Most volt szilveszter, épp, csak
elhallgattak a petárdák az ablak
alatt, a január elszaladt. Február
meg olyan rövid lesz, egy-két
szempillantás, és máris itt a
tavasz, március, virágbontó
szépségével. Észre sem vesszük,
nyakunkon a nyár, amikor hőségtől
szenved ember és madár. Olyankor
én már várom az őszt, a megváltó
enyhülést. Egykettőre tél lesz újra.
Forog a kerék, múlik az év, napra
nap, évre év, elköszön december,
de már a küszöbön áll január. Ha
én már nem leszek, akkor is így
sorjáznak majd a hónapok, évek,
de nem fogom látni, és mindent
elviszek magammal, emlékeket,
színeket, fényeket. Minden
leírt sor, amelyet valaha papírra
vetettem, a feledésbe merül velem.
2025 02 04
Szóljon hozzá!