A február a farsangi időszak „sűrűje” volt 1905-ben is. Ekkor valóban egymást érték a jelentős bálok, amint azt az előző részekben is láttuk. Ebben a részben is ezt folytatom – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.
(Forrás: Régi Pécs)
Elsőként a február 17.-én „– A kisegítő pinczérek (sic!) tánczestélye” cím alatt megjelent tudósítást idézem, amelyben a vendég-kiszolgálók farsangvégi mulatozási, kikapcsolódási tervéről közöltek írást. „A báli szezon legterhesebb munkáját a vigalmi bizottságok mellett a pinczérek és a kisegítő pinczérek végzik. De míg a vigalmi bizottságoknak a bálok sikere biztosít elismerést, addig a pinczérek folyton csak dolgoznak, fáradnak.
A hivatalos farsang márczius 7-én véget ér, és ezzel a mulatságok megcsappannak. A kisegítő pinczérek csak ezt az időt választhatják ahhoz, hogy egyszer ők is mulathassanak. Márczius hó 6-án tartják a kisegítő pinczérek zártkörű tánczestélyüket a Vigadóban. A tánczestély jövedelmét ama (sic!) kisegítő pinczérek javára fordítják, kik a farsang alatt a ’Nemzeti Kaszinó,’ a ’Sörház’ és a ’Vigadó’ báljain és mulatságain szolgáltak fel.”
A polgári kaszinó báljáról már az előző részben is szó volt, a február 18.-i szám cikke szól ismét erről. „A pécsi polgári kaszinó (sic!) február hó 1-én (szombaton) és márczius (sic) hó 6-án (hétfőn) saját helyiségeiben estélyt rendez. Ezen estélyeken csakis tagok, és azoknak szorosan vett családtagjai, vagy az igazgató által külön meghívott vendégek vehetnek részt. A márczius hó 6-án tartandó estély műsorral lesz egybekötve.”
Most is az előző részben már említett, de más egyesület báljáról lesz szó. A február 22.-i szám cikke tanúskodik erről. „A pécsi sütőmunkások szakegylete (sic!) által rendezett, s fényesen sikerült bálon a következő felülfizetések történtek: … (Itt a résztvevők nevei, és az általuk adományozott összegek következnek, plusz az ’Únió’ Gőzmalom 10 koronával), amelyekért ez úton is hálás köszönetet mind a rendezőség.”
(Forrás: Pécs Aktuál)
Már eddig is kiderült, hogy a Pécsi Jótékony Nőegylet volt a vezére a farsangi vigalmaknak, most a február 24.-i szám írását dokumentálom erről, „– A pécsi jótékony nőegyesület bohócz-estélye (sic!)” címmel.
„Még csak az egyszer várja a pécsi jótékony nőegylet a pécsi közönség jóakaratú támogatását, akkor a legközelebbi alkalomig nem is kívánja azt igénybe venni. De most az egyszer még örömmel látnák a szombat (folyó hó 25-ének) esti 8 ½ (sic!) órájára a Vigadóban rendezendő bohócz estélyen a mulató Pécset, melyet ezúttal egészen új, nálunk még soha nem látott és hallott mulatságban akarnak részesíteni az estélyt rendezendő leleményes hölgyek: Girardi Józsefné és Bodó Aladár drné (sic!).
Hiszen elég lesz e két név említése, hogy színültig megteljenek a Vigadó termei, de tájékoztatásul mégis elárulunk annyit, hogy minden belépő, hölgy vagy férfiú fejére sapkát helyez el Karnevál herczeg (sic!) kiküldött megbízottja, mely legfinomabb lyoni selyemből készült, (de a jótékony czél érdekében nem szabad annak tartós voltáról, kísérletet tenni.)
A (francia) négyeseknél, cotillionoknál (korabeli táncfajták) pedig készüljön el mindenki arra, hogy nevető görcsének mi se állhassa útját. A somogy-tolna-baranyai nagyherczegség (sic!) uralkodó nagyherczege már hírét vette a pécsi bohócz-estélynek, és saját minisztereivel ragyogóan fényes kíséretével készül fölvonulni ezen ünnepségre.
A belépti díj mérsékelt volta (2 korona 40 fillér) meglepte a nagyherczeget (sic!), annál is inkább, mert ezért még kijár a sapka és tea-süteménnyel is, de ismerve takarékosságát, csak annál szívesebben jelenik meg a pécsi szépek között, akiknek ez lesz utolsó ezidei nagyobb szabású tánczmulatságuk. Ajánljuk is ezt a pécsi közönség figyelmébe, mely mindig szeretett mulatni, ha erre alkalom kínálkozott. Szombaton estére pedig lesz ilyen bővében.”
Február 25.-én „Séta hangverseny” címmel közölte a lap egy másik tekintélyes egyesület vigalmi esemény „beharangozóját.” Így szólt: „A pécsi izraelita nőegylet (sic!) húsvéti szükségleteinek fedezésére márczius hó 12-én a Vigadó termeiben a császári és királyi 52. gyalogezred zenekarának közreműködésével sétahangversennyel összekötött tánczestélyt fog tartani. Belépő díj személyenként 1 korona. Mint a nőegylet ez idei utolsó tánczmulatsága a jótékony czélra való tekintettel is bizonyosan nagy látogatottságnak fog örvendeni.”
Érdemes megfigyelni, hogy akkoriban, a „boldog békeidőkben” egy helyi zsidó egyesület milyen magától értetődően fogott össze a városunkban állomásozó monarchiai katona-alakulattal…
Ezután rátérek a vármegyében történt bálok ismertetésére. Elsőként a február 15.-i lapszám egyik híre következzen. „– A bogdásai olvasó-egylet (sic!) a napokban zártkörű tánczmulatságot rendezett, mely igen sikerült. Felülfizettek… (Itt a résztvevők nevei, és az általuk adományozott összegek következnek), összesen 28 korona 40 fillér.”
Február 18.-án sellyei egyesület rendezvényéről következett értékelés. „– A baranyasellyei polgári olvasóegylet (sic!) szokásos, tánczvigalommal (sic!) egybekötött saját könyvtára javára megtartott estélye igen fényesen sikerült. 150 pár tánczos (sic!) mulatott reggel 5 óráig a legjobb hangulatban. A jótékony czélra (sic!) felülfizettek: … (Itt a résztvevők nevei, és az általuk adományozott összegek következnek.) Összesen 34 korona. A felülfizetőknek az olvasóegylet elnöksége hálás köszönetet mond.”
Most pedig jöjjön egy neves szentlőrinci esemény. Mivel akkor még Szigetvár és környéke Somogyhoz tartozott, nem Baranyához – az 1950-es tanácsi rendszer hozta meg ezt a változást –, Szentlőrinc volt a járási székhely.
Február 24.-i eseményközlés. „– A baranya-szentlőrinci katholikus kör (sic!) február hó 19-én tartotta zártkörű tánczvigalmát, melyre a nagy vendéglő összes termei zsúfolásig megteltek. A szentlőrinci intelligencia sorából ott voltak: ifj. Jeszenszki Ferencz, Éber Géza, Frühauf Ferencz (Bükkösdről), Horváth István főszolgabíró, Sey Tamás szolgabíró, Narancsik József királyi ügyvéd, Benyovszky Mór jegyző, Csonka Lajos gyógyszerész, Kaltnecker Károly, Ley Pongrácz. A lelkes jókedv csak akkor érte el tetőpontját, amikor kezdetét vette a körtáncz (sic!), melynek neve 48-as csárdás volt. Éjfélkor Szily Eleonóra gyönyörű hangjával elénekelte szép verseit (sic!), melyeket a Korodi-féle (sic!) zenekar kísért. A pénztár bevett 259 koronát, kiadása 110 korona volt. Felülfizettek: … (Itt a résztvevők nevei, és az általuk adományozott összegek következnek.) A felülfizetőknek a rendezőség ezen úton mond köszönetet.”
Zárom ezt a részt egy február 19.-i „eszmefuttatással,” amely ekkor is a régmúlt időkről nosztalgiázott – az akkori idő rovására. „– Somogyban is elmúltak a szép idők. A pécsi Nemzeti Casino bálja kapcsán megemlékeztünk azokról a régmúlt időkről, amikor a casino (sic!) bálján együtt volt Baranya, Somogy, Tolna és Slavonia aristocratiája (sic!), és vagyonos gentryje (sic!), és olyan mulatságot csaptak Pécsett, hogy sok ezer pengő jutott akkor egy nap kereskedőknek, vendéglősöknek, de még iparosoknak is.
Hogy máshol sincs már úgy, mint régen volt, mutatja a régi Somogy megyei újság, a ’Somogy’ következő fölsóhajtása: A kaposvári nemzeti kaszinónak (sic!) egy vigalma előtérbe áll, hogy tagjai családjának, a vigadni szeretőknek juttasson a farsangból. Annál is kívánatosabb volna ez, mert megyeházi bál sem volt, mely a társaságot összehozta volna. A régibb víg farsangok, jótékony czélú nagy jövedelmek, szórakoztató kedves családi együttlétek, mind-mind elmúltak.
A szerkesztőnk által egykor rendezett ló és szamárfuttatások, melyek annyi pénzt hoztak az oltárra, a honvéd özvegyek és árvák alapja javára tervezett fényes vigalom, nemzetiségi sátrakkal, a vigalomban működő nyomda és megjelenő lappal, mely maga 2800 forintot (5600 koronát) jövedelmezett, a Csépán Antal, Somssich Lőrinc volt alispánok által rendezett jótékony czélú (sic!) vigalom, melyben Farkas Miska győri czigányprímás (sic!) húzta, aztán a keszthelyi katonazenekar játszott, s három ezer forint tiszta jövedelmet hozott, – mind elmúltak, s tán soha többé vissza nem térnek.
Farkas Miska a kialkudott 800 forintján kívül még 1500 forintot hegedült ki a zsebekből… Ez még abban az időben volt, mikor a megyeházi termekben terített asztalok, meleg szívben össze forrt családok vígan, kedélyesen hódoltak a farsang örömeinek, egymás látásának, s fülbe húzta czigány a nótát, a ropogós bankó pedig egymás után ugrott, repült a zsebekből. Tán sohasem jön többé vissza? …. Soha! Soha!
Ma, ahány asztal, majdnem annyi család, elkülönítve, hidegen, s csak olykor születik meg egy-egy kedélyes estély. Mikor lesz a régi farsang új feltámadása? … soha! soha! –„
Szóljon hozzá!