nem tudom,
miért hozzá,
és mit akartam
annyira,
akkor ott
testem kupolájában
az úton végig
szívem harangozott
sakktábla várt
fekete-fehér
hosszú játszma,
örök hanyattba döntve
kedves bábum
egyenlőtlen
harc ez is
kísért hazáig
a nincsben
szerteágazó
sok gyökér.
Megfogant
a fogadalom,
világra tárok
ajtót, ablakot
új vereségtől
megkímél, hogy
nem lesz
több ígéretem
és az átélt
fájdalom.
Szóljon hozzá!