A merénylet előzményei és lefolyása a pécsi sajtóban, pécsi szemtanúk alapján
Előzmények – 3. rész
Ezt a részt – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével – az akkori pécsi újságok nyaralási hírei alapján kezdem. Abban az időben az volt ugyanis a szokás nálunk, hogy a nyári szabadságolások idején az akkori közéletben szereplő személyek – élükön a vármegye és a város vezetőivel – nyaralási helyeiről személy szerint írtak. Ők itt most nem szerepelnek. A most idézendő, a „Dunántúl” (1911-1944) június 25.-i számában lévő cikkben más névsort közöltek a végén, és képet kapunk az akkori időjárásról is.
„– Pécsiek nyaralása. Az időjárás, amely hetek óta úgyszólván egész Európán éreztette kedvezőtlen, sok helyen pusztító hatását, nagyon is lelohasztotta mindazoknak a kedvét, akik nyár közeledtével útnak indulnak, hogy akár Magyarország, akár a külföld egyik-másik Istenáldotta nyaralóhelyén pihenjék ki az év fáradalmait.
Pedig a múlt években ilyenkor már seregesen hagyták maguk mögött a várost, s a fürdőhelyek is már hangosak voltak a nyaralók boldog szórakozásaitól.
Ez évben – sajnos – másként van. Az időjárás, amely ugyan egy-két nap óta kezdi megemberelni magát, sok nyaralási tervet halomra döntött, vagy legalább is elodázott, s bizonyára majd csak a tartós jó idő beálltával fog megindulni Pécsről is a nyaralók tábora. Voltak azonban sokan, akik nem ijedtek meg a szeszélyes időjárástól, s már napok, vagy hetek óta élvezik a nyaralás apróbb-nagyobb örömeit, így ismerőseink közül nyaralni utaztak:
Spies Viktor nyugalmazott hadbíró ezredes Lovranába, Simon Béla főreáliskolai tanár Kispestre, Angszter Oszkár gyáros Gosztonyba, Littke Ernő pezsgőgyáros Balatonföldvárra, Bencze László dr. karkáplán Zupényba, Márkus Gyula Somogyszilre.”
(Forrás: Wikipédia)
De nemcsak a pécsiek, baranyaiak utaztak nyaralásra, hanem – már akkor is – más országok diákjai is látogatást tettek mecsekalji városunkban – tanáraik vezetésével. A „Dunántúl” június 25.-i számában olvashattak erről a pécsiek.
„– Az újvidéki diákok Pécsett. Az újvidéki katholikus (sic!) főgimnázium 33 növendéke tanulmányútra indult Wildprét Péter és Havas Vilmos tanárok vezetése alatt.
Kedden este tíz órakor érkeztek városunk falai közé, s ma délelőtt dr. Hang Dániel tanár kalauzolása mellett megtekintették a Littke-féle pezsgőgyárat, a Zsolnay-gyárat, a Székesegyházat, a Katholikus Körben ebédeltek, délután felrándultak a Missinai (sic!) kilátóhoz, onnan a Tettyére mentek le vacsorázni. Holnap délelőtt még megtekintik városunk nevezetesebb középületeit, s délelőtt 11 óra után tovább utaznak a Balatonra, Grazba, a Semmeringre, Sopronba, Komáromba, Győrbe, hajón Budapesten át vissza Újvidékre.”
A helyi katonaság helyettesíthető tagjait – hasonlóan az országos haderőhöz – ebben az időben „aratási szünetre” engedték el. Ne felejtsük el, hogy akkor ezt a nehéz nyári munkát kézi-aratással végezték, ehhez pedig kellett az erős férfikéz. Először szintén a „Dunántúl” -ban, a június 18.-i számban jelent meg erről cikk.
„A pécsi katonák aratási szabadságolása. A pécsi közös hadsereg és a honvédség csapatai ma kapták meg a hadügyminiszternek és a honvédelmi miniszternek az aratási szabadságról szóló rendeletét.
A rendelet szerint minden földmíveléssel (sic!) foglalkozó, és minden kisbirtokos katona 21 napra szabadságolható június 27-étől kezdődőleg két turnusban, úgy, hogy augusztus 8-ára már minden szabadságolt katonának be kell vonulni szolgálattételre. A rendelet szerint azok a gépészek és más foglalkozások, akik az aratásnál nélkülözhetetlenek, szintén szabadságolhatók.”
