Elmaradt beszélgetés

 

Évtizedekkel ezelőtt történt, hogy Róza új munkahelyre került. Ilyen változás már korábban is többször előfordult vele, de akkor csak a hely volt új számára. Most viszont szakmailag is új kihívásokkal állt szemben, s ez elbizonytalanította őt. Minden új volt, a hely, a munkakör, és a kollégák is, akik közül néhányan bizalmatlanul fogadták. De azért érezte a feléje áradó rokonszenvet, érdeklődést is a többség részéről. A helyismeret és a szakmai információk hiánya elbizonytalanította. Sokat szorongott, nehezen találta meg a hangot új kollégáival. Néha kénytelen volt kérdezni, információkat gyűjteni, és jól megjegyezte, ki volt az, aki készségesen válaszolt, de a kényszeredett, kicsit elutasító kollégákat is.

Tudta, hogy most nem kockáztathat, meg kell felelnie, arra törekedett, hogy minél előbb betanuljon, beilleszkedjen a többiek közé. Tizenketten voltak, két férfi és tíz nő. Ebbe a létszámba beletartozott Ilonka néni, a takarítónő is.

A vezető, Inci, vaskézzel igazgatta kis csapatát. Az nagyon hamar kiderült Róza számára, hogy a késést nem tolerálja a főnöke, sőt, minden alkalommal meg is torolta. Nem érdekelte őt, hogy Kinga a belvárosból jár ki a külvárosba, számtalan átszállással, és szinte minden nap késve esik be az irodába. Képes volt a késéseket összeadni, és amikor időben kiadtak egy fél napot, akkor egy nap szabadságot levont tőle. Kinga rettegett a főnökétől, és mivel eleve szétszórt volt, előfordult, hogy gyomorgörccsel érkezett meg a munkahelyére. Ahol aztán mosolyogva kellett fogadnia az ügyfeleket.

Róza elég hamar felmérte az erőviszonyokat, tudta, hogy a két férfi kolléga, az idősebb Levente és a fiatalabb, kék szemű, behízelgő modorú Rókus előjogokat élvez főnöküknél. Ők soha nem késtek, igaz, mindketten kocsival jártak dolgozni.

Róza dolgozott már korábban gyárban, ahol blokkolóóra volt, és ő messziről járt dolgozni, sokszor kellett átszállnia, járművekre várakozni. De tudta, hogy a blokkolóórát nem lehet meghatni, ha késett, rögzítette a késést, és egy idő után neki, a „fehér köpenyesnek” épp olyan megrovás járt, mint a melósoknak. Ott tudomásul vette a szabályt, de új munkahelyén furcsának találta. Hiszen itt csak a munkaidő kezdete volt a biztos, a vége soha nem négy óra, hanem, ha a munka úgy kívánta, akár később is lehetett. Csak egy kis empátia és bizalom kellett volna, hisz többen voltak köztük kisgyerekesek, messziről bejárók. De ezek Inciből, a főnökasszonyból sajnos hiányoztak.

Egy téli napon Róza a kis teakonyhában üldögélt, amit közösen használtak. Forró teát kortyolt, egészen átfázott az úton. Ekkor történt, hogy a főnökasszony titkárnője, Ria megszólította Rózát.

– Tőlem nyugodtan kérdezhetsz, ha valamiben bizonytalan vagy, tisztában vagyok vele, milyen nehéz új munkahelyen megfelelni. Több éve dolgozom itt, már szinte mindent tudok, és szívesen válaszolok.

Róza hálásan nézett a szép szőke fiatalasszonyra, megköszönte az önként felajánlott segítséget. Szövetségest kerestek, és találtak egymásban.

Ria pár nap múlva mesélt neki az életéről. Nagyon fiatalon ment férjhez, ő 18 éves volt, a férje pedig 19. Még szinte gyerekek. Diákszerelem volt az övék, tizennégy éves koruk óta ismerték, és szerették egymást. Ugyanabba a gimnáziumba jártak, osztálytársak voltak. Mindent tudtak a szerelemről, de a házasságról annál kevesebbet.

