Csak egy nap volt, a tegnap,
mosolygós tavasz, amikor Nap
ragyogta be szürke kis életünket.
Ma újra sűrű szürke köd borít be
mindent, mintha búvárharang
borulna ránk, tovatűnt a napfény,
szürke szürkét ér. Tegnap még
mosolyogtak egymásra az
emberek, mint akik hirtelen
valami szép ajándékot kaptak,
pedig csak kisütött a Nap.
Ma újra köd borít be mindent,
házakat, fákat, és a lelkemet.
Madarak nem dalolnak,
köd fátyla leng csak.
2025 01 25
Szóljon hozzá!