A „Pécsi Napló”-t (1892-1944) otthon is olvasva – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével – a témához érintőlegesen kapcsolódó cikk mellett nem mehetek el közlés nélkül. Az 1905 március 1.-jei szám „Szerkesztői üzenetek” válasz-csokrában, eléggé félreeső helyen, kis betűkkel szedve a következő választ adták „Kukoricza Jancsi (sic!)” jeligére.
„Kielégíthetjük kíváncsiságát. A János vitéz ez ideig 111 előadást ért meg a Király Színházban. Mivel a színház minden előadásra megtelt, és a tágas ház átlagos bevétele esténként 1750 forint, a 111 előadás eddig 194.250 forint bevételt eredményezett, mely összegből a szerzőkre, Bakonyi Károlyra (1873-1926) és Kacsóh Pongrácra (1873-1923) 19.425 forint esik felerészben. Heltai Jenő (1871-1957) a bevételből nem részesedik, mert szép verseiért a szerzőktől fix honoráriumot kapott.
Ily fényes anyagi eredmény magyar szerzőknek egy darab után még nem jutott osztály részéül, mert ehhez járul még az a bevétel, melyet a vidéki előadások után élveznek a szerzők, és a zeneszerző bevétele, melyet az operette (sic!) zenei kiadásáért a zeneműkiadótól kapott, ahol már a tizedik kiadás is elfogyott. Az operette különben a vidéki színigazgatóknak is szerencsét hozott, mert mindenütt telt házak előtt adják.”
Azt tudni kell, hogy a tomboló sikerű premier 1904. november 18.-án volt a már említett Király Színházban, Fedák Sári (! 1879-1955) és Medgyaszay Vilma (1885-1972) főszereplésével. És ha még belegondolunk abba, hogy az akkori történelmi országunknak összes (!) színházában mennyi előadásra került sor csak eddig az időpontig, tisztában lehetünk a siker mértékével. Az apropót pedig úgy az olvasói beírásra, mint a viszontválaszra a Pécsi Nemzeti Színház egyik sikerdarabja, a „János vitéz” adta…
(Forrás: Wikipédia)
S ha már az irodalmi és operetti világnál tartunk, nem tudom kihagyni azt, hogy a március 3.-i szám első oldalától, a „Pécsi Napló Tárczája (sic!)” -ként az „Egyszer egy esztendőben” című novellát hozták le ezzel az aláírással: „Írta: Csehov Antal (!)”
Az akkori szerkesztői gyakorlathoz tartozott ugyanis, hogy az első oldal aljától kezdődően, folytatva a következő oldal/oldalak alján mindig egy-egy novellát, írást közöltek. Így került sor a „mi Csehov Antalunk” -ra, aki természetesen a világirodalom nagyját, Anton Pavlovics Csehovot (1860-1904) „rejtette.” Remélem, a közvélemény megjegyzi az akkori magyarítási gyakorlat nyomán, hogy már nemcsak „Verne Gyulánk,” (Jules Verne 1828-1905), hanem „Csehov Antalunk” is van…
Rátérve a szigorúan vett témámra, a március 7.-i „Farsang” rovat „Pécsi Polgári Kaszinó estélye” című cikkével kezdem. „Valódi művészestélyre emelkedett a polgári kaszinónak mai estélye azon gazdag, tartalmas műsor által, melyben színtársulatunknak csaknem valamennyi szereplő tagja részt vett, s melynek összeállításában oly buzgalmat, fáradhatatlan tevékenységet fejtettek ki, melyért méltán megérdemli a jelenlévők háláját, elismerését.
E kitűnő műsor hatása pedig már meglátszott első pillanatban a kaszinó elegáns termében: oly nagy és szép közönség töltötte azt meg zsúfolásig, hogy ahhoz hasonlóval a farsang kevés mulatsága dicsekedhetett. A hangulat is emelkedett, mindvégig derült volt az előadott víg darabok által, úgy, hogy méltán készítette elő azt a víg jókedvet, mely a táncz (sic!) alatt érte el tetőpontját.
