A baranyai Hegyhát a népmesék szülőföldje. Ezen a vidéken éltek-boldogultak Banó István könyvének népmesei szereplői; és innen indult hatvan évvel ezelőtt sok-sok reménnyel-hittel – bugyrában a hamuba sült pogácsákkal – Havasi Janika, szülei büszkesége, hogy világjáró útja végén megérkezzen a Boldogság-szigetére, a királyi Aranypalotába.
Hatalmas utat tett meg csak úgy gyalogszerrel, és sikerrel oldotta meg a nem várt próbatételeit is. Még a Hétfejű sárkány sem fogott ki rajta. Sokan csodálták eszességét, találékonyságát. Minden célját sikerült elérnie, amit maga elé tűzött. Nagy szomorúságunkra csak éppen az alattomos betegségét nem tudta legyőzni. Sikerei csúcsán távozott közülünk a drága nagy tehetségű Barátunk, a Hegyhát újkori jeles személyisége, Kaposszekcső díszpolgára.
Csodálatos életpályájának eredményeit kollégái, barátai megrendülten, okos gondolatokkal méltatták. Közös a megemlékezésekben az, hogy János barátunk messze kimagaslott kortársai közül rendkívüli tehetségével, határtalan szorgalmával, mindig újat kereső szándékaival, erős innovációs készségével. Példa számunkra természetessége, nyíltsága, sokoldalúsága, magas fokú erkölcsisége. Szót tudott érteni mindenkivel, még az ellenfeleivel is. Ő volt szemünkben a megtestesült Jóság és az emberi Tisztesség. Távozásával hatalmas veszteség ért bennünket.
Szerencsés embernek mondhatom magam azért, mert Jánosnak tisztelője, barátja lehettem. Ezt a Sors nagy ajándékának tartom. Itt most három találkozásunk emlékét igyekszem felidézni.
Pécsett találkoztam Vele először, talán 1972-ben. A Doktor Sándor Művelődési Ház által meghirdetett retorikai tanfolyamra ő is jelentkezett. Meglepett engem az, hogy a Jogtudományi Egyetem hallgatójaként fontosnak érezte a tanfolyamon való részvételt. (Retorikát akkor talán még nem tanítottak az egyetemen.)
Megnyugtatott, hogy előadásaimat nagy figyelemmel hallgatta végig, és a beszédgyakorlatokat jól segítette ügyes szerepléseivel. Szorgalmával, igyekezetével jó hatással volt a tanfolyam résztvevőire. A tanfolyamot szónokversennyel zártuk. Ezt az egyetemi hallgatók csoportjában ő hatalmas fölénnyel nyerte meg. Akkor még nem tudtam, hogy újságíróként is szeretné próbára tenni tudását.
A sikeres tanfolyam után 1973 tavaszán volt a második találkozásunk. A Művelődési Minisztérium felhívására a Baranya Megyei Tanács és a Baranya Megyei Levéltár meghirdette, hogy társadalmi gyűjtéssel megszervezzük Baranyában az élő földrajzi neveinek gyűjtését. Ehhez a munkához kerestünk önkéntes gyűjtőket. Nagy örömömre Havasi Jani is jelentkezett felhívásunkra. Vállalta, hogy öccsével együttműködve összegyűjti szülőfaluja, Kaposszekcső földrajzi neveit. Részt vett a gyűjtést bemutató próbagyűjtésen; megkapta a helyszíni gyűjtés kellékeit, a gyűjtőlapokat és az 1: 10 000-es léptékű térképet.
Elvégezték a gyűjtést, és már 1973 őszén bemutatta a csaknem kész munkáját a tanszéki szobámban. Dicsértem a munka precízségét. A gyűjtést felhasználva én végeztem Kaposszekcsőn az adatok helyességének ellenőrzését. Megállapíthattam, hogy pontos a nevek lokalizálása, és a népi nevek fonetikus legyezése is hibátlan. Ezt kiegészítettem még a kéziratos térképek levéltári adataival; és az ellenőrzött helynévanyag került bele a Baranya megye földrajzi nevei [BMFN] című helynévi adatárunk I. kötetébe a 68–75. oldalon.
A 75. oldalon feltüntettem a gyűjtők között Havasi Dezső és Havasi János joghallgatók és Krauth János jogász nevét. Adatközlők voltak: Balaskó János, Horváth Vilmos, Kiss József, özv. Koller Jánosné, id. Krauth János, Orbán János, Orbán József és Perleczki Géza. A BMFN értékelésére 1988. május 20-án került sor Pécsett a Művészetek Házában, ahol jeles tudósok méltatták a kiadvány tudományos értékeit (L. Baranyai Művelődés 1989/3). A felbecsülhetetlen értékű munkánkért sok elismerést kaptunk. Ennek nagy részét tisztelettel átutalom gyűjtőinknek és adatközlőinknek.
A harmadik találkozásom Havasi Janival 2010 táján lehetett. Mocsoládra utaztam a fiam öreg autójával. Kaposszekcső közepén, szemben a templommal leszakadt az autó kipufogó dobja. Így nem mehettem volna tovább. Bekopogtam a legközelebbi ház kapuján, és nagy örömömre Havasi Jani jött elém. Örültünk a váratlan találkozónknak. Előadtam panaszom lényegét.
– Semmi baj! Keresek gyorsan egy autószerelőt, és ő majd javítja a hibát – mondta Jani.
Pár perc múlva megérkezett a szerelő, aki ügyesen visszabűvölte a leszakadt dobot. És még csak munkadíjat sem kért érte! Ezután kicsit még beszélgethettem Janival. Felidéztük a pécsi emlékeinket, majd folytathattam az utamat a gyorssegély után.
Az említett három esemény között zajlott időben és igen nagy intenzitással Jani barátom küzdelmes élete. Tudtam arról, hogy sikeres újságíró volt, és azt is, hogy a rádió és a tévé is igényt tartott munkájára. Arról azonban már nem tudhattam, hogy könyveket is írt. Párizsi munkásságáról is csak később értesülhettem.
Havasi Jani barátom emlékét dicséretre méltóan ápolják Kaposszekcsőn. Ez mutatja, hogy szülőfalujában is elismerik munkásságának hatalmas jelentőségét.
Valószínű, hogy gondoltak erre kaposszekcsői barátaim is, mégis itt megemlítem a következő ötletemet. Érdemes lenne a fiatalok számára pályázatot hirdetni ezekkel a címekkel: a) Havasi Jánosra emlékeztünk (Helyi barátainak, tisztelőinek visszaemlékezései alapján) b) Havasi János életútján jártam… (Felfedezéseim) c) Havasi János kaposszekcsői relíkviái (fotókkal szemléltetve).
Ezzel a kis írásommal kívántam hozzájárulni a tervezett megemlékezés sikeréhez.
Szóljon hozzá!