A zsidóság meghurcoltatásának forrásai nemcsak a velük kapcsolatos országos és helyi hírek, hanem az országos vezetők fővárosi és vidéki megszólalásai, beszédei is – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. A lapban június 11.-én az „Önzetlenül, fegyelmezetten, és minden erőnket megfeszítve kell dolgoznunk – hangsúlyozta a pénzügyminiszter az új bajai főispán installációján” címmel jelent meg cikk Reményi-Schneller Lajos beszédéről. Megszólalását Bajáról közölték MTI hír alapján, Endrey Béla ottani főispán beiktatásáról.
(Forrás: Wikipédia)
„… Hála Istennek, mind kevesebben vannak, akik nem akarnak beilleszkedni a mai időknek megfelelő gondolatmenetbe, de még mindig vannak, akik a nemzeti vagyonná vált zsidó vagyonon osztoszkodni akarnak. Ez a vagyon a nemzet összességének vagyona, a ma hallatlan háborús erőfeszítései egyik erőforrása. Nemzeti erőfeszítéseink adják egyben erkölcsi alapját annak, hogy a zsidó vagyont igénybe vegyük. A nemzetnek, mint egésznek, joga van a zsidó vagyont igénybe venni, és azt a közösség javára fordítani.
A miniszter nyomatékosan felhívta azokat, akik netalán (sic!) az átmeneti időkben avatatlan módon ilyen vagyon birtokába jutottak, vagy ilyent őríznek, sürgősen szolgáltassák be a vagyontárgyakat, mert ellenesetben (sic!) ezzel a nemzet erőforrását gyengítik.
Most, amikor nagy terület nyílik meg a keresztény magyarság számára, amikor a zsidókat kiküszöböltük a nemzet gazdasági életéből, akkor a magyar nemzet keresztény tagjainak meg kell mutatniuk, hogy más szellem hatja át őket. A mai időkben sokat kell dolgozni, és keveset beszélni. Eszközünk a fegyelmezett és hozzáértő munka, célunk pedig a győzelem.”
S hogy az előző részekben már ismertetett, a háborús idők miatt bevezetett rögtönítélő bíráskodás nem volt légből kapott gyakorlat, bizonyította a június 11.-i hír, amely az „Első halálos ítélet középítkezésnél elkövetett panamáért” címet, és „Kivégezték a G. Miklós budapesti építési vállalkozó felelős tisztviselőjét” alcímet viselte, egy előző napi MTI hír kapcsán – zsidó vádlottakkal is.
(Forrás: Fortepan)
„A honvéd vezérkar főnökének bírósága pénteken G. Dezsőt, G. Miklós építési vállalkozó cég felelős tisztviselőjét halálra ítélte, mert főnökével, G. Miklóssal egyet értve, az egyik vidéki repülőtér építkezéséhez kiutalt beton tömbvasból, bunkervasból és cementből nagyobb mennyiséget zugforgalomban, fekete áron értékesített. Az eladott vas és cement olyan nagy mennyiségű volt, hogy a cég által elvállalt fontos építkezést hátráltatta, és ezáltal a honvédelem érdekeit nagy fokban veszélyeztette.
G. Miklóst ugyanezért életfogytig tartó fegyházra, a vevőket és közvetítőket pedig, nevezetesen G. Sándor zsidó vaskereskedőt 12 évi fegyházra, M. Artúr zsidó építészt 8 évi, M. Ferenc zsidó építészt két évi börtönre ítélte a bíróság. A halálos ítéletet a főbűnös G. Dezsőn még ugyanaznap végrehajtották, azon a repülőtéren, amelynek építési anyagából a vasat és a cementet társaival együtt eladta. Ez az első nyilvánosságra került halálos ítélet, amelyet a nemzet érdekei ellen elkövetett bűntettért hoztak. A panamák kora lejárt, a bűnösökre lesújt az igazságszolgáltatás keze.”
Június 13.-án jött az MTI hír ezzel a címmel: „A budapesti zsidókat is külön házakba költöztetik.” Így szólt: „Budapest székesfőváros polgármestere elrendelte a székesfővárosi zsidóságnak külön házakba való költöztetését. A rendelet megjelenése után sárga csillaggal fogják megjelölni a zsidók lakóhelyéül kijelölt házakat. A nem zsidók részére kijelölt házakból a zsidóknak záros határidőn belül ki kell költözködniük. A zsidók új elhelyezése folytán azok számarányuknak és társadalmi értéküknek megfelelő lakásokba fognak kerülni.”
A június 11.-i helyi, aláírt név nélküli tudósítás pedig „1200 igénylés a lakáshivatalban a pécsi zsidó lakásokra” címmel, „Eddig 309 kiutalás történt – Az igénylők legnagyobb része csak lakáscserét akar” alcímekkel jelent meg.
„Amióta a zsidók gettóba való költöztetését lebonyolították, a Kisfaludy utca 3. szám alatt lévő városi lakáshivatal nap nap után olyan, mint a megbolygatott méhkas. Már kora reggel 7 órakor a lakáskeresők olyan tömege verődik össze, hogy két rendőr is alig elég a rend, és főképpen a csend fenntartására. A felszabadult zsidó lakásokra eddig 1200 igénylés futott be, és a sok kérelmező időt és fáradságot nem ismerve addig vár, tűri a tolongást, kér, könyörög, amíg meg nem hallgatják, és az ügyét a lehetségeshez képest el nem intézik.
Mindenki az első szeretne lenni a sorban, és alig segít az óvatosságból kiadott sorszám. Valóban nem irigylésre méltó a lakáshivatal helyzete, ahol reggeltől estig folyik a munka, és a tisztviselők még így se érik magukat utol. A helyzet az, hogy ami lakást akaró, lakást változtató szándék az utóbbi időben felgyülemlett Pécsett, a gettó felállításával mind felszabadult, és kielégítést keres, követel magának. Vajjon (sic!) elég lesz-e a felszabadult lakás az igénylők számára? Erről a kérdésről beszélgetett a Dunántúl munkatársa Csokonay Béla aljegyzővel, a lakáshivatal végtelen türelmű, agilis vezetőjével.
Csokonay Béla elmondotta, hogy az 1200 igénylő közül eddig 309-nek az ügyét sikerült elintézni. Ennek során kiutaltak eddig 136 egyszobás, 106 kétszobás, 53 háromszobás, 10 négyszobás, 4 ötszobás lakást. A kérelmek és kívánságok erdeje olyan, mint a dzsungel. Az igénylők 70 százalékának van lakása, de másikat akar. Van, aki már vagy hat éve lakik a lakásában, de arról saját maga megállapítja, hogy egészségtelen, lakhatatlan. Mások arra hivatkoznak, hogy sok a gyermekük és a lakásuk kicsiny.
Egyik-másik kényelmesebb, szebb lakást akar, mondván, ha ezt az alkalmat nem használná ki, bolond lenne. Az új bérű lakások bérlői közül sokan régi bérű lakást követelnek. Fiatal házasok, akik eddig kényelmesen élhettek együtt a szülőkkel, most mind jelentkeznek. Akinek eddig a kétszobás lakás is sok volt, az most hármat akar. Ki tudna ennyi kívánságnak eleget tenni. Az igénylők türelmetlenül viselkednek.
Van, aki egyszerűen beköltözik egy üres lakásba, és szeretné látni, ki meri onnét kitenni. A zsidóknál lakott albérlők közül többen egyszerűen az egész lakást elfoglalták. Megtörtént, hogy egy nagyobb zsidó házban egyetlen keresztény lakó volt. Ez egyszerűen kiválasztotta a neki megfelelőbb zsidó lakást, és se szó, se beszéd, egyszerűen átköltözött abba. A legelképzelhetetlenebb címeken sürgetik a lakáskiutalásokat.
Mindennek egyszer hangot kell adni, és fel kell hívni a közönség figyelmét, hogy a lakáskiutalásoknál is rendet kell tartani. Ez annyit jelent, a kötelező sorrendet be kell tartani. Az igénylés jogosságának és sürgősségének az elbírálását mérlegelni kell. És ha a lakáshivatal ebben a kérdésben a leghumánusabb módon is jár el, az igényeket mérsékelni kell, különösen akkor, amikor azok jogosulatlanok. Mert máris annyi az igénylés, hogy ha kétszer annyi zsidó lakás is szabadult volna fel, se volna elegendő, ha minden, de minden felhozott okot elfogadnának. Egyet mindenesetre a maga érdekében tesz az igénylő, ha türelmes, és nem követel lehetetlent.”
Persze országos bűnügyet is találhatunk az akkori számokban. Június 13.-i hír volt a „Három zsidó ékszerrejtegetőt tartóztattak le Komáromban” című. „– Az elrejtett zsidó vagyonok után nyomozó komáromi detektíveknek feltűnt, hogy N. Pál gyógyszerész felesége, noha dúsgazdag zsidó asszony volt, igen kevés ékszert szolgáltatott be a hatóságnak. A nyomozás során megállapították, hogy N.-né volt alkalmazottainál (sic!) mintegy 300.000 pengő értékű ékszert, műtárgyat és készpénzt rejtett el.
A rendőrbíróság N. Pálnét hat hónapi elzárásra, P. Erzsébet laboránsnőt és Ü. Ella gyógyszertári alkalmazottat 20-20 napi elzárásra, J. Ilonát pedig 1000 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ékszereket elkobozták, s büntetésük kitöltése után valamennyiüket internálják.”
Szintén június 13.-án ezt a helyi rendelkezést olvashatták a pécsiek. A „Zsidó tulajdont képező zárolt ingóságok igénylése, és zsidókkal szembeni követelések érvényesítése” volt a cím. A cikk pedig ezt tartalmazta. „Az utóbbi időben tömegesen érkeznek a (Király u. 11. szám alatti) pénzügyigazgatósághoz zárolt zsidó ingóságok kiutalása vagy használatra való átengedése iránti kérelmek, továbbá vételi ajánlatok, és végül zsidókkal szemben fennálló követelések érvényesítése iránti beadványok, vagy ily tárgyban személyesen érdeklődnek az érdekeltek a pénzügyigazgatóságnak a zárolt vagyonok kezelését intéző ügyosztályánál.
A nagyközönséget ebben az ügyben az alantiakról tájékoztatja a pénzügyigazgatóság. Az 1600/1944. M. E. számú rendelet végrehajtása keretében a pénzügyigazgatóság feladata az elhagyott zsidó lakásokban, s üzletekben, iparhelyiségekben stb. lévő ingóságok leltározása, azok átvétele, és a rendelkezéseknek megfelelő elszállítása, továbbá a zsidó mező- és szőlőgazdasági haszonbérletek, valamint a zsidó tulajdonban lévő helyiségek bérjövedelmének zárgondnoki kezelésbe vételének elrendelése és foganatosítása.
A zár alá vett ipari üzemekkel kizárólag az iparügyi miniszter (Szász Lajos), a kereskedelmi üzletekkel a kereskedelmi miniszter (Kunder Antal), s az elhagyott lakásokban lévő ingóságokkal pedig a pénzügyminiszter (Reményi-Schneller Lajos) fog majd rendelkezni. Mindaddig tehát, amíg a kormányzat rendeletileg nem intézkedik, teljesen céltalan bárminemű igénylésnek akár az illetékes miniszterhez, akár a pénzügyigazgatósághoz való előterjesztése.
Ugyanígy céltalan bútor, vagy más ingóság igénylés iránti kérelmet előterjeszteni a pénzügyigazgatósághoz. Minden ilyen természetű beadványt a pénzügyigazgatóság érdemi intézkedés nélkül irattárba kénytelen helyezni.
(Forrás: retronom.hu)
Zsidók által lakott, és a lakáshivatal által nem zsidónak kiutalt lakás, valamely helyiségében zár alatt lévő zsidó bútor soron kívüli átvétele és elszállítása iránti kérelmek közül kizárólag csak azokét veszi tárgyalás alá a pénzügyigazgatóság, akik írásbeli íly (sic!) irányú kérelmükben Pécs szabad királyi város polgármesterének (dr. Esztergár Lajosnak) bizonyítványával, vagy a kérvényre vezetett záradékkal igazolják, hogy előbbi lakásukat kényszer kitelepítés következtében voltak kénytelenek elhagyni, és ennek folytán Pécs szabad királyi város lakáshivatala utalta ki a jelenlegi, előzőleg zsidó által lakott lakásukat.”
Amint olvashatták, a kormány által meghirdetett, „magasztosnak” hazudott elvek a gyakorlatban igencsak csorbát szenvedtek, amikor tömegek rohanták meg a helyi hatóságokat lakásokért, ingóságokért, egyéb javakért, és úgy kellett őket visszafogni – kisebb-nagyobb sikerrel –, amint ezt a pécsi példák is fényesen bizonyították. S akkor még a rendszeresen előforduló, ezzel kapcsolatos bűnügyekről nem is beszéltem.
S ezeket a gyalázatosan szomorú tényeket még a helybeli Park-, az Apolló- és az Uránia mozikban ez idő tájt, a Világhíradó után vetített „Muzsikál a múlt” című film sem tudta enyhíteni…
Szóljon hozzá!