelentést 1381-en adták be.
Hogy ez a vagyon pénzben kifejezve mekkora, még nem tudni. A pénzügyigazgatósághoz berendelt hat tanító állítja össze most erről a statisztikát. Ez a munka hetekig is eltarthat. De ha ez a kimutatás el is készül, aligha fogja a való képet adni, miután a felértékelést maguk a bejelentők tették meg, és így alighanem a hatóságnak kell ezt a munkát a valóságnak megfelelőleg elkészíteni.
És még valamit. Több, mint bizonyos, hogy a pécsi zsidóság közül többnek, egy és másokból nem áll módjában bejelentést tenni vagyonáról az említett két helyen, így a számok bizonyára nagyobbodnak. Íme, egyelőre ez a helyzet a pécsi zsidó vagyonok frontján. A fő, hogy többé már nem az övék, és mint nemzeti vagyon, most már majd a keresztény ország életerőit fogja duzzasztani. A bálvány megdőlt.”
Ugyanebben a számban, május 7.-én egy akkor nagyon fontos helyi ellátási hírt szintén közzétettek „Pécsett 30 dkg. a húsfejadag a jövő héten is” címmel, „Zsidók részére kizáróan marhahús vagy lóhús szolgáltatható ki” alcímmel, jelezve az ő durva megkülönböztetésüket ezen a téren is.
„A város közellátási ügyosztálya közli, hogy május hó 8-tól, május 13-ig terjedő héten a rendes húsjegyek, továbbá a zsidó nehéz testi általános húsjegyek, valamint a rendes és a zsidó hús pótjegyek 17., 18. és 19. számú, végül a zsidó húsjegyek 2. számú szelvényei kerülnek beváltásra.
A rendes húsjegyek említett számú szelvényeire a húsiparosok 10-10 dkg. húst tartoznak a vevőközönség részére kiszolgáltatni. A rendes húspótjegyek említett számú szelvényeire – aszerint, hogy a húsiparos milyen készlettel rendelkezik – vagy 5-5 dkg. füstölt disznóhús, vagy 5-5 dkg. sózott szalonna szolgáltatható ki.
A zsidó általános húsjegy 2. számú szelvényére 10 dkg. marha- vagy lóhús, a zsidó nehéz testi munkás általános húsjegyének beváltható egy-egy szelvényére 10-10 dkg. marhahús vagy lóhús, és a zsidó húspótjegy beváltható egy-egy szelvényére 5-5 dkg. marhahús vagy lóhús szolgáltatható ki. A húsjegyek és húspótjegyek fent említett szelvényei legkésőbb május 13-án, szombaton válthatók be, akár külön-külön, akár mind egyszerre.”
Fontosnak tartották továbbá a „gettósítás” figyelemmel kísérését is, ennek az állásáról tudósított május 9.-én a
„Hétfőn délután megkezdődött a zsidók kiköltöztetése a gettóba” című cikkük. „A város hatósága a kormány rendelkezéseinek megfelelőleg – mint ahogy már megírtuk –, a pécsi gettó helyét pontosan kijelölte, és elrendelte a 3400 pécsi zsidó oda való kiköltöztetését. Vasárnapra 60 zsidó lakás már üresen is állt olyformán, hogy az illető zsidó családok összeköltözködtek.
A zsidó központi tanács is megkezdte a zsidó családok bútorainak elraktározását az erre a célra kijelölt helyiségekben. A 272 keresztény család ma délután már meg is kezdte az átköltözést ebbe az üresen álló 60 zsidó lakásba. A város közigazdasági ügyosztályán nagy erővel folyik a keresztény családok lakás igénylésének az elbírálása, és így remélhető, hogy a lakáscsere, illetve a zsidók kitelepítése a hét végére nagyobb arányban megindulhat, és május közepére be is fejeződhet.
A zsidóság körében egyébként már a mai nap folyamán nagy arányban megkezdődtek az átköltözés előkészületei. Nagy volt a sürgés-forgás. Társzekereken, kézikocsikon és kézben szállították a bútorokat, a bőröndöket és a batyukat. A zsidó központi bizottság (sic!) mindenkinek kellő felvilágosítással szolgál, és ez az átköltözést meggyorsítja, illetve megkönnyíti.
A város lakáshivatala ezekben a napokban úgy túl van terhelve munkával, hogy valóban alig győzi. Éppen erre való tekintettel felhívja a közönség figyelmét, hogy ezen a héten semmi más üggyel nem is foglalkozhat, mint a gettóval kapcsolatos ügyekkel, és így a szokott más dolgokban ne is keresse fel a közönség.
A város közigazgatási hivatala is most túlterhelt a munkával. Éppen ezért ismételten kérik a közönséget, hogy ezen a héten kizárólag csak halaszthatatlan ügyekben keresse fel a város hivatalait.”
A központi rendelkezések közül ezekben a napokban május 6-án jelent meg közlés a Budapesti Közlöny nyomán, „Rendelet a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszűntetéséről” címmel. „…Az engedélyek vagy jogosítványok megvonását a hatőságok legfeljebb 60 nap alatt kötelesek végrehajtani olyképpen, hogy az üzlet (üzem) beszűntetését a megvonással egyidejűleg azonnali hatállyal foganatosítani kell.
Az üzleti és üzemi helyiségeket, az árukészleteket, valamint a berendezési és felszerelési tárgyakat az illetékes miniszter által megállapítandó határidő alatt be kell jelenteni, és azokat elidegeníteni, vagy megterhelni tilos. Az illetékes miniszter intézkedik az üzleti és üzemi helyiségek, valamint berendezési és felszerelési tárgyak, úgyszintén az árukészlet átengedése és hasznosítása iránt.
A rendelet alkalmazása szempontjából zsidónak tekinthető az, aki a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszűntetése tárgyában kiadott 1210-1944. M. E. számú rendelet szerint zsidó.”
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Szóljon hozzá!