Hívj fel mindenkit, akit szeretsz,
ne halogasd, ne várd a megfelelő
alkalmat! Mert minden alkalom
elszelel, elillan, semmivé lesz
egy napon. Sorra vettem azokat,
akiket nem hívtam fel, nem
látogattam meg, nem írtam nekik,
mert úgy éreztem, még nem jött el
a megfelelő alkalom. A bennem
élő szemérmesség visszatartott,
nem akartam zavarni. Vagy vártam,
hogy ők hívjanak fel engem, egy
gyermek öröme és várakozása
élt bennem. És ma már nem
hívhatom fel őket, mert ahol
ők vannak, a felhőkön túl, ott
nincs telefon. Kezembe veszem
a tárgyakat, amiket valaha
tőlük kaptam, az emlékeket,
amelyek összekötöttek minket.
Eszembe jut a rengeteg
elszalasztott alkalom, amikor nem
találkoztunk, mert betegek voltunk,
fájt a testünk, vagy a lelkünk, forró
nyár volt, vagy éppen hideg tél, és
csúszott az út. Az elszalasztott
lehetőségeket ma már bepótolni
nem lehet. Örökre elillantak.
Így szól tehát az első intelem:
ne halogass! Hívd fel, látogasd meg
öleld magadhoz, akit szeretsz, mert
egy ponton túl már nem teheted meg.
2025 07 08
Szóljon hozzá!