A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (20.)

Mielőtt tovább mennék a pokol sötét bugyraiba a pécsi zsidóság tekintetében, nézzük meg azokat a más fontos cikkeket az újságból, amelyek jellemezték 1944. május első két hetét. Május 12.: Az örök náci propagandista-mocsok szintén megszólalt ismét, és ezt a lap örömmel közölte azonnal, mégpedig lihegve.

„Dr. (Joseph) Göbbels: Ebből a háborúból csak győztesen kerülhetünk ki” volt a cím, és ezt bírta „kinyilatkoztatni” – többek között, fölkészitve a népét és szövetségeseit a nyugati hatalmak partraszállására. „…Nemzetiszocialista katonáink az angol-amerikai katonákat partraszállás esetén élet-halálra szóló küzdelemben részesítik…”

A németek akkori legnagyobb hadvezéréről a május 7.-i lapszámban találunk hírt „(Erwin) Rommel (tábornagy) szemléje a földközitengeri francia partvidéken” címmel. S ha már a német tábornokoknál tartunk, érdemes megemlíteni azt a május 5.-i elméleti cikket, amely a „Hogyan harcol a tüzérség?” címet viseli, és szerzője Paul Hasse szkv. tüzérségi tábornok. Közben a „hátország” egy kevéssé említett személyeiről is megtudhatták a helyiek május 3.-án, milyen hasznos háttérmunkát végeznek a katonák hátában. A cím pedig a „Front könyvtárosnők Németországban” volt.

A konkrét keleti fronti hírek mellett a „front-mindennapok” is szóba kerültek, erre példa a szintén május 3.-án közölt „Tábori misén a mocsarak között…” című cikk, írója Koncz Antal haditudósító, amely ilyen talányosan kezdődött: „Valahol Keleten, május hó…” Május 9.-én is hasonló tárgyú beszámoló látott napvilágot ismét Koncz Antal haditudósító tollából, mégpedig „A Strumiennek pedig nem szabad befagynia…!” cím alatt. Ha az írás elejét idézem, mindjárt világos lesz a helyszín is. „Valahol az orosz mocsárvidéken, 1944 telén…”   A címben szereplő Strumien pedig egy ottani folyót jelentett. De ilyen volt még a 11.-én megjelent „Halálváros Ukrajnában…” című cikk is, ezt pedig Vad Lajos zászlós, haditudósító jegyezte.

Veszteségeinket is minden nap közölték „Hősi Halottaink” címmel, díszes keretben. A szomorú sokaságból a május 3.-i hírt szemlézem. „Vitéz Vargha Álmos honvédhadnagy, aki erdélyi származású, de tanulmányait a pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Hadapródiskolában végezte, április 15-én, 21 éves korában hősi halált halt.” Így szólt a kegyeletteljes közlemény, és így zárult: „A hősök nem halnak meg, emlékük örökké él a nemzettel!”

De nehogy azt higgyük, hogy a keleti fronthírek mellett a náci propaganda nem „működött” ebben az irányban, ugyanis a május 11.-i egyik cikk föllebbentette a „titkot,” ezzel a címmel: „Sztálin zsidó származású” (!)…

S hogy a hazai helytállás irányáról is szóljak, Pécs akkori országgyűlési képviselője, „Imrédy Béla a magyar erők egyesüléséről” szónokolt a május 9.-i híradás alapján, május 10.-én „Hitet, engedelmességet és küzdő áldozatvállalást kérek az országtól – mondotta vitéz Rácz Jenő miniszterelnök helyettes Veszprémben” – „Óriási ellenféllel állunk szemben” álltak ezek a címek a híradásban.

A   május 12.-én megjelent egyik írás címei pedig a következők voltak: „A Duna-medencében élő magyarság arra van predesztinálva, hogy a bolsevizmus nyugatra törését megakadályozza – hangsúlyozta a földművelésügyi miniszter” (Jurcsek Béla) – „Fejér megye új főispánjának ünnepélyes beiktatása” – „A jövőt biztosító erőfeszítéseink között ingyenélőket nem tűrhetünk” – „A magyar jövő alapja a magyar föld.”

Barbarits Lajos „Hadüzenet az első személynek” című eszmefuttatásnak szánt írása önkéntelenül is összefoglalását próbálta adni az akkori politikai rendszernek, amely írás így fejeződött be. „…Nézz körül a világban. Azok a népek, amelyeknek fiai a kornak ezt a parancsát megértették, és életük tartalmává tették, azok bírják az erőpróbát az idegekkel, lélekkel, ha kell, a legszörnyűbb megpróbáltatások elviselésével.

Csak ha az ’én’ részekre bontó, erőket forgácsoló, felelősséget bújtató elsőbbsége kiküszöbölődik (sic!) a polgári életből, éppen úgy, mint ahogyan nincs külön útja, külön szava, se kibúvója a puszta ’én’-nek a katonáéknál, – csak akkor lesz elegendő a magunk összefogott ereje, a magunk hite, a magunk akarata, a magunk katonai és polgári vértekezettsége (sic!) ahhoz, hogy a körülöttünk nyiladozó kráterek közepette is elvezeti ezt a nemzetet céljainak megérdemelt megvalósítása felé.”