A műsor némi módosítást szenvedett, amennyiben Hajós Elza betegsége, Hidvégi Ernő távolléte miatt gátolva volt a fellépésben, a többi számok, a szereplőknek a színházban való elfoglaltsága szerint csak sorrendbeli változást szenvedtek. Elsőnek Nádasy (Nádassy) József mulattatta kacagtató, ügyes előadásával egy víg magánjelenettel hallgatóit, majd Fekete Mihály aratott sikerült, ügyes előadásáért jól megérdemelt tapsokat ugyancsak víg monológért, hasonló sikert ért el Sajó Géza jóízű, derült előadásával.
Rákossy Ferenc tánckuplékkal, mókás előadásokkal keltett hangos derültséget, Ferenczy József szép magyar nóták éneklésével mutatta be a hangverseny pódiumot először kellemesen csengő, szép hangját. Farkas Béla lendületes szavalatával, Ferenczi Friczi, a ’Loco’ monológ hangulatos, ügyes, mindvégig kaczagtató (sic!) előadásával értek el tökéletes sikert. Zajos tapsok kísérték Feledi Boriska bájos, üde énekét, mellyel alig tudott betelni a hálás közönség, valamint osztatlan tetszést keltett Krasznay Aranka éneke.
Végére hagytuk mi is azon kellemes meglepetést, melyben a közönség részesült, Németh József felléptét. Kuplékkal szórakoztatott a Király Színház illusztris művésze, kit felléptéi folytán a mi közönségünk is mindinkább megkedvel, s hogy mennyire igyekszik viszonozni a pécsiek rokonszenvét, mi sem bizonyítja inkább, mint hogy műsoron kívül kellemes élvezetet szerzett a kaszinó vendégeinek, kik kitörő tapsviharral honorálták a művész szereplését.
– A műsor végeztével, éjfél táján, megkezdődött a táncz, és vidám hangulatban folyt reggelig, nem is volt semmi fogyatékossága ennek a kitűnően sikerült estélynek, csak szűk volt a terem. És ez mutatta sikerét leginkább.”
Most jöjjön a március 10.-i, ezzel kapcsolatos tudósítás – immár a vármegyéből. „A sellyei iparosok és kereskedők köre (sic!) szombaton este tudósítónk jelentése szerint a sellyei és vidéki közönség színe javának részvétele mellett jelmezestélyt rendezett, mely igen szép sikerrel járt, és a változatos, szép jelmezek tarka képet mutattak. Ezen alkalommal a jótékony czélra (sic!) felülfizettek: … (Itt névsor következik adományozott összegekkel), és többen kisebb adományokat. A rendezőség az adakozóknak ezen úton mond köszönetet.”
fehér hollóhoz címzett vendéglője
(Forrás: Régi Pécs Facebook oldal)
A március 12.-i szám két vármegyei, ezzel kapcsolatos tudósítást közölt. (Rácváros ugyanis akkor még önálló község volt.) „Ráczvároson folyó hó 6-án, az ifjúsági könyvtár javára, a községi elöljáróság által rendezett bálon felülfizettek: … (Itt névsor következik adományozott összegekkel), mely adományokért a rendezők köszönetet mondanak.”
És a következő: „– A sásdi polgári kör (sic!) által folyó hó 4-én saját könyvtára gyarapítására rendezett jótékony czélú tánczvigalom (sic!) alkalmával felülfizettek: … (Itt névsor következik adományozott összegekkel), összesen 15 korona 90 fillért. A szíves felülfizetésekért e helyen is köszönetet mond a rendezőség.”
A harmadik március 12.-i közölt esemény azonban már Pécsett történt. „A pécsi önkéntes tűzoltó testületnek folyó hó 4-én rendezett jelmez estélyére felülfizettek: Zsolnay Miklós 20 koronát, … (Itt névsor következik adományozott összegekkel). Összesen 321 korona 90 fillér. A felülfizetőknek a pécsi tűzoltó egyesület ezen után mond hálás köszönetet.”
