A merénylet előzményei és lefolyása a pécsi sajtóban, pécsi szemtanúk alapján
Előzmények – 2. rész
Az első részben sikertelen merényletekről közöltem híreket az 1914. júniusi hónapban, amelyek közös jellemzője az volt, hogy a hatalom ellen követték el. Ezt a részt azzal a szintén sikertelen merénylettel kezdem, amelyet Párizsban egy pénzügyi hatalmasság ellen követtek el. A „Pécsi Napló” (1892-1944) a június 23.-i számában írt erről.
„Merénylet Rotschild báróra. Bécs, június 22. (Eredeti távirat.) Henry Rotschildra tegnap, amikor az operaelőadásról távozott, és a Boulevardon ment végig, a Rue de Caumartin sarkán egy ember revolverrel kétszer rálőtt. Rotschildot az egyik golyó csípőn találta, de sebesülése nem súlyos. Rotschild azonnal lakására ment, és állapota a golyó eltávolítása után kedvezőre fordult. A merénylőt számos járókelő megtámadta és bántalmazta.
Végre rendőrök kiszabadították, és az őrszobára vitték, ahol elmondta, hogy neve Proudhon, hatvan esztendős, és járadékaiból él. Régebben tejkereskedő volt, de különböző emberbaráti egyesületek által létesített ingyenes tejcsarnokok tönkretették üzletét. Proudhan elmezavart ember benyomását teszi.” (Megjegyzés: Az újság a merénylő nevét először Proudhon-ként, majd Proudhan-ként írta, szerintem az első megnevezés a helyes!)
I. Ferenc Józsefről
A következőkben a közös uralkodóról, I. Ferenc Józsefről (1830-1916) szóló, hónap végi cikkeket veszem sorra. Elsőként a „Dunántúl” (1911-1944) június 18.-i számával kezdem, a cikk bevezető soraival. „Legújabb. A király zászlóavatáson. (Bécs, június 17.) Felgyógyulása után ma először mutatkozott a király a nagy nyilvánosság előtt. A schönbrunni kastély parkjában ünnepiesen szentelték fel a Ferenc József katonai akadémia zászlaját, amelynek keresztanyja Izabella főhercegasszony volt.
Reggel kilenc órakor kezdődött a csapatok felvonulása a parkban, amelyet az ünnep tartamára elzártak a közönség elől. Dini ezredes parancsnokságával állottak fel a csapatok, megérkezett a kormány valamennyi tagja, a polgármester a városi tanács küldöttségével, s egymás után robogtak a kastély főfeljárója elé a Bécsben időző főhercegek és főhercegnők fogatai…”
Most következzen a másik nevezetes napilap, a „Pécsi Napló” június 18.-i cikke. „Hírrovatunk – A király nyaralása. Bécsből jelentik. Az udvarhoz közelálló körökben híre jár, hogy a király (I. Ferenc József), aki kitűnően érzi magát, és szokásos módon intézi el napi munkáját, valószínűleg július elején kezdi meg az ischl-i nyaralást, amelyet mintegy 9 hétre terveznek. A felség szeptember 8-án vagy 9-én fog Schönbrunnba visszatérni, hogy Erzsébet királyné halála évfordulóján, szeptember 10-én a kapucinus sírboltba mehessen.”
Folytatom a „Pécsi Napló” 1914. június 20.-i számában megjelent hírrel. „Távirataink. A király Ischlben, Bécs június 19. (Eredeti távirat.) A király 25-én megy Ischlbe állandó nyaralásra. Ez alkalommal a királynak a szokottnál nagyobb kísérete lesz. Kíséretében lesznek a katonai irodák vezető emberei is.”
Most Ferenc József horvátokkal kapcsolatos uralkodói teendőinek egy eseményére vessünk pillantásunkat – mégpedig a két, a kort meghatározó pécsi hírforrás segítségével. „Pécsi Napló” június 24. „Távirataink. A szabor (sic!) elnöksége a királynál. Bécs, június 23. (Eredeti távirat.) A király ma fogadta a horvát szabor elnökségét. Medakovics (Bogdan) elnök horvát nyelven üdvözölte a királyt, aki németül válaszolt, majd ezzel a kérdéssel fordult az elnökhöz: – Sok dolog volt a mostani országgyűlésen. – Sok restanciát kellett elintéznünk felség – válaszolta Medakovics, majd gratulált a királynak szerencsés felgyógyulásához. – Most igazán komoly volt a bajom – mondta mosolyogva a király, aki ezután az alelnökökkel beszélgetett el.”
Jöjjön most a „Dunántúl” június 24.-i száma ugyanerről. „Horvát politikusok a királynál. (Bécs, június 23.) A király ma délelőtt 11 órakor Schönbrunnban kihallgatáson fogadta a horvát országgyűlés elnökségét. Medakovics Bogdán dr. átnyújtotta a királynak a horvát országgyűlés által elfogadott feliratot. Skerlecz (Ivan) báró horvát bán tegnap Zágrábba utazott.”