A „Dunántúl” sem kertelt, amikor így hirdette magát ugyanekkor. „Becsületes helytállás, rendíthetetlen elvhűség, egészséges keresztény szellem: ez a ’Dunántúl!’ Kérje, olvassa, terjessze mindenütt!” Közben pedig a május 6.-i lapszámból megtudtuk, hogy „Terveiről nyilatkozott gróf Károlyi Mihály a Morgen Tidningen londoni tudósítójának.” Meg is kapta a magáét utána ismét az áruló gróf…

Rátérve a hazai mozgósítási hírekre, elsőként ismét a május 3.-i számot kell föllapoznunk. „A kormányzóhelyettes özvegye a hadigondozás védnöke” (Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona Mária Andrea Gabriella) volt a cím, az „Összhangban az állami és a társadalmi hadigondozás” pedig az alcím.

Az ország angolszász bombázása továbbra is folytatódott.

Május 7.-én különböző helyen két ilyen cikk is megjelent. Az egyik „Gyújtóhasábokat, romboló és aknabombákat dobáltak le május 4-én az angolszász repülők,” a másik „Képek a Budapest elleni újabb terrortámadásból” – „A csütörtök-péntekre virradó éjszaka is lakónegyedeket ért a támadás” cím alatt látott napvilágot.

Nézzük tovább ezeknek a híreknek a címeit.  Május 10.: „A légitámadások ideiglenes szüneteltetése senkit meg ne tévesszen. A bombázások bármikor megismétlődhetnek” – „Felhívás a közönséghez,” május 12.: „Hivatalos jelentés a szerdai ellenséges berepülésről,” illetve „Újabb terrortámadás Budapest ellen” – „Május 10-én délben a Dunántúl különböző helyeit, éjszaka pedig Budapestet érte támadás” – „Mezőn dolgozó munkásokat, polgári lakóházakat és munkáshajlékokat találtak el a bombák” – A magyar légvédelem hatásosan működött.” Május 13.: „A légitámadások a mezőgazdasági terményeket is fenyegetik.”

A légitámadások nem akármilyen hatást gyakoroltak az emberek hétköznapi életére is. Erről tanúskodik például a május 6.-i szám következő című írása. „Légitámadás alatt ledobott bombák körüli eljárás,” valamint a május 9.-i szám „A lakóházak és egyéb épületek, házcsoportok riadóügyeleti szolgálatának ellátása” című cikke.

Május 12.-én pedig „A Vöröskereszt légoltalmi tudósító irodát állít fel” című, és „Értesítést ad a halottakról és sebesültekről” alcímű újságcikket olvashattak a pécsi lapban. Közben május 9.-én „A hadirokkantak és hadigondozottak kötelező alkalmazása,” május 11.-én pedig a „Felhívás női honvédelmi munkaszolgálatra” című rendeletet közölte az újság. A fiatalokhoz pedig a május 9.-én közölt, „A leventesapka és jelvény kötelező viselése” című, a Leventék Országos Parancsnoka által kiadott parancs ismertetése szólt…

Rétérve a többi jellemző belpolitikai hírre, a május 11.-i lapszámban közölt tudósítás Pest vármegye főispánjának beiktatásáról szólt ugyan, de ennek a cikknek a homlokterében mégis a következő cím világít rá a hazug lényegre. „Jaross Andor: A nemzeti jövő építésének első vonalába a szociális problémák megvalósítása kerül.”

Ezzel szemben a „Megszüntetik a társadalombiztosító intézetek önkormányzatát” című, május 11.-i híradás címére hívom föl a figyelmet, majd a 12.-i szerint: „A kormány feloszlatta az OTI, a MABI, az állami és községi betegségi biztosító intézetek, bányatárspénztárak önkormányzati szervét és orvosi tanácsait,” – a „Nemzeti szellemű önkormányzat, mint a társadalombiztosítás időszerű reformja,” – a  „Leszállítják az öregségi biztosítás korhatárát,” és a „Háztartási alkalmazottak szocialista biztosítása”  című rendelet-ismertetés érdemel említést.

Ez utóbbi hírnél álljunk meg egy pillanatra: aki azt hiszi, hogy ez nem kapcsolódik a zsidósághoz, nagyon téved. Lássuk csak az idézetet: „…A kormánynak ez a lépése a nemzeti érzésű magyar társadalom régi kívánságát valósítja meg. A nemzeti érzésű körökben ugyanis már évek óta a legrosszabb hatást keltette a Szociáldemokrata Párt bennfentesei és a zsidó kapitalista munkaadók bizalmi emberei közül a csaknem tíz évvel ezelőtt megválasztott önkormányzat működése, amelynek baloldali szellemiségét a biztosítók egész körében érvényesítették.

A kormány ezt a lépést olyan intézkedésnek szánja, amelyet hamarosan követni fog egy másik, a nemzeti szellemű önkormányzat életre hívása a munkaadók, valamint a munkavállalók rövidesen megalakítandó nemzeti érdekképviseleti testület köréből…”

A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.