A nagy dáridó alkalmával azonban veszélyes dolgok, sőt bűnügyek is történtek egyénekkel. Erre egyik példa a március 1.-i cikk, melynek címe „– Mulatás közben.” Így szólt. „Egyik szomszéd faluba indult kocsin Szakács János berkesdi lakos. Útközben betért egy csárdába egy pohár borra, de hogy ne unatkozzék egyedül, odaült a már bent lévő két ember mellé. Az egyik pohár bor után azonban csakhamar következett a másik, meg a harmadik, úgy, hogy a végén már nem igen tudta, szép idő van-e, vagy esik, mert neki alaposan beborult.
Szíves társai azonban felsegítették a kocsira, és ő, vagyis a lovai el is vágtattak szép csendesen. Csak másnap, midőn már kijózanodott, vette észre, hogy eltűnt 80 korona pénze és órája. Kereste most már társait, de azok gondoskodtak, hogy ne akadjon a nyomukba. Az eljárást az ismeretlen tolvajok ellen megindították.”
A március 10.-i cikk az alkohol hatására történő erőszakos bűnügyre példa „– Nagy kocsmai verekedés” címmel. Itt látszik, hogy a vármegyében – sőt az egész országban és külföldön is – tudósítói hálózatot működtetett az újság, tagjai időről-időre ellátták közölnivaló hírekkel, írásokkal a lapot.
(Forrás: régi siklósi képek)
„Mint siklósi levelezőnk írja, vasárnap délután nagy verekedés színhelye volt a Pelikán-vendéglő udvari korcsmahelyisége (sic!). Ugyanis Czerenkovics Ignácz, midőn már sokat beszedett a jóból, a korcsmahelyiség összes vendégeivel dulakodni kezdett. Rájuk döntögette az asztalt, mindent ki és fölborított és összetört. Ezt végre megsokalta Hamburger Sándor csapos, és az izgága vendéget barátságosan kisegítette az ajtón, aki az udvaron a földre esett.
A helyiségből utána sietett Andrevics Gábor, és Czerenkovics fölött egy eddig ismeretlen sokácz (sic!) emberrel verekedni kezdett. A nagy lármára figyelmes lett Körösztös József, az utczán (sic!) cirkáló rendőr, és berohant a Palikán udvarára. Ekkor Andrevics neki támadt, és a földre akarta teperni. Kirántotta zsebéből bicskáját, és a jobb hüvelykujját ki is csavarta a rendőrnek, mire az – szorult helyzetében – kivonta kardját. Védekezés közben meg is sebesítette Andrevicset a fején. Andrevicset letartóztatták, és a vizsgálatot a rendőrbiztos megejtette. A sokacz ember meglépett, és mindeddig nem tudják kilétét. A rendőrség az előnyomozás bevégzése után feljelentette az ügyet a siklósi járásbíróságnak.”
A március 11.-i „Gyilkoló alkohol” című cikk a felelőtlen szülői magatartás tragikus következményeire mutat rá. „Kosz János Tábornok utcza 16-ik (sic!) alatti házában tegnapelőtt nagy dáridót csaptak. A mulatság után még megmaradt egy üveg pálinka. Tegnap délután aztán, mikor Kosz lakásában csak két kislánya volt otthon, a leánykák a megmaradt üveg pálinkát az utolsó csöppig megitták.
A gyerekekben meggyulladt az alkohol, s amikor a szülők estefelé hazatértek lakásukba, mindkettőt sápadtan, mozdulatlan, eltorzult arczczal (sic!), eszméletlen találták a szoba közepén. Hiába próbálták költögetni őket, a gyerekek halott merevek maradtak. Végre is orvosért szaladtak. Ludvig Ferenc dr. kerületi orvos nagy nehezen eszméletre hozta a leánykákat, de állapotuk oly aggasztó maradt még így is, hogy mindkettőt a kórházba kellett szállítani. A kis leánykák életben maradásához kevés reményt fűznek. Az egyik leány 6, a másik 8 esztendős.”
Szóljon hozzá!