Fárasztod a tengert, fiam,
álmosítod a kelő Holdat,
fricskázod az Istent talán? –
s ámulnád tenmagad: elmúlanál?
Önmagadból írod a tengert;
a ballada Hold ringó gálya,
s a vízhabok: Isten siráma!
– érdemtelen magányod morál.
Vetkőzz le holnapjaimra,
ússz jelent tünde szerelembe,
tekints, Istenem, lelenchegyedre
sóhajts igazabbul. Kicsim! – remekebbül.
(Jel, 2009. október)
Szóljon hozzá!