Folytatom és befejezem a május 26.-i szám vezető riportjának közlését Hajdu Lajos tollából, „Pergőtűzben a pécsi lakásügyosztály, ahol nincs protekció, és 1000 igénylés vár kielégítésre” címmel, – ismét az Arcanum Digitális Tudománytár jóvoltából.
Az utolsó alcím „A munkáslakás kérdést kell sürgősen megoldani” volt. „A riporternek zúg a feje, pedig nem is volt fogadónap. Mintegy 150 család élete került elő dióhéjban. Tárgyilagosan ki kell jelentenünk, hogy mind megméretett. Senki sem távozhatott panasszal a szívében, ha igazságos, méltányos kérelmet tárt a lakásügyosztály vezetője elé, akinek a munkája befolyásolhatatlan, minden közbenjárástól mentes. Megnyugtató.
Csaknem 2 óra van, amikor végre előveszi dr. Csokonay (Béla) a ’tízórai’ zsemlyét, és néhány kérdést szegezünk neki, hogy most se pihenhessen. – Tudjuk, hogy hivatali működése alatt sohasem ismerte a protekciót, mégis öröm kifejeznünk, hogy régóta képviseli azt a szellemet, amelyet az új magyar kormány parancsként is hirdet. – Láthatta szerkesztő úr a saját szemével a munkánkat. Jó magyar munka. Emberi erőnk és lehetőség szerint mindent elkövetünk, hogy sok-sok szál panaszát elcsitítsuk, és a jogos kérelmeket kielégítsük.
(Forrás: Múlt-Kor)
A ki- és betelepítési iroda jelentését várja az ügyosztály a hét végére, hogy erős ütemben kezdhesse meg a lakások szétosztását. Az természetes, hogy a honvédségi egyének részére már előbb utaltak ki megfelelő lakásokat, mivel azonban 1000-1200 zsidó lakás volt, az igénylők legnagyobb része kielégíthető. A ki- és betelepítő bizottságtól átvett üres lakások jegyzékét gyorsan kontrollálják, szabadok-e, milyenek, osztályozzák azokat, és egybevetik az igényeket.
– Eddig – mondja dr. Csokonay – 800 zsidó lakásra adtak be igénylést, ezeken felül csupán 300, múltból ki nem elégített lakáskérés maradt még…El is búcsúzunk, és megköszönjük a helyszíni riportot. Tapasztalatainkat összegezve megállapíthatjuk, hogy legtöbben a kisebb lakásokra pályáznak, azokban is van a legnagyobb hiány. A munkásság, a szegényebb népréteg zsúfoltsága kiáltó még Pécsett is, ahol pedig dr. Esztergár (Lajos) polgármester szociális akarata igen sok lakást életre hívott.
Súlyos magyar probléma ez, mert hiszen éppen ezekből a rétegekből sarjad a legtöbb gyermek. Éppen ezért nem beragasztanunk kell ezeket a sebeket, hogy ne éktelenkedjenek, hanem gyógyítanunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Másik tapasztalás, hogy a fent említetteknél valamivel is feljebb valóknál viszont fokozott igények mutatkoznak a lakásügy terén. Kell az emelkedés, azonban minden szélsőség egészségtelen.
Háborút veszített, majd megcsonkított, s ma is harcoló ország vagyunk, és kényelmünk helyett ma is harcra, a győzelemért hozandó áldozatokra kell elsősorban gondolnunk, szegényeknek, gazdagoknak egyaránt. A véres verejtékkel kiharcolt győzelem után a szegényebb, kisebb magyarok számára is meghozza a kenyeret, tágasabb, melegebb hajlékot, ahol sorakozhatnak a gyerekek, mint az orgonasípok, és muzsikálhat a gyermekkacagás…”
(Forrás: Wikipédia)
Imrédy Béla folyamatos ajnározása a lapban tovább folytatódott – most gazdasági miniszteri kinevezése alkalmából. Az újság a pécsi országgyűlési képviselőként is ismert miniszternek május 28.-án, vasárnap „Imrédy” címmel, vezércikkel adózott. Itt a szokásos ömlengések mellett röviden kitértek a zsidó-kérdéssel kapcsolatos elveire is.
