A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (31.)

Amikor az Arcanum Digitális Tudománytárban található sajtóanyagot megnézzük ebben a szörnyűséges témában, úgy nemzetközi, mint hazai és helyi híreket is találunk, bár az utóbbiakat lényegesen nagyobb számban. Mivel az akkori kormány a német náci rendszert követte mindenben, egy-egy prominens politikus nyilatkozata napvilágot látott az ottani sajtóban. 

Ennek árulkodóan embertelen példája a május 17.-i számban közölt Endre László-interjú „Endre László államtitkár nyilatkozott egy berlini lapnak a zsidókérdésről” címmel. A berlini, május 16.-i keltezésű, a Nemzetközi Sajtó Tudósító jelentése szerinti írás a következő árulkodó tartalmú volt. „Vitéz Endre László belügyi államtitkár interjút adott a Berliner Lokalanzeiger-nek a magyarországi zsidókérdésről. 

– Sehol Európában nem volt annyira szükséges a zsidókérdés gyors és alapos megoldása, mint Magyarországon – mondotta az államtitkár. A zsidóság Magyarországon egészen nyíltan a bolsevizmus szálláscsinálója lett. Az ország védelmének érdeke követelte meg, hogy eljárjunk velük szemben, mert a zsidók nemcsak belső bomlasztással szolgálták az ellenséget, hanem tevőleges kémkedéssel és szabotázzsal is. 

Endre (László) államtitkár a továbbiakban elmondotta, hogy az új zsidó törvények végrehajtása meglepően gyorsan történt, és semmi zavar nem állott be, amely ártott volna a közösségnek.

A lakosság ellátása zavartalanul működik. A keleti országrészekben, amelyek a hadműveleti területhez tartoznak, gyökeresebb intézkedéseket kellett foganatosítani, s gyűjtőtáborokat kellett berendezni a zsidóság számára, gondoskodás történt azonban, hogy a zsidókkal való bánásmód kifogástalan legyen. 

Az államtitkár végül nyomatékkal leszögezte, hogy a zsidókérdés megoldása nem öncél, hanem feltétlen és reális szükségesség. Ez adja majd meg csak az alapot Magyarország valamennyi többi problémájának megoldásához.”

A nyilatkozatban hű csatlósként a náci szólamokat harsogta – régi hazai antiszemitizmussal kiegészítve. 1919 után ugyanis állandóan visszaköszönt a zsidóság bűnösségének hangoztatása Moszkva ügynökeiként, és az is látszott, hogy a zsidótörvények után az országban addig élő, a térségi országokhoz viszonyítva nagyszámú zsidóság elszigetelésére minden eszközt gátlástalan embertelenséggel felhasznált az akkori Sztójay-kormány, és ezt büszkén jelentette náci gazdáinak. És még ő volt „meglepve” ennek zavartalan folyásáról… 

Ide illeszkedik az egy nappal előtte, május 16.-án napvilágot látott MTI-hír közlése „Fel kell jelenteni a csillagot nem viselő zsidókat” címmel.  „A magyar királyi belügyminisztérium felhívja a közönség figyelmét, hogy mindazokat a zsidó személyeket, akikről tudják, hogy megkülönböztető jel viselésére kötelesek, azt azonban nem viselik, az illetékes rendőrhatóságnál ellenük tegyenek feljelentést.”

És a pécsi rendőrség ennek szellemében cselekedett – amint azt az előző részek híreinek közlése tanúsította…         

S hogy a megnagyobbodott országból szintén közöltek ezzel kapcsolatos híreket, a május 17.-i MTI-közlemény bizonyította. „Félmillió pengőt találtak a kolozsvári zsidó hitközség irodájában” címmel, előző napi, budapesti keltezéssel olvashatták a pécsiek, baranyaiak. 

„A zsidók ellen alkalmazott intézkedések során a kolozsvári zsidó hitközség irodájában lefoglaltak 418.000 pengőt, amelynek eredetéről a hitközség nem tudott kielégítő választ adni. A hitközség vezetői azt állították, hogy a pénzt egyházi pótadókból gyűjtötték össze zsidó szociális célokra. Az ügyben most tartottak tárgyalást, amelyen megjelent Vásárhelyi László dr. polgármester is, és a pénznek a város részére való kiadását kérte. 

Fischer József egyházközségi elnök és a megjelent vezetőségi tagok a tárgyaláson is azt állították, hogy pótadóból szociális célokra gyűjtötték össze. Miután még tanúkihallgatások váltak szükségessé, a tárgyalást elnapolták. A bíróság a pénzek város részére való kiadását azonban elrendelte.” 

Mecsekalji városunkban a május 13.-i cikk a „kis hírek” sorában „Külföldi zsidók őrizetbe vétele” címmel a következőkről szólt. „A Pécsett tartózkodó, és külföldi menlevéllel, vagy tartózkodási engedéllyel felszerelt zsidókat őrizetbe veszik, és a budapesti rendőrkapitányságra szállítják. Eddig 20 ilyen külföldi zsidót vett őrizetbe a pécsi rendőrség.”  

Most nézzünk egy „kis híres, elrejtett” közleményt a május 16.-i számból. „A zsidók értéktárgyainak végleges beszolgáltatási ideje kedd délután. A hatóság közli, hogy a zsidók által leadandó értéktárgyaknak a városi múzeumban való leadási határidejét május 16.-án, kedden délután 6 órakor lezárja.” Mikor jelent meg ez a hír? Bizony, 1944. május 16.-án, kedden!…

De vegyük most elő ugyanezen nap, május 16. „Hatósági felhívás a keresztény kiköltöző családokhoz” című „kis hírét.” Ez volt a közlemény. 

„A hatóság felhívja a Bánffy Dezső, Vas Gereben, Kassa és Ispitaalja utcák által határolt területről kiköltözésre kötelezett nem zsidó lakosságot, hogy a háznak, illetve a lakásnak semmiféle tartozékát (kályhát, fürdőszoba berendezést, villanyvezetékeket, ablakokat, ablakszárnyakat, ajtókat, légoltalmi felszerelést stb.) el ne vigyék. Amennyiben már elvitték, szállítsák azonnal vissza, és állítsák vissza a kiköltözködés előtti helyzetbe.”  

Milyen árulkodó ez a helyzetleíró cikk! Mivel ez a helyzet-leírás meglévő gyakorlatból következett, képzeljük most el, milyen állapotok fogadtak egyes, már úgyis számtalanszor megalázott zsidó családot a gettóban, amikor ilyen lepusztított lakásba érkeztek meg…       

A május 17.-i napon, a „kis hírek” közé eldugva, ez a „Hirdetmény” szólt a helyi zsidó iparosokhoz. „A Központi Tanács felhívja az összes zsidó iparosokat, hogy üzemeiket azonnal zárják be, és a kulcsokat (nevük megjelölésével) adják le a hitközségi irodában. A segédek nélkül dolgozó iparosok azonnal visszakapják a kulcsaikat, azok egy személyre szóló szerszámaikat, nyersanyag és félkész árukészletüket magukkal vihetik az elkülönített városrészbe, de készítsenek ezen ingóságokról 3 példányban leltárt, 1 példány ebből a hitközségnek leadandó. 

Azokról az iparosokról, akik részére gondnok, vagy vállalatvezető fog kirendeltetni, a hatóság később fog intézkedni. De ezek is magukkal vihetik a fenti módon egy személyre szóló szerszámaikat, nyersanyag és félkész árukészletüket.”  

Zárjuk ezt a részt annak az írásnak a bemutatásával, amely május 16.-i keltezésű, és a mohácsi gettót írta le. „564 mohácsi és 665 baranyai zsidó került a mohácsi gettóba” volt a cím. „A kormányrendelet értelmében, a pécsi járás kivételével, az összes baranyai járások zsidóit a mohácsi gettóban kellett elhelyezni, ahol 229 lakóhelyiségben 564 mohácsi és 605 baranyai zsidót helyeztek el. 

A város vezetősége minden körülmény józan figyelembevétele és megtárgyalása után hozta meg a szükséges intézkedéseket, s jelölte ki a legalkalmasabb területet az 1169 zsidó letelepedésére.”