Szentélye reménynek,
mennynek földi partja,
hol a vágyak égnek,
s öl a jövőt tartja.
Lélek örök vágya
teremtésből csenni,
jajjal összezárva
időt kölcsönvenni.
Gyönyörű vagy, csoda,
anyaság oltára,
fájdalmas golgota,
s áldás nemsokára.
Új élet lesz, áldott,
sírva néz majd körbe,
mosolyra váltja ott
Máriáknak könnye.
Mellére rávonva,
emlőihez tartva,
erőt így naponta
életéből adja.
Édes ösztön hajtja,
kódolva már bölcs ő,
tartja anya karja,
ez a legjobb bölcső.
Fény játszik kis tincsen,
nem zavarja semmi,
így tanítja Isten
együtt lélegezni.
Szóljon hozzá!