Ria anyukájától nászajándékba kaptak egy kis másfél szobás lakást a kerület egyik lakótelepén, ahova a házasságkötés után rögtön be is költöztek.

Hiába volt nagy a szerelem, a hétköznapi gondok néhány év alatt kezdték felőrölni köztük a harmóniát. Ebben alighanem szerepe lehetett annak is, hogy Ria szinte azonnal teherbe esett, és mire az egyéves házassági évfordulójuk napja eljött, már anyuka volt. Éretlenek voltak még mindketten a szülői szerepre, sokat veszekedtek. Ria férje, Jani ugyanúgy eljárt volna a haverokkal bulizni meg meccsre, mint korábban, de már kötelességei voltak. Szülővé vált.

Ezen az sem sokat segített, hogy Ria újra kisbabát várt. Abortuszról hallani sem akart, így történt, hogy 21 éves korában már kétgyermekes anyuka volt.

– Ha az Anyukám nem segítene, nem tudom, mi lenne velünk – vallotta meg egy napon Rózának. Ő, amióta meghalt az apukám, nagyon magányos volt. Azt mondja, az élete attól kapott újra értelmet, hogy van két unokája. Nagyon szereti a lányaimat.

A férjével lassan azért egymáshoz szelídültek, elfogadták mindketten a helyzetet és a vele járó kötöttségeket. Nagyon szép család voltak, megszűntek a konfliktusok és a botrányos veszekedések, amelyeknek a híre az irodába is eljutott néha.

Ria a gyes letelte után újra munkába állt, ekkor került oda Róza az irodába. Így ismerték meg egymást.

Karácsony előtt néhány nappal történt, hogy Ria kisírt szemmel érkezett meg a munkába, és ráadásul késett is. Zengett a ház Inci kiabálásától, aki felelősségre vonta őt a késés miatt.

Ria halkan válaszolt neki: nagyon beteg a férjem. Mint kiderült, egy banális influenza volt a kezdet, amit Jani nem vett komolyan, de a szövődményei következtében, amelyek a tüdejét és a veséjét károsították, súlyos állapotba került.

Kórházba kellett vinni, de már nem tudtak rajta segíteni. Összeomlott a keringése. Intenzíven volt két hétig, gépek tartották életben, majd bekövetkezett az elkerülhetetlen: meghalt.

Rábai Ria 25 évesen kétgyermekes anyukaként elvesztette a férjét. Hirtelen özvegy vált belőle. Úgy érezte, nem éli túl a férje elvesztését, de a gyerekek miatt élnie kellett.

Róza, aki akkoriban éppen a keserves válásának válságát élte meg, és tizenöt éves házassága romjain kellett új életet kezdenie a kisfiával, mély együttérzéssel fordult kolléganője felé.

Sokat beszélgettek, lelki támasza volt a fiatalasszonynak, aki szintén meghallgatta őt.

Akkoriban még Inci is megszelídült, segített Riának, amiben tudott, és elnézőbb volt vele.

Ahogy teltek az évek, nőttek a kislányok, Ria lassan megnyugodott. Még nem volt harmincéves, amikor megvallotta Rózának, hogy társra vágyik.

Szokatlan módját választotta a társkeresésnek, egy olyan társkeresőhöz fordult, ahol a skandináv államokban élő emigráns magyar férfiak kerestek maguknak magyar feleséget.

Ria svéd nyelvet kezdett tanulni, és tervezgetni a jövőt.

Mivel nagyon szép volt, viszonylag gyorsan több érdeklődő is akadt. Egyikükkel sokáig levezett, s a férfi felajánlotta, hogy Budapestre utazik, mert szerette volna személyesen is megismerni Riát.

A találkozó jól sikerült, mindketten szimpatikusnak találták a másikat. Bence 18 évvel idősebb volt Riánál, a megismerkedésükkor 48 éves. 1956-ban vándoroltak ki a szülei, ő akkor még kisgyerek volt. Szülei emlékei, elbeszélései a szülőhazájáról, és honvágyuk sarkallta arra, hogy magyar feleséget keressen magának.

