Biztató / szépkorúaknak

ha
korban oda a tavasz, s lassan az ősz is,
derekadon érzed, már nem az a kőris,
váratlan mozdulatra meg-megreccsen,
nem fürge, mint hajdan focimeccsen,
ami tegnap közel, mára egyre messzebb,
emlékek közt kutatsz, mi volt a legszebb,
egyre nehezebben jönnek elő képek,
attól még fiatal maradhat a lélek.

ha
erőt az idő szele távolra fújja,
de a reggeled bíztat, kezdd napod újra,
ablakon átsütő meleg napfényt várod,
s hogy mikor hozza be kávéd drága párod,
aztán megszokásból tenni hív a nappal,
ezt-azt megoldani apró mozdulattal,
bár nem minden elkezdésből lesznek végek,
attól még fiatal maradhat a lélek.

ha
gyenge a szív, néha erőtlen a kéz is,
egyre több zárójelentésen a tézis,
az ágy mellett tarka színekben sok gyógyszer,
terápiákhoz tanácsként javallt módszer,
hidd, benned a kulcs, erős hited a remény,
bár nem lehetsz ifjú lányka, hetyke legény,
ráncos a bőr, kézfejen foltok a bélyeg,
attól még fiatal maradhat a lélek.

ha
óvatos is, időset könnyebben jár át
mindenfajta kór, meg aktuális járvány,
nem ugrunk fel hetykén vonatra buszra,
és nem szaladunk százat egyetlen szuszra,
nehéz az út, vállat évtarisznya nyomja,
mégis bennünk ég az élet örök szomja,
bár pergő naptárak jelzik, ezek tények,
attól még fiatal maradhat a lélek.

ha
néha érezzük, akár egy nehéz kereszt
gerincen, csontokon át szöge nem ereszt,
hitessük el, óránk még mindig jól ketyeg,
makacs a vén szív, nem kellenek a kegyek,
sokan mondják és most már én is elhiszem,
sajnálattól még nem gyógyult meg senki sem,
néha nehezen altatnak el vak éjek,
attól még fiatal maradhat a lélek.

ha
érezzük, fogy minden, alig marad másunk,
de ajándéknak velünk van még a társunk,
egy ölelésben, hétköznapi mosolyban,
amiben a múlt minden szépsége ott van
jóban rosszban, ahogy egykor eskü mondta,
kezeket és éveket reménybe fonva.
edzették a családért való rettegések,
attól még fiatal maradhat a lélek.

ha
majd másfajta fénnyel üzen a jövő,
melyet nem játszhat ki senki cselszövő,
elbúcsúzott már bennünk tavasz és a nyár,
messzi indul időnk, ez a fürge agár,
(itt marad, miről eddig azt hittük lényeg)
s vele tart ,mert örök fiatal a lélek,
talán istene kezében volt a rajtja,
mint könnyű sóhaj, átjut a túlsó partra.

Vasszécseny, 2024. október 24.

Megosztás

Tweet