Nem legenda, volt itt valódi aranykor,
és nem csupán gyíkok hátán hagyta por,
írás említi, nem csupán szóbeszéd,
hogy pásztorok vették ennek jó neszét.
Egyik hátán arany, másikén ezüst,
vulkán fortyogott egykor, fémmel telt üst.
Hová is tüntetek gazdag szép idők,
amikor az érc majd talpakig kinőtt?
Dalolt kocsmákban itt sok dicső firma,
majd mélybe szállt, ahogy meg volt az írva,
hol Szélakna dúdolta: – Szerencse fel!
