A/
Elősereglenek sós hullámok emlékei,
a Fellegek Ura engem sodor partra,
erényért szolgáljak
– múlandón múlhatatlan
a Rózsák hercegének
Karoddal vezess Jézusunk elé
a szelíd halhatatlanságba – s:
Vigyázz! – kivirágzik az éjjel , –
míg Ő tüskékből hajnall,
árulók dobálták sárral:
Sötét Sereg!
B/
Hiszed-e a vér fájdalmát, iszamos,
de csókokkal mulasztható (volna).
Csóktalan!
Föltolul mosolyod,
édes almavirágzása kert, –
szirmos kékszakállba fogózz;
ébredezz önvaló-vajúdásra
– galambszárny teszi könnyűvé
szivárványterhed, –
szellőként fekszik az égre,
idekönnyesült Krisztusoddá.
Beállna vonatunk
– fehér kendő, zöld ág! –
a Golgotáig közlekedik,
tán még tovább.
Szállj fel rá,
telepedj mellém,
arcunk rögzül
a tájon
átsuhan,
– az ablakon jégvirágon
nevelt magány Szabolcs betűje:
bárkához rendelt szó-hajóm.
2005. VII. 27.
Szóljon hozzá!