Mint eddig mindig, ezúttal is az Arcanum Digitális Tudománytár volt segítségemre ezen rész anyagának összeállításához. A május 21.-i vasárnapi, és a 23.-i, keddi számban szintén különösen borzalmas rendeletek, diktátumok fokozták tovább akkori zsidó embertársaink kálváriáját.
(Forrás: Wikipédia)
Kezdjük a központival, amely május 23.-i hír volt, és ismét a gyalázatos emlékű Kolosváry-Borcsa Mihály, az Országos Magyar Sajtókamara volt elnöke, az akkori kormánybiztos-államtitkár rádióelőadásával kapcsolatos, amelyet ismét előző napi, fővárosi keltezéssel közölt a lap. „Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár rádióelőadást tartott a magyar szellemi élet megtisztításáról” volt a főcím, „A magyar társadalom semmisítse meg a tulajdonában lévő zsidó könyveket” pedig az alcím.
„…a magyar rádió Világnézeti Akadémiájának sorozatában vasárnap előadást tartott a magyar szellemi élet megtisztításáról. – A betűt mindig tisztelő magyar közönséget – mondotta – az oly hirtelen örökre elmerült tegnapon elárasztották a napi sajtó termékei, amelyek arra tanítottak, hogy a körülöttünk kavargó lángtengerben érinthetetlen sziget vagyunk, különösképpen akkor, ha szövetségeseinkkel, oltalmazóinkkal szemben az ellenfél felé fordulunk hódoló áhítattal és becstelen árulásra készen. Egységes irányításra elöntötte a folyóiratainkat, rádióinkat, propagandáinkat valami sziruposan ragacsos, erőtlen és tartalmatlan magyarkodás, az új Európának mintegy tagadásaképpen.
A gombamód szaporodó könyvkiadó vállalatok, élükön egy-egy délceg Aladárral, a háborús papírhiány hivatalos hangoztatása közben megtöltötték a könyvkereskedések kirakatait ernyedt humanizmussal telített tetszetős kötetekkel, amelyek magyar, angolszász vagy akár kínai cégér alatt egyazon világszemléletet népszerűsítették.
Magyar lányok, magyar feleségek, a magyar ifjúság csalogató csomagolásban kapták szellemi táplálékul a léha életfelfogást, az éjjeli mulatók stílusát a színházi sajtóban, amely ideállá magasztosította a feslett életű lokálokban prémek és ékszerek között freudi ingereket keltő félvilági női típust.
(Forrás: Getty Images)
Az előadó megemlékezett arról, hogy pontosan egy esztendővel ezelőtt tette közzé a zsidókérdés magyarországi irodalmáról szóló könyvét, és ebben megjelölte a tennivalókat. Amikor a világnézeti és politikai kétértelműség nyomasztó korszakának véget vetett az új magyar kormány megalakulása, a sajtóügyi kormánybiztosság széleskörű felhatalmazása megadta a módot a program megvalósítására.
Eddig 172 lap szűnt meg
Az új laprevízió során – mondotta az államtár – megszűntek a liberális szellemű, népfront-agitációt űző politikai napilapok, s azok a szépirodalmi és társadalmi jellegű folyóiratok, amelyek befelé osztályharcot, ellenségeink irányában pacifizmust hirdettek. És megszűntek mindenekelőtt a magyar közerkölcsiség megrontói, a színházi újságok.
(Forrás: Arcanum Újságok)
Betiltásra ítéltettek a felesleges, közszükségletet nem jelentő elburjánzott sajtótermékek is. Így megszűnt összesen 8 budapesti és 7 vidéki lap, 1 fővárosi hétfői lap, valamint 146 egyéb időszaki lap. A további átrendezés a megmaradt lapok megfelelő vezetésének és irányításának biztosítása folyamatban van.
Talán még a sajtó újjá formálásánál is jelentősebb a zsidó szépirodalom kiküszöbölése a magyar életből. Zsidó szerzők könyve többé nem jelenhetik meg Magyarországon, és a zsidó könyvkiadó vállalatok, zsidó könyvkereskedések bezárultak. A nyilvános és közkönyvtárak elkülönítve, a nagyközönség részére hozzá nem férhetően kezelik a zsidó írók műveit, betekintést csak a tudományos kutatás nyerhet ezért gyűjteményükbe.
Sok ezernyi zsidó kötet komoly nemzetgazdasági feladatot tölt be: papírzúzó malomba kerül. A megsemmisítésre ítélt könyvek szerzőinek mintegy 120 magyarországi és 35 külföldi zsidót felölelő névsora természetesen nem az utolsó lista. A papírmalom felé vezető úton követni fogják a most még nem szereplő többi zsidó író is.
Tökéletes munkát azonban itt sem végezünk, ha nem siet segítségünkre a magyar társadalom. Ezért itt a rádió nyilvánossága útján kérek minden öntudatos magyar embert, gondoljon családjára, gyermekeire, hozzátartozóira, és semmisítse meg a tulajdonában lévő zsidó könyveket, vagy szolgáltassa be a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézetnek.
– A magyar szellemi élet hadállásait végül a sokszorosító ipar teljes zsidótlanításával (sic!) tesszük megingathatatlanná. Nyomda, sem más sokszorosító üzem, sem lapterjesztő, sem hirdetésszerző vállalat nem marad zsidó kézen.
A magyar nőt nem fogják többé megalázni és kizsákmányolni
Könyvégetők! – rikoltják a vádat az ellenséges rádióban a papírmalomba induló irodalom szerzőinek világnézeti és vérségi hozzátartozói. Igen! Könyvégetők vagyunk. Megvalósítjuk azt, amit az utolsó évtizedek nemzetünk sorsáért mártír hittel, és meggyőződéssel küzdő magyar szellemei, Gömbös Gyula, Prohászka Ottokár, Wolff Károly, Méhely Lajos és névtelenül sírba szálló többi bajtársaink követeltek.
Jogunk van az ítélkezésre, mert ahhoz a férfinemzedékhez tartozunk, amely a zsidó szellemiség hatása alatt maga is kicserélt lélekkel botorkált ifjú esztendeiben, s egy világháború tüzes fürdőjében kellett lemosnia magáról a rontást, hogy még így is elkésve és tanácstalanul legyen szemlélője az ebből a szellemiségből fakadó októberi és bolsevista lázadásnak.
Ennek a generációnak a valóra döbbenése volt az az élmény, ami megpecsételte a magyarországi zsidóság sorsát. Mérhetetlen szenvedések és megaláztatások árán jutott a trianoni nemzedék megingathatatlan tudtára annak: vagy mi, vagy ők!
– Most utat nyitottunk a magyar sajtónak és a magyar könyvkiadásnak, hogy magyar nyomdász ízlésével és szaktudásával, a magyar könyvkereskedő szorgalmának mindenekelőtt magyar célokra, a magyar literatúra istápolója legyen.
A magyar író, a magyar újságíró sorsa sem lesz többé a megaláztatások, megalkuvások, a háttérbe szorítás, a szellemi és gazdasági kizsákmányolás kálváriája, egy összetartó reklámmal és pénzzel győzedelmes idegen kisebbséggel szemben.”
Most nézzünk egy május 21.-i „kis hír”-t, amely a „Két hónapi fogházra ítéltek Pécsett egy budapesti zsidó nőt” címet kapta. „A pécsi rendőrség büntető bírája szombaton délelőtt tárgyalta T. Helén rahói születésű, 21 éves volt budapesti zsidó nő ügyét, aki a sárga csillagot nem viselte, engedély nélkül utazott Pécsre, és a bejelentést elmulasztotta. T. Helént jogerősen kéthónapi elzárásra ítélték, büntetése kitöltése után pedig internálják.”
Az ilyen mocskos hírek, tudósítások közlését a következő részben folytatom. Most fejezzük be ezt a fejezetet egyéb hírekkel. Május 16. főcím: „Pécs városa az elmúlt évben egy millió 844.784 pengő értékű beruházást végzett,” alcím: „Az előirányzat erre 3 millió 364.050 pengő volt.”
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
Jöjjenek most az óvóhely-hírek. Május 14.: „A szükségszerű óvóhely rögtönzések módjai.” Május 16.: „A dongaboltozatos pincék általában megnyugtató védelmet nyújtanak.” Május 16. főcím: „A szükségszerű óvóhely rögtönzések módjai,” alcímek: „A több óvóhely esetén a veszteség alacsonyabb,” „A falnyílások megfelelő tömörítésére gondosan kell ügyelni,” „Mikor létesítsünk vészkijáratot?”
Végül két homlokegyenest ellenkező hírrel zárok. Május 16.: „Jaross (Andor belügyminiszter): A kormány szilárdan megy a maga útján” – ez a főcím. A visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai pártok vezetői előtt mondta. „…Ma egy kártyával játszunk, ez az egy kártya pedig a szövetségi hűségben vívott harc a győzelemért. Politikai egység vágya öleli át az egész nemzetet. A kormány sziklaszilárdan megy a maga útján, és megteremti az egység lélekkel teli pillanatait…”
Május 17.: „Virágos május.” „…A kék ég alatt és a rétek mögött feltűnik a Mecsek kékes-zöld fenyvesekkel övezett lankája, amelynek lábainál ott pihen a mecsekalji város: A mi városunk. Elválaszthatatlanul hozzá nőttünk mi, akik benne születtünk…Benne élünk és mégis mindig újra és újra megcsodáljuk nemes, fennkölt szépségét. Benne élve tanultunk meg imádkozni, dolgozni, mosolyogni, nevetni, és néha-néha sírni is.
Ó, de hova!? Hisz tavasz van, és a tavaszhoz nem illik a könny…A kertben ülök a virágzó fák alatt…Az orgonafa felém bólogatja lila-virágos ágait. Belé temetkezem…illat csodája elbódít…A többi fák halk sziromesőt hullatnak…A szellő lenge szárnya a virág szirmokból szőtt fátylat nesztelenül reám borítja…P. P. I.”
Szóljon hozzá!