Természetesen a „Pécsi Napló” (1892-1944) is közölt ilyen tartalmú cikket, mégpedig a június 23.-i számában. „– A katonák aratási szabadsága. Péter és Pál napján alaposan meg fog ritkulni a pécsi kaszárnyák legénységének létszáma. Ekkor bocsátják ugyanis el a legénységet az aratási szabadságra.
Pontosan szám szerint még nincs megállapítva, hogy az egyes ezredeknél hányan mennek szabadságra, az azonban bizonyos, hogy századonként éppen csak akkora főnyi legénység marad itthon, amekkorára feltétlenül szükség van, hogy a rendes kaszárnya, és őrszolgálat fennakadás nélkül ellátható legyen.”
(Forrás: Wikipédia)
Most pedig térjünk rá egy akkoriban magas beosztású tábornok itteni útjára, szemléjére. Először a „Dunántúl” június 17.-i számában közöltek róla cikket, ebből kiderül, kiről is van szó, milyen funkciót töltött be a honi hadseregben, és miért jött városunkba.
„– A hadtestparancsnok Pécsett. Terstyánszky (Tersztyánszky) Károly budapesti hadtestparancsnok ma este Báni vezérkari ezredes kíséretében Pécsre érkezett, és a Nádor Szállóban szállt meg. Tiszteletére a helyőrség törzstisztjei közös vacsorára jöttek össze, s vacsora alatt a 69. gyalogezred zenekara játszott. A hadtestparancsnok holnap szemlét tart a pécsi csapatok felett.”
Másnap, június 18.-án ugyancsak a „Dunántúl” így írt erről. „– A budapesti hadtestparancsnok Pécsett. Mai számunkban megírtuk, hogy Terstyánszky Károly budapesti hadtestparancsnok Pécsre érkezett, hogy szemlét tartson az itteni közös csapatok felett. A szemle ma reggel fél 6-kor kezdődött a cserkuti hegyeken, s tartott egész déli harangszóig.
A hadtestparancsnok végig nézte a 69. és az 52. gyalogezredek harcászati gyakorlatait, és a tapasztaltak felett a legnagyobb megelégedését fejezte ki. Délben közös ebéd volt a Nádor Szállóban, s a hadtestparancsnok a délutáni gyorsvonattal visszautazott Budapestre.”
Ezzel azonban nem volt vége a róla szóló híreknek. Szintén a „Dunántúl” -ban, mégpedig annak a június 20.-i számában írtak róla ismét. „A hadtestparancsnok Szabadkán. Terstyánszky Károly, a budapesti 4. hadtest parancsnoka két napos Pécsett időzése után ma délben utazott el Szabadkára, ahol ma este díszszázad várta a pályaudvaron, azután pedig lakoma volt a tiszteletére. A hadtestparancsnok holnap délelőtt szemlét tart a 86. gyalogezred felett, és este visszautazik a fővárosba.”
Ferenc Ferdinánd trónörökös színre lép – 1. rész
(Forrás: 24.hu)
Eddig sokan hiányolhatták a két tragikus sorsú személy jelenlétét. Mivel azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a merénylet – amely végül az első világégéshez, a „Nagy Háború” kitöréséhez vezetett – lehető legszélesebb körű előzményeiről szóljak, ezt kellett tennem. Most jött el az idő arra, hogy rátérjek Ferenc Ferdinánd Károly Lajos József Mária (1863-1914) és felesége, Chotek Zsófia (1868-1914) Chotkova és Wognin grófnője személyére ezekben a június végi sorsdöntő napokban.
Elsőként a „Pécsi Napló” június 17.-i számában szerepelt ebben az összefüggésben, „A trónörökös a német nagygyakorlaton” címmel.
„Bécs június 16. (Eredeti távirat.) Ferenc Ferdinánd trónörökös Hotzendorfi Conrád báró vezérkari főnök kíséretében szeptember 12-én Berlinbe utazik, ahol a német császár meghívására részt vesz a szeptember 14-18-ig tartó nagygyakorlaton.” (Mivel a későbbi – mint tudjuk, soha meg nem valósult – terveiről kevés szó esik, érdemes itt ezt rögzíteni!)