A második találkozásra néhány hónap múlva került sor, akkor a férfit Ria már bemutatta édesanyjának és a lányainak is.

Fél év múlva készen állt arra, hogy Svédországba költözzön Bencéhez. Ekkor váratlan akadály merült fel, mert Ria lányai kijelentették, hogy ők nem akarnak vele menni, hanem a nagymamájukkal maradnának. Azt mondták, nem tudják elképzelni az életüket nélküle. A mama viszont Magyarországon kívül nem tudta volna elképzelni a saját életét.

Így aztán kompromisszumos megoldást találtak: a gyerekek itthon maradnak a nagymamával, Ria pedig kiköltözik a párjához Svédországba. Az iskolai szünetekben, de főleg nyáron az anyjukkal lesznek, és ők is gyakran jönnek majd látogatóba hozzájuk. Ria lakását kiadják hosszú távra albérlőknek, és a bérleti díjat a nagymama kapja.

Ezt a megoldást mindenki elfogadta, így egy szép tavaszi napon Ria elköszönt a családjától és barátaitól, és a Stockholm melletti kisvárosban élő Bencéhez költözött.

Gyakran beszéltek telefonon, mégis, az első hónapokban nagyon hiányoztak egymásnak, Ria és a lányai.

Rózával akkor találkoztak először, amikor Ria hosszabb időre hazalátogatott. Ő, aki korábban soha nem ült repülőgépen, teljes biztonsággal közlekedett a két ország között. Többnyire egyedül jött, mert Bence a vállalkozását nem hagyhatta ott hosszabb időre. Jól jövedelmező kereskedelmi cége kozmetikai termékeket forgalmazott, világszerte voltak üzlethálózatának boltjai.

Ria nem tudott még olyan jól svédül, hogy titkárnői munkát tudjon vállalni, nem felelt meg a szigorú kritériumoknak.

A párja felajánlotta neki, ne dolgozzon, legalább átmenetileg. Elfogadta a nagylelkű ajánlatot, beiratkozott egy svéd nyelvtanfolyamra, és ismerkedett a kinti élettel.

Nem házasodtak össze, élettársak voltak. Nagy harmóniában éltek, Ria szemmel láthatóan boldog volt, kiegyensúlyozott. Közös gyermekük nem született, erről mindkettőjüknek azonos elképzelése volt.  Ria lányai elfogadták a férfit, és ő is megszerette őket. Gyakran előfordult, hogy vér szerinti gyermekeinek vélték a lányokat.

Húsz év adatott meg nekik együtt. Ria néha aggódott a köztük levő nagy korkülönbség miatt, hiszen Bence már 68 éves volt. Mégis ő betegedett meg az ötvenedik éve küszöbén.

Gyógyíthatatlan betegséget állapítottak meg nála, az asszony szerette volna, ha itthon kap gyógykezelést. Ezúttal Bence is vele tartott.

A kivizsgálás során kiderült, hogy Ria rákbetegsége már olyan stádiumban van, hogy nem lehet operálni. Csak a fájdalom csillapítására volt lehetőség. Orvosai nem biztatták őket semmivel.

Egy napon Ria felhívta Rózát és elmondta neki, mennyire beteg. Nagyon szeretett volna találkozni vele, a születésnapjára szép ajándékot vett neki. Biztosan örülni fogsz az ajándéknak, nagy szeretettel választottam – mondta Rózának. És már évek óta szeretnék veled egy igazi nagy beszélgetést, amikor mindent elmondunk egymásnak az életünkről. Pont úgy, mint régen, emlékszel?

De végül Róza nem ajándékot kapott, hanem a hírt: Ria meghalt.

Ötvenedik születésnapján volt a temetése. A temetőben rengeteg ember gyűlt össze: rokonok, barátok, a gyerekei, párja. Zuhogott az eső, erős hidegfront volt aznap, szinte őszi hidegre fordult az idő.

Róza ott állt a ravatalozóban, kezében fehér rózsákkal. Könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán. Elsiratta barátnőjét, az emlékeit, és az elmaradt beszélgetést.

 

2024 11 25

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.