„…A zsidókérdés is egyik sarkalatos pontja politikai munkarendjének. Bölcsességre vall, hogy az ország vezetésről azonnal lemondott, midőn egyre több meg nem értéssel és ellenkezéssel találkozott, amelyeket ellenfelei – sajnos – utóbb csúf személyeskedéssé fokoztak anélkül, hogy az ő tekintélyét csorbíthatták volna…”
Visszatérve a „kis piszkos” ügyekre, május 26.-án „Pénzbüntetésre ítélt árdrágítók” címmel a következők jelentek meg. „A pécsi törvényszék dr. M. I. egyes bírája csütörtökön több árdrágítási bűnpert tárgyalt, és közülük háromban hozott marasztaló ítéletet. A királyi ügyészség K. S. 50 éves nagybicsérdi zsidó kereskedőt azért ültette árdrágítás bűntettével vádoltan a vádlottak padjára, mert a kereskedő múlt év októberében két alkalommal is a maximális árnál jóval drágábban adta el a kukoricát.
A főtárgyaláson bűnösségét beismerte, és az enyhítő körülmények figyelembevételével a bíróság jogerősen 500 pengős pénzbüntetéssel sújtotta…” M. J. 31 éves pécsi kereskedőt 200, A. J. Pécs-somogyi földművest 100 pengős pénzbüntetésre ítélte ugyanazért.
A május 27.-i „kis pécsi közlemény” szintén azt tanúsítja, hogy mindenbe bele lehetett keverni a zsidók megalázását. Dr. Külley János tanácsnok aláírásával a következőket közölték a lakossággal. „Pécs szabad királyi város polgármesterétől. 58.6021-1944. H. szám. Tárgy: Rizs kiutalása Pécs szabad királyi város közönsége részére.
A magyar királyi közellátási miniszter úr (Jurcsek Béla) 404.790/1944. számú rendeletével újabb rizsmennyiséget utalt ki Pécs szabad királyi város közönsége részére. A rizs szétosztása utalvány alapján történik. Egy-egy utalványra 10 dkg. rizs jár. Utalványként a kenyérjegyek M. jelzésű szelvénye szolgál. A zsidók rizs kiutalásban nem részesülnek…”
Folytatom a május 28.-i rendelet-ismertetéssel. „A belügyminiszter (Jaross Andor) rendeletet adott ki a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszűntetéséről szóló ez évi kormányrendeletnek rendőrhatósági engedélyekre vonatkozó végrehajtásáról.”
Szintén május 28.-i tudósítás volt a „Sok száz bejelentés érkezett a városházára a keresztényeknél levő zsidó vagyontárgyakról” című, „Aki eddig nem tett bejelentést, azt már megbüntetik” alcímű cikk. A lapban már megjelent, én szintén közöltem azt a városi fölhívást, amelyben a keresztényeknél lévő zsidó vagyon hivatalos bejelentéséről tettek. Ez a cikk ennek következményeiről szólt.
„…Az utolsó figyelmeztetésnek volt is hatása. A mai napig sok száz írásbeli bejelentés érkezett. A bejelentett tárgyak között a legértékesebb holmitól a kevésbé értékes bútordarabig mindenfajta szerepel. Ékszerek, szőnyegek, jégszekrények, bútorok és ruhaneműek váltakoznak a sorban.