Uralkodói teendőinek időleges végeztével az „évi rendes szabadsága” került szóba a cikkekben. Erről először a „Dunántúl” június 27.-i száma következzen a sorban. „A király utazása. (Bécs, június 26.) Holnap, szombaton reggel utazik el a király szokott nyári pihenőjébe, Ischlbe.
Bécs polgármestere felhívást intézett a császárváros lakosságához, hogy minél impozánsabban búcsúztassák az elutazó uralkodót. Az udvari különvonat reggel 8 óra 10 perckor indul a penzingi pályaudvarról.”
A következő nap, június 28.-án ismét a „Dunántúl” cikke szólt erről. „A király Ischlbe utazott. (Bécs, június 27.) A király ma délelőtt kitűnő egészséggel és jó kedvvel utazott el az ischli (sic!) nyaralásra. A pályaudvarhoz vezető útvonalon és a pályaudvaron a királyt dörgő éljenzés fogadták (sic!), amely talán még lelkesebb volt, mint a múlt év szeptember 8-án, amikor a király a súlyosan válságos időkben visszaérkezett a fővárosba.
A király reggel 8 óra 5 perckor indult el nyitott hintón (Eduard von) Paar gróf kíséretében Schönbrunnból. Az egész útvonalat leborító sok testület, ifjúság, egyesület folytonos ovációi közben hajtatott a pályaudvarra. A király mosolyogva viszonozta az üdvözléseket. A zenekar mindenütt a néphimnuszt játszotta.”
Ugyanerről a „Pécsi Napló” június 28.-i száma így emlékezett meg. „A király Ischlbe utazott. Bécs, június 27. (Eredeti távirat.) Bécs város egész lakossága ma győződhetett meg először színről-színre arról, hogy a nehéz, gondterhes napok óta a király milyen kitűnő egészségnek örvend. A király ma délelőtt kitűnő egészséggel és jó kedvvel utazott el az ischli (sic!) nyaralásra.
A pályaudvarhoz vezető útvonalon és a pályaudvaron a királyt dörgő éljenzés fogadta. Weisskirchner polgármester felhívása, amellyel a bécsi lakosságot felszólította, hogy hódoljon a nyaralni utazó uralkodónak, nem tévesztette el hatását. Kora reggel óta óriási néptömeg tolongott az egész útvonalon, amely gazdagon fel van lobogózva.
A király reggel 8 óra 5 perckor indult el nyitott hintón (Eduard von) Paar gróf kíséretében Schönbrunnból. Az egész útvonalat elborító sok testület, ifjúság, egyesület folytonos ovációi közben hajtatott a pályaudvarra. A király mosolyogva viszonozta az üdvözléseket. A zenekar mindenütt a néphimnuszt játszotta.
A pályaudvaron a városatyák élén Weisskirchner polgármester fogadta az uralkodót, akinek beszédére így felelt: – Igen köszönöm szíves üdvözlésüket, s azt a részvétet, melyet betegségem alatt kifejeztek irántam. Ezt az irántam való ragaszkodás új jelének tekintem. Ezután cercle (uralkodói beszélgetés) következett.
A király elutazásakor a zenekar a néphimnuszt játszotta, melyet az egész közönség is elénekelt. Délután 1 órakor a király megérkezett Ischlbe, ahol szintén lelkesen fogadták.”
Tisza Istvánról és a szerb királyról
S hogy a magyar miniszterelnökről, gróf Tisza Istvánról (1861-1918) is szó essék, a „Pécsi Napló” június 28.-i lapszáma vonatkoztatható ide. „Távirataink. A miniszterelnök otthon. Budapest, június 27. (Eredeti távirat.) Tisza István gróf geszti birtokára utazott, ahonnét hétfőn tér vissza a fővárosba.”
A szerb királyról, I. Péterről (1844-1921, akiről majd a következő részekben bőven esik szó) a „Dunántúl” június 19.-i számában olvashatunk. „A szerb király Monasztirban (sic!). (Szaloniki, június 18.) Monasztiri hírek szerint a jövő hónap elején a szerb király nagy kísérettel ellátogat Monasztirba, Veles és Ohrida vidékére, hogy az ottani viszonyokról saját szemeivel győződjék meg.
Ebből az alkalomból a szerb hatóságok már most messzemenő óvintézkedéseket tesznek, hogy esetleges antidinasztikus tüntetéseknek elejét vegyék. Monasztirban máris sok bolgár embert fogtak el, akiket azzal vádolnak, hogy a szerb király ellen akarnak tűntetni. Több mint 30 bolgárt kisértek Belgrádba, s azzal vádolják őket, hogy bandákat szerveztek a szerbek ellen.”
Amint látható, minden az addig megszokott rendben zajlott a monarchiában és a szomszédos Szerbiában. „Vihar előtti csend” volt ekkor még, nem is sejtették, pár nap múltán milyen gyökeres változások fognak bekövetkezni előbb az Osztrák-Magyar Monarchia, majd újabb egy hónap múltán Európa, sőt a világ történetében is. A katonai „mozgások” azonban ezekben a napokban is „mentek a maguk útján,” erről majd a következő részben számolok be…
Szóljon hozzá!