Szépnapunkvan

 

Egy bejárathoz közeli asztalnál foglaltak helyet.
Szép napunk van, szólt az egyik kintre pillantva.
Nem sokáig, mindjárt esni fog.
Miért kell mindig ilyen pesszimistának lenned?
Realista vagyok. A te felhőtlen optimizmusod sem jobb.
Mire gondolsz?
Hogy milyen tökéletes ez a világ és társai.
Befejezni azonban nem tudta, ugyanis asztalukhoz lépett a pincér.
Egyikük egy könnyed lattét rendelt, a másik egy jó erős feketét.
A látszólag mindenféle konkrét cél nélkül ide-oda cikázó reggeli sokaságot bámulták az ablakon keresztül.
Nézd, mennyi bűnös lélek mindenhol, állapított meg társa gonosz mosollyal az arcán.
Alapvetően jónak születnek. Viszont ismerek valakit, aki bűnre csábítja őket.
Ne fogd rám. Én csak a fülükbe suttogok.
Felbujtod őket.
Csak felébresztem azt, ami amúgy is bennük bujkál. Ők döntenek végül.
Már megint ellentmondasz nekem. Lázadsz.
Ez a sorsom.
Ha akkor visszafogtad volna magad, most nem kellene száműzetésben élned. Ott lent.
Mondja a tökéletesség ura.
Mire gondolsz?
Mindenható vagy, mégsem tudod megmenteni azt a rengeteg szenvedőt. Hiába imádkoznak meg könyörögnek, mégis hagyod meghalni őket. Háborúk, betegségek meg hasonlók, tudod. Ez szerinted rendben van?
A hirtelen beálló csendet az asztalukhoz lépő pincér törte meg.
A fehérhajú, szakállas úrnak egy könnyed latte érkezett, a táskás szemű borostás fazonnak pedig egy méregerős fekete, szigorúan cukor és tej nélkül.
Miután a személyzet távozott, újra szférák közötti csend ereszkedett rájuk.
Szótlanul kavargattak.
Szóval azt mondod, menthetetlenül bűnösek. Esetleg egy újabb özönvíz?
Ne légy ilyen ódivatú. Annyi modern lehetőség áll a rendelkezésedre manapság: űrháború, nukleáris csapás, biológiai fegyverek.
Nem feltétlenül akarnám megint elpusztítani őket.
Hát, persze. A te kis lényeid.
Először csak figyelmeztetném őket.
Virális hashtag-vigyázat? Felhőkön átszűrődő hangosbemondó? Esetleg kollektív álom-stream?
Mindketten jót derültek.
Felesleges időpocsékolás, te is tudod.
Hátha megváltoznak. Nem szabad feladni a reményt.
Már megint ez a mérhetetlen optimizmus.
Hozott anyagból dolgoznod könnyű.
Némán kortyolgatták a még gőzölgő italukat. Mindkettőjüknek jólesett, ahogy a társalgás is.
Holnap ugyanitt?
Mint mindig.
A két alak búcsút intett egymásnak. Alighogy kiléptek a kávézóból, máris semmivé foszlottak.

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.