A bejelentők valamennyien azzal védekeznek, hogy teljes jóhiszeműséggel jártak el, a náluk hagyott, vagy őrzésükre bízott zsidó vagyontárgyakat nem akarták megtartani. Bárhogy is áll a dolog, a büntetéstől mentesülnek, mert a figyelmeztetésnek eleget tettek. Egész bizonyos azonban, hogy még mindig sok zsidó vagyontárgy rejtőzik keresztények kezén. A hatóság a gettóba került zsidóság vallomása alapján ezeket a holmikat most mindenkitől számom fogja kérni.”
A május 28.-i számban található még a „Pécsen 30 dkg a húsfejadag a jövő héten is” című közlemény. „– A város közellátási ügyosztálya közli, hogy május 29-től június 3-ig terjedő héten a rendes húsjegyek, továbbá a zsidó nehéz testi általános húsjegyek, valamint a rendes és zsidó húspótjegyek 26., 27. és 28. számú, végül a zsidó húsjegyek 5. számú szelvényei kerülnek beváltásra.
A rendes húsjegyek említett számú szelvényeire a húsiparosok 10-10 dkg húst, a rendes húspótjegyek említett számú szelvényeire – aszerint, hogy a húsiparos milyen készlettel rendelkezik –, vagy 5-5 dkg füstölt disznóhúst, vagy 5-5 dkg sózott szalonnát tartoznak a vevőközönség részére kiszolgáltatni.
A zsidó nehéz testi munkás általános húsjegyének beváltható egy-egy szelvényére 10-10 dkg marhahús vagy lóhús, a zsidó húspótjegy beváltható egy-egy szelvényére 5-5 dkg marhahús vagy lóhús, a zsidó általános húsjegy 5. szelvényére 10 dkg marhahús vagy lóhús szolgáltatandó ki. A húsjegyek és húspótjegyek fent említett szelvényei legkésőbb június 3-án, szombaton válthatók be, akár külön-külön, akár mind egyszerre.”
Még mindig nincs vége a május 28.-i „zsidó-ellenes hírözönnek.” A „Még nem történt intézkedés a lezárt zsidó üzletek hasznosítására” című MTI közlemény egy előző téves hírt pontosított. „A napilapokban a Baross Szövetségre utalással közlemény jelent meg, amely szerint soron kívül kiigényelhetők az áru nélkül álló zsidó üzlethelyiségek.
Illetékes helyről ezzel kapcsolatban közlik, hogy a Baross Szövetség ilyen tájékoztatást nem adott, és a lezárt zsidó üzlethelyiségek hasznosításáról rendelkezés még nem történt.”
(Forrás: Darabanth)
Május 28.-i hír ez is, „– A lakások igénybevételéről szóló rendelet kiterjesztése” címmel. „A hivatalos lap közli a belügyminiszter rendeletét, amely a lakások igénybevételét kiterjeszti az alább felsorolt baranyai községekre: Bellye, Beremend, Bekesd, Drávaszabolcs, Hercegszőlős, Izsép, Jenőfalva, Matty, Németbóly, Pellérd, Petárda, Szabadszentkirály, Szászvár, Torjánc, Újbezdán, Vörösmart, Zaláta.”
Az alábbi május 28.-i hír egy előző rendőrségi tudósítás fejleményéről szólt. A címe „Tovább nyomoznak a zsidó lakás fosztogatása ügyében” volt. Mágocsi István, Nagy Ferenc, Léja Ödön lett a vádlott. „…A rendőrség minap folyamán lekísérte őket a királyi ügyészségről, mert olyan gyanúokok merültek fel, hogy a Megye u. 8. házban levő zsidó lakás kifosztása mellett másutt is követtek el hasonló bűnöket, így az ügyben a nyomozás folyik.”
Azért is jó fölidézni e szennyes korszak nemzetközi, országos és helyi borzalmas híreit, mert a tanulságok levonása mellett a ma embere kézzel foghatóan láthatja, a mindennapok embere akkor mit talált, mit olvasott egy elvileg konzervatív, katolikus sajtóorgánumban, mecsekalji városunkban…
Szóljon hozzá!