A második róla szóló hír a szerencsétlen vég előszelét vetíti elénk. Ugyanis a „Dunántúl” június 21.-i számában a következő kis, de sokat eláruló, „eldugott” cikket találjuk. „A szerbek nem üdvözlik a trónörököst (Grác, június 20.) A Grazer Tagepost szarajevói tudósítója jelenti: Mostarban nagy előkészületeket tesznek Ferenc Ferdinánd trónörökös fogadtatására. A kerületi főnök felekezeti különbség nélkül tanácskozásra hívta meg Mostar előkelő polgárságát, hogy megbeszélje velük az ünnepies fogadtatás részleteit. A mohamedánok és a katholikusok (sic!) megjelentek a kerületi főnökség hivatalában, ide a szerbek nem jöttek el.”
Közben a trónörökös-pár folytatta útját – mint később kiderült – a tragikus vég felé. Erről három hírt is közöltek a két neves pécsi napilapban, egymás után következő napon. „Dunántúl” június 24. „Legújabb. Ferenc Ferdinánd Boszniában. (Bécs, június 23.) Ferenc Ferdinánd főherceg ma 9 óra 30 perckor Boszniába utazott. Holnap Triesztből a Viribus Unitis (Egyesült erőkkel) csatahajón folytatja útját.”
És most jöjjön a másik hír – a következő napról. „Pécsi Napló” június 25. „A boszniai hadgyakorlatok. Bécs, június 24. (Eredeti távirat.) Holnap kezdődik a boszniai nagy hegyi hadgyakorlat (Oskar) Potiorek táborszernagy, boszniai tartományi főnök és hadseregfelügyelő vezetésével. A hadgyakorlaton Ferenc Ferdinánd főherceg, az egész fegyveres haderő főfelügyelője, valamint Konrád (Franz Conrad von Hötzendorf) báró, a vezérkar főnöke is megjelennek.
A gyakorlaton résztvevő csapatokat nyolc hegyi dandárba osztják be, és összesen körülbelül negyven gyalogsági zászlóaljból alakítják. Ezen kívül részt vesz a manőveren húsz hegyi tarack- és negyven hegyi ágyúüteg is, amelyeket a két fél között osztanak fel. Mindezeket a csapatokat 2-3 hadosztályba sorozzák, a többi dandárok pedig önállóak maradnak.
Különös figyelmet fordítottak a csapatoknak szállítóeszközökkel való bőséges ellátására, és az ivóvíz szükséglet akadálytalan fedezésére. Ferenc Ferdinánd főherceg, aki sohasem mulasztja el az alkalmat arra, hogy meggyőződjék a hadiflotta harckészségéről, ez alkalommal is szemlét fog tartani a haditengerészet hajói fölött.
A teljesen felszerelt nyári hajóraj a nyílt tengeren fogja bevárni a főherceget, aki a hajóraj felvonulását, majd pedig harcszerű gyakorlatait fogja megszemlélni. A hajóraj az első nehéz hadosztályból áll, amelyhez a Viribus Unitisz, a Princ Eugen (Ödön herceg) és a (Wilhelm von) Tegethoff nevű dreadnoughtok (nagy csatahajók) tartoznak.”
Közben a trónörökös felesége utazásáról szintén jelent meg hír a „Pécsi Napló” június 25.-i számában. „A trónörökös felesége Boszniában. Bécs, június 24. (Eredeti távirat) Zsófia hercegnő ma reggel Boszna-Bródon át Ilidzébe utazott.”
Zárom ezt a részt Ferenc József „program-ismertetésével” a „Dunántúl” június 25.-i számából. „Legújabb. A király. (Bécs, június 24.) A most már végleg megállapított rendelkezések szerint a király szombaton, e hónap 27-én reggel nyolc órakor udvari külön vonattal utazik nyári tartózkodásra Ischlbe, ahová délután fél kettőkor érkezik meg.
Schönbrunnban a király ma délelőtt 11 órakor kihallgatáson fogadta Grace-Withe Richard (sic!) parancsnokot, az Egyesült Államok eddigi bécsi és római tengerészeti attachéját (sic!), aki távozik állásából, ő felsége ugyancsak kihallgatáson fogadta Russel-Tain korvettkapitányt, az új attachét is.”
Lehet, hogy ez volt az utolsó békés diplomáciai ténykedése az „orkán” előtt egy később ellenséggé vált nagyhatalom hivatalos képviselőivel…
Szóljon hozzá!