2025. március 21-én került megrendezésre barátunk és szerzőtársunk, Szarvas István Kérdeztem – Válaszoltak VIII. interjúkötetének bemutatója az MTA könyvtárában. A résztvevőket Holl András, az MTA Könyvtár főigazgatóhelyettese köszöntötte, majd néhány kérdést tett fel a szerzőnek a kötettel és az interjúkészítéssel kapcsolatban. Komlós Attila, a Hetedhéthatár főszerkesztője Pécsről online formában kapcsolódott be a rendezvénybe.
Holl András köszöntője
Tisztelt Hallgatóság!
Joggal tehetjük fel a kérdést: mit keresünk mi itt? Mit keres itt ez a könyvbemutató?
Egyrészt egy könyvtárban vagyunk, ami önmagában is értékes helyszín, másrészt sokan bizonyára már jártak itt korábban is – a szerzőnek ugyanis nem ez az első könyve, amelynek bemutatója ezen a helyen zajlik. Magam is másodszor állok itt Önök előtt. Ha pedig belelapozunk a legújabb interjúkötetbe, rögtön szembetűnik a kapcsolódás a tudományokhoz, az Akadémiához: az első interjúalany például egy Nobel-díjas csillagász-fizikus., Adam Riess aki 2011-ben kapta meg.
Ahogy olvasgattam a kötetet, rögtön kérdések merültek fel bennem, és – be kell vallanom – megszállt a kisördög. Elhatároztam, hogy egy kicsit megtréfálom a tisztelt közönséget és az ünnepelt szerzőt: innen, e publikum előtt készítek vele egy rövid interjút, ha nem bánja. Mindössze három kérdés, utána természetesen átadom a terepet a főműsornak.
Holl András:
Miért ezt a műfajt választottad? Az újságírásnak sok érdekes és izgalmas területe van – miért pont az interjú? Miért ezen a pályán mozogsz?
Szarvas István:
Erre nagyon egyszerű a válaszom. 1990-ben volt a rendszerváltás, és én akkor belső ellenőrzési vezetőként dolgoztam. Az állásom megszűnt, és ekkor felvett egy Trendváltó nevű lap. Ennél a lapnál marketinggel kellett foglalkoznom, így készítettem néhány marketingcikket is. Mai napig büszke vagyok rá, mert a kilencvenes évek elején az első hónapban 250 ezer forint értékű marketingcikket sikerült összeállítanom úgy, hogy különböző portugál érdekeltségű vállalatok első számú vezetőivel készítettem interjút. Azóta sem sikerült ezt a produkciót túlszárnyalni.
Ekkor készítettem tehát az első interjúimat – és megtetszett ez a műfaj.
A másik ok, hogy bár tudnék újságcikkeket írni, újságírás témában könyvet nem igazán. Viszont az interjúkészítés lehetőséget ad könyv formában is bemutatkozni – így maradtam ennél a műfajnál.
Holl András:
Hogyan választod ki az interjúalanyaidat?
Szarvas István:
Nekem nagyon fontos, hogy az interjúalany szimpatikus legyen. Aki eleve utál engem, azzal nagyon nehéz jó interjút készíteni. Szóval az első szempont a szimpátia.
Másodszor: hozzá tudjak jutni a vele kapcsolatos információkhoz. Ebbe természetesen beletartozik a foglalkozása is, amivel aktuálisan foglalkozik, de egy jó interjúkészítőnek nemcsak a hivatásra, hanem az interjúalany hobbijaira is figyelnie kell.
Holl András:
Mi a jó interjú titka?
Szarvas István:
A jó interjú titka, hogy mindkét fél számára érdekes legyen, és mindketten profitáljanak belőle.
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy bár erre a kérdésre nem tartozik közvetlenül, de interjú témában 29 híres embert kérdeztem meg, hogy mit gondolnak róla – ezek közül, ha lesz rá idő, ötöt ismertetni is fogok ma. Egyébként a válaszadók között ott van például John Fitzgerald Kennedy a 35. amerikai elnök is.
Holl András
Nagyon szépen köszönöm!
A hallgatóságnak tartalmas, jó szórakozást kívánok! Nem tudom, megvásárolható-e a könyv itt a helyszínen, de ha nem, akkor bizonyára a könyvesboltokban hozzá lehet jutni.
Kíváncsian nézek a mai este elébe. Köszönöm a figyelmet – és most átadom a szót.
*
Komlós Attila köszöntője
Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte István barátunkat a mai, 2025 március 21-i könyvbemutatón a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában!
Engedjék meg, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak a programhoz – bár személyesen sajnos nem tudok jelen lenni. Munkahelyi és családi elfoglaltságok miatt Pécsről küldöm üdvözletemet, és szeretném tolmácsolni L. Csépányi Katalin, a Hetedhéthatár Magazin alapító-szerkesztőjének üdvözletét is.
Induljunk el egy kis szellemi utazásra. Hazafelé tartva azon gondolkodtam, hogy gyermekként, fiatalként, pályakezdőként sokszor vágytam arra, hogy híres emberekkel találkozhassak – tudósokkal, olimpikonokkal vagy olyan példaképekkel, akikre felnézek. Talán ezzel nem vagyok egyedül. Sokan érzünk így, de nem mindenkinek adatik meg, hogy kérdezzen, beszélgessen ezekkel a kivételes emberekkel.
És itt jön a képbe Szarvas István barátunk. Ő az, aki helyettünk teszi fel a kérdéseket. Ő az, aki közel hozza hozzánk ezeket a különleges és értékes személyiségeket – úgy, mintha mi magunk beszélgetnénk velük. Nagyra becsülöm István riporterstílusát. Érződik az interjúin, hogy őszintén érdeklődik beszélgetőpartnere iránt – nemcsak a foglalkozása, hanem a személye iránt is. Ez a hozzáállás minden szempontból példaértékű.
Hobbiként magam is fotózom, több kiállításom is volt már, és van egy honlapom, ahol megtekinthetők a képeim. Engedjék meg, hogy egy rövid kitérőt tegyek a fotózás világába, de ígérem, gyorsan visszatérek az interjúkhoz. Tám László barátunk, a Hetedéthatár fotórovatának vezetője szokta mondani: „Az objektív szubjektív.” Elsőre ez talán csak egy jópofa szójáték, de valójában mély igazság rejlik benne. A fényképezőgép objektívje valóban a valóságot örökíti meg – mindenféle manipuláció nélkül. Ám az, hogy mit örökítünk meg, mit emelünk ki, mit tartunk fontosnak, már a mi döntésünk.
És itt vissza is térek Szarvas István munkásságához. Ő is egyfajta képzeletbeli fényképezőgéppel dolgozik – a mikrofonja és számítógépe révén –, és ezzel a „látásmóddal” ragadja meg az interjúalanyok leglényegesebb, legizgalmasabb gondolatait, történeteit, titkait. Így hoz el nekünk sporteredményeket, tudományos felfedezéseket, emberi sorsokat – és sorolhatnánk tovább, hiszen ez az új interjúkötet is számtalan területet érint.
Ezúton is szeretnék gratulálni Istvánnak, és sokunk – az olvasók – nevében megköszönni azt a gazdagságot, amit munkájával elénk tár.
Zárásként hadd említsek még egy gondolatot, amelyet szinte minden könyvbemutatón fontosnak tartok kiemelni: óriási érték az, hogy ezek az interjúk nemcsak az interneten jelennek meg, hanem kézbe vehető, könyvespolcra helyezhető, időtálló formában – nyomtatásban. Az internet gyors, színes, interaktív, de nincs garancia arra, hogy hosszú távon megmarad. Két példát is említenék: a Kaláka című internetes folyóiratot és az Artportal nevű kortárs művészeti portált – mindkettő értékes tartalmakat közölt, ám egyik napról a másikra eltűntek, technikai vagy anyagi okokból.
Ezzel szemben a könyv, a papír bizonyított az évszázadok alatt. Ezért is örülök különösen annak, hogy ezek az interjúk kötetsorozatban, maradandó módon jelennek meg.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani. Még egyszer szívből gratulálok Istvánnak, és köszönöm a fáradhatatlan, lelkiismeretes munkát, amelyet mindannyiunk örömére végez.
Szóljon hozzá!