A PARK
A padon ül egy ősz kabát
Benne holt lelkem , Dr. Senki
A galambok néznek bután
A kabát nem ad nekik enni
Az elkésett idő peremén
A fák is hallgatnak tufán
Egy szellő sellő sem zizeg
Nem zenél a húrozott levél
Kornyadt korunk kontúrján
Vérző szívű hintó gördül át
Ablakaiban fáradt dallamok
Vén ének néznek vissza rám
Kövek közt már a fű sem nő
Szám sem szól, csak mélán
Kabátom gombjait keresem
Hogyha eljő a rég várt időm
Legyek felöltözve rendesen
Szóljon hozzá!