Elég volt

 

ELÉG VOLT

 

     Hiába füstölög, égő már

       Húzza hát el a síkos csíkot

         Nem féltem a Téltemet Én

           Téltemet Te egy TéltemetŐ

              Retteg már ez a kurva hideg

                 Behúzódik rideg álmainkba

                    Elgémberedett vágyainkba

                     Mert érzi ő is, lassan kimúlik

                     Elpusztul, ahogy a legelső

                    Szerelmesen dalolászó rigó

                  Rügyeket pattogtat párjának

                S a Tél Tetemét bátran elássa

              A csupasz tavaszi Sellő Szellő

             Majd Megcsókol lágyan a vágy

            Baró a séróm a Téltemetőben

             Egy Terülj-terülj leány vár reám

              Felfalom a Tavasz első csókját

               A nyár majd úgyis elégeti léhán

                 Fel-fel serdülő – vénülő álmaim