Magyarsárosi karácsony

Mély völgyben sok kis házikó,
mint aranyalma és dió
karácsonyfa ágain,
mikor a szél fúj, süvölt kinn,
úgy bújnak egymáshoz fázva,
kis Jézuskát vágyva, várva.
Süvít a szél, porlik a hó,
felcsilingel száncsengő szó,
s jégvirágos ablakokban
sok kisgyermek szíve dobban:
„Tán a Jézuska közeleg?
Ily zord időben csak ő lehet!”
Ilyenkor a kutya vackán
farkát behúzva vakkant, már
szegény álmában sem nyughat,
megugatja hát a holdat.
S egyszer csak az éji csendbe
áhítat száll a lelkekre.
Hó szitál a téli tájra,
s rátelepszik minden házra.
Ráncos kezek simogatják
kis unokák bársony arcát.
„Valamikor réges-régen
Betlehemben, mint most éppen
egy kisgyermek született.
Hallgassátok gyerekek.
Száz csengő szól, szél dúdolja,
közénk jött a kis Jézuska.”
Halljátok hát emberek,
Megváltónk megszületett!

Megosztás

Tweet