Volt egyszer, hol nem volt… Akár egy mese kezdő sorai is lehetnének ezek a szavak. De most épp egy irodalmi, művészeti társaságnak a visszatekintő antológiája adja az apropót.
A Testvérmúzsák Asztaltársaság Tüskés Tibor halálának 15 évfordulójára megjelent igényes kiadványa egy szűk keresztmetszet a társaság tagjainak írásaiból, képzőművészeti alkotásaiból.
A szerzők egy része már az „égi szerkesztőség” asztalánál foglal helyet, onnan tekint le a visszamaradottakra, akik még mindent megtesznek az emlékek életben tartása érdekében.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy pár alkalommal találkozhattam, sőt el is adomázhattam egyikükkel-másikukkal. Aztán pár nap múlva, rácsodálkozhattam mély gondolataik, eszmefuttatásaik nyomtatott formáin, folyóiratokban, kiadványokban.
Mindeniküknek meg volt a saját „vesszőparipája”, kinek a lokálpatriotizmus, kinek a határokon belüli és azokon kívüli magyarság sorsa, másoknak a magyar nyelv szépsége és az abban rejlő kincsek, és mindezeket egybe fonta a találkozások, kézfogások öröme. Néhol a fikció, a mitológia, a természet szeretete, az Istenhez viszonyított közelség is szerepet kap, mások a képzőművészet, a filmkamera optikáján keresztül tekintenek le a szűk vagy tágabb környezetükre. Akár egy kaleidoszkópban, több színből áll össze az összkép. Nőt Béla grafikái, Tám László fotói még színesebbé teszik ezt a retrospektív antológiát.
A szerzők többsége a nyolcadik X árnyékában él. Ők még látták a pécsi Nádort, annak törzsvendégeit és a mai fiatalabb generáció képviselői néha rácsodálkoznak egy könyvbemutatón, egy dedikációvadász olvasóra, aki rájuk kérdez: „Maga is valaki?”
A 2000-es években létrejött Testvérmúzsák Asztaltársaság 2024-ben megjelent kiadványa, a Kézfogások egy mementó az idő útjában. A következő „botlókő” elhelyezésére a jövendő nemzedék hívatott.
Szóljon hozzá!