A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (35.)

Ha kijelölték a gettót, és odazsúfolták a város – saját hivatalos híradásaik szerint – 3400 zsidó lakosát, akkor csak idő kérdése volt annak lezárása – ahogyan az más városokban már megtörtént. A lap május 21.-i, vasárnapi számában jelent meg ez a tudósítás „Szombaton délután 6 órakor lezárták a pécsi gettót” címmel, „A sárga csillagos zsidók csak igazolvánnyal, dolgozni járhatnak ki a városba” alcímmel – szintén az Arcanum Digitális Tudománytár jóvoltából.

„A város hatósága által a sárga csillag viselésére kötelezett 3400 pécsi zsidó számára kijelölt gettó már napok óta a megbolygatott méhkas képét mutatja. A kiköltözködések tegnap már olyan nagy arányokban folytak, hogy a város utcai képét is megváltoztatták. Több száz kocsi vonult végig a városon, megrakva bútorokkal, bőröndökkel, batyukkal a gettó felé, és utánuk vérmérséklet szerint lecsüggesztett fejjel vagy csendes rezignációval ballagtak a sárga csillagosok.

Valósággal népvándorlási kép, különösen a gettóhoz közel eső utcákon, ahol a sok kocsi összetalálkozott. Magában a gettóban a házak előtt, az udvarokon és a lakásokban elképzelhetetlen a sárga csillagosok és holmijaik torlódása. Folyik a rendezkedés a verejtekézésig.

A gettón kívül tegnap már felállították a kerítés oszlopait, míg a fonatokat, gát és gátfalat a mai nap folyamán készítették el. A rendőrkapitányság vezetőjének, dr. Borbola Jenő főkapitány-helyettesnek rendelkezésére a gettót ma, szombaton délután 6 órakor lezárták.

Ez időtől kezdőleg a gettóból kizárólag igazolvánnyal, és csak dolgozni jöhetnek ki a sárgacsillagosok. A gettó körül már napok óta fegyvereres rendőrök teljesítenek szolgálatot. A sárgacsillagosok munkába állítása egyébként gyors ütemben folyik.

A város erdőgazdasága 120 zsidót állított be fakitermelésbe. Az illetők máris dolgoznak a Mecseken, és napi 4.60 pengőt keresnek. A pamnad pusztai bolgárkertészetben már napok óta 8 zsidó nő dolgozik. Tegnap a tulajdonos újabb 42 zsidó nő kiutalását kérte. A napszám 3.60 pengő. Egyébként a zsidó nők közül máris többen váltották ki a munkakönyvüket háztartási alkalmazás és más munkavállalás céljaira.

Érdekes és jellemző, hogy a gettó szegényebb lakói tegnapelőtt este a leghevesebb szemrehányásokkal illették a gazdag zsidókat, azt kiáltozván (sic!), hogy ők az okai a zsidó rendeletek kirobbanásának. Az ő mérhetetlen kapzsiságuk, szemérmetlen gőgjük és prepotenciájuk (önhittségük) volt az oka, hogy ide jutottak. A hangoskodó perpatvar a környékre is elhallatszott. Hát így a szegényebb zsidók.

Természetesen mindez most már nem változtat a helyzeten. A gettót ma lezárták, és a sárgacsillagosokat kirekesztették Pécs keresztény közösségéből. Ez volt a cél. A csillagos zsidóknak a vendéglátó üzemek és szórakozóhelyek látogatásának eltiltásáról szóló kormányrendelet május 25-én lép hatályba.”

A Sztójay-kormány ez irányú végzetes politikája már köztudott volt az ország keleti részén lezajlott eseményekből, Pécs városa sem számíthatott másra. Ami végzetesen felháborító és egyben szomorú a mai olvasó számára, az a magát konzervatív-katolikus szellemű lapnak hirdető sajtóorgánum hangvételének további süllyedése volt.

Bár érzékletesen írták le a gettóba költözés folyamatát, amely felrázta a város életét, de az a mocskos szellemű hangvétel, amely végig uralta a cikket, újabb bizonyságot mutatott arra, mivé züllött a rejtett gyűlölet. (Mai főlevéltárosi szemmel nagy kár, hogy más helyekkel ellentétben nálunk fotók nem készültek erről a szégyenteljes eseményről.)

A május 23.-i lapszám egyik címét idézem: „A város lakásügy osztálya május 23-tól 29-ig nem fogad feleket.” A cikk az akkori lakáshelyzet-változás közigazgatási „lecsengését” tartalmazza.

„A városi lakásügyosztály a zsidó lakásügyek végleges rendezése miatt május 23-tól 29-ig feleket nem fogad. Zsidó lakás kiutalását tartalmazó kérvényeket az ügyosztály május 25-ig fogad el, az ez után érkező ezirányú kérelmek figyelmen kívül hagyatnak (sic!). A nem zsidó lakás kiutalását kérő felek lakásigénylésüket május 23-tól 29-ig írásban nyújtsák be.”

A május 24.-i szám „Zsidó vagyontárgyakkal (ingóságokkal) kapcsolatos tudnivalók” című, és „A keresztényeknél levő zsidó vagyontárgyak bejelentési kötelezettség alá esnek” alcímű rendelet-ismertetése a sebekben való további vájkálódás, a kizsigereléses „élveboncolás” tipikus példája – a közcímek külön feltűntetésével.

„– A zsidóknak az elkülönített területre (gettóba) költöztetésével kapcsolatban egyes zsidók ingóságaikat volt lakásuk egy helyiségében tárolták, mások közraktárakban helyezték el, végül egyesek keresztényeket kértek fel ingóságaik, értéktárgyaik megőrzésére, illetve ingóságaikat keresztényeknek adták használatba, vagy egyenesen keresztényeknek ajándékozták azokat.

Minthogy a hatóságnak sok visszaélés jutott tudomására feljelentésekből, hivatalos megállapításokból, de maguk az érdekelt zsidóknak vallomásaiból is felhívják most a keresztény közösséget, hogy május 27-én, szombaton déli 12 óráig a polgármesteri hivatalhoz címezve, írásban, kettő példányban jelentsék be, hogy milyen zsidó vagyontárgyakat (ingóságokat, bútorokat, ékszereket, értékpapírokat, készpénzt stb.) vettek át, akár megőrzésre, tárolásra vagy használatra, vagy ha ilyen vagyontárgyakhoz 1944. március hó 22-e után akár vétel, akár ajándékozás, vagy jutalmazás útján, vagy bármilyen címen jutottak hozzá.

 

Minden zsidó vagyontárgyat be kell jelenteni

Be kell jelenteni azokat a zsidó vagyontárgyakat is, hollétüknek pontos feltűntetésével, amelyek nincsenek keresztények őrizetében, használatában, tárolásában, hanem azokat a volt zsidó lakó egyszerűen régi lakásának le nem zárt részén, vagy a régi lakás padlásán, pincéjében, kamrájában, félszerében, vagy bármily olyan helyen helyezett el, amely a hatósági közegek kint járása alkalmából bármely okból nem vétetett figyelembe.

A bejelentési kötelezettség elsősorban a házigazdát, ha az nem lakik a házban, akkor a házgondnokot, vagy a házmestert terheli. Ha ilyenek sincsenek, akkor a házban lévő keresztény lakókat egyetemlegesen terheli a kötelezettség, természetesen a bejelentéssel csak az egyiket bízzák meg maguk közül. Ha pedig a házban csak zsidók laktak volna, ebben az esetben a szomszédos házakban lakó keresztények tartoznak a tudomásukra jutott gazdátlan zsidó vagyontárgyakat bejelenteni.

 

A bejelentés formája és módja

A bejelentést az alábbi formában kell benyújtaniuk.

Tekintetes Polgármesteri Hivatalnak Pécs.

Felhívásra bejelentem, hogy … zsidó, pécsi (itt a zsidó régi lakcímét kell közölni utca és házszám megjelölésével) lakosnak az alábbi ingóságai vannak nálam (vagy máshol). (Ebben a bekezdésben az ingóságokat részletesen fel kell sorolni.) Az ingóságok megőrzés, tárolás, ajándékozás, vétel stb. címén (a valóságnak megfelelő adatok szerint) kerültek hozzám. (Azután esetleges megjegyzéseit írhatja a bejelentő.) Pécs, 1944. május hó …n. (keresztény neve.) pécsi (…utca … sz.) lakos.

A keresztény nevét és lakcímét is jól olvashatóan kell beírni. A beadványban a volt zsidó vagyontárgyak használatban hagyását, kölcsönadását, de még az eladását sem lehet kérni. Az ilyen irányú kérelmekkel kizárólag a magyar királyi Pénzügyigazgatósághoz lehet fordulni, Pécs (Király u. 11.) szabályszerű írásbeli kérvényben, de a kérvények elintézésére csak a zsidó ingóságok leltározása után kerül sor.

 

Zsidó ingóságokat csak a bombakárosultak részére lehet igényelni

A pénzügyminiszter (Reményi-Schneller Lajos) rendelete szerint egyébként a zsidó ingóságokat kizárólag a közigazgatási hatóságok igényelhetik a bombakárosultak szükségleteinek ellátása céljából. A másolópapír közbeiktatásával elkészített kettő példányú beadványt vagy a városháza földszintjén lévő postaládákba kell bedobni, vagy a félemelet 25. szám alatt lehet benyújtani. Ha a fent közöltek után valakinek még felvilágosításra van szüksége, azt a III. emelet 100-as számú szobában bármelyik hétköznap délelőtt 11 és 1 óra között kaphatja meg. Felhívják az érdekelt keresztény közönség figyelmét arra, hogy a zsidók ingóságai a magyar nemzeti vagyonnak részei, amelyeknek bárminő formában történő eltulajdonítása, megszerzése vagy elrejtése rendkívül súlyos következményeket von maga után.

Zárjuk ezt a borzalmas részt egy szintén május 21.-i hírrel, ami a német szellemi előretörés újabb példája városunkban. A cím: „– A Német Tudományos Intézet évzáró előadása.” A cikk pedig ez: „Május 24-én d. u. 6 órakor az Erzsébet Tudományegyetem aulájában tartja meg az idén a Német Tudományos Intézet a szokásos évzáró előadását, amelynek keretében ’Der Grosse König’ egy nagy német történelmi film és híradó kerülnek bemutatásra. Belépődíj 50 fillér. Az előadás-sorozat hallgatói belépődíjat nem fizetnek. Vendégeket szívesen látnak.”

Térjünk vissza az első hírre, mert ez egy újabb fejezetet nyitott zsidó polgártársaink kálváriájában. Ettől kezdve ugyanis nemcsak lakásuktól, hanem annak berendezéseitől is meg lettek fosztva, és ha megpróbáltak megmenteni valamit belőle, és akadt olyan keresztény, aki hajlandó volt nekik segíteni ebben, az is retorziókkal nézett szembe, és ha ezt nem vállalta, akkor is hosszadalmas adminisztrációnak vetették alá azt az eljárást, amelynek alapján hivatalosan megtehették az utólagos bejelentést. Ráadásul pedig a gettót is körülkerítették, őrök vigyázták, hogy csak engedéllyel, munkára menet hagyhatják el azt a munka végezetéig.

Mert hogyan is írta az újság?  „…A gettót ma lezárták, és a sárgacsillagosokat kirekesztették Pécs keresztény közösségéből. Ez volt a cél…”