embernyi seb lüktet a
sziklás magányban
élesztgetem dalaimmal
keselyűcsőr-tépte testét
szerelemmel kötözöm be
sebei már bennem fájnak
szárnya nő az örök vágynak
kín-enyhítő szél maradni,
eleven szív, szíve lenni.
Legyen Ön az első hozzászóló!
This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.
Szóljon hozzá!