VENI, VIDI, FINCSI
Egy röpke pillantás elég volt
Ahogy megjöttem, megláttam
Benned a végtelen és féktelen
Szerelmet – Ázottan és árván
Kiteregetve egy telesírt párnán
Megöleltem bánatod tüzesen s
Tüzetesen baktattam a mélybe
A Gyöngybetétes ismeretlenbe
S Istenemre, bár bejártam már
Pár festőien muzsikáló lankát
Hegyet és völgyet, ám ily csodás
Ízes Hölgyet még nem kóstoltam
Felfalom minden pírját, s a végén
Könnyeivel leöblítem a múltunk
S Szerelmünk összes édes kínját
Szóljon hozzá!