Az űrben millió kődiszkosz suhan,
talán bűnét vezekli jó Apollón,
pályát kiszámítva, nem oly csapongón,
vigyázva, melyik, hova, miért zuhan.
Pár milliárd csak röpke időfutam,
cirkon-kemény virágok vak bolygón,
őstűzből kinőttek valaha forrón,
és csodává formálták nyomorukat.
Vigyázz reám is így édes angyalom,
ha fekszem este, vagy kelek hajnalon,
hiszen minden sors egy csodaszép virág
kínban születik, mint minden új világ
múltja-jövője semmiben lebegő,
jelene mégis éltető levegő.
Vers a Tizenkét mesterkristály legendája kötetből
Szóljon hozzá!