Ami elkezdődött, annak egyszer vége lesz.
Aki e Földre született, az végül, útja
végén elmegy. Élet és halál így lesznek
a létezés kezdő- és végpontjai. Alfa
és ómega, a kettő nem létezhet
egymás nélkül. Halandó embereknél
így történik, elkerülhetetlen, még ha
szemérmességből nem is beszélünk róla.
Különösen saját születésünkről és
halálunkról, de nálam ez teljességgel
természetes. Amikor megszülettem,
aprócska babaként és lyukas szívvel,
nem sok jövőt jósoltak az orvosok
nekem. Ahhoz képest jelentősen
túlteljesítettem a tervet a megélt
hét évtizeddel. Egyszer, amikor mentővel
vittek kórházba, már jócskán felnőttként,
a mellettem levő ágyon egész éjszaka
haldoklott egy asszony. Az ő halálának
látványa, küzdelme és tragikuma
megviselt, bár a nevét sem tudtam.
Az enyémet nem várom, de tudom, az
út végén ott vár rám, s majd magához ölel.
2025 01 24
Szóljon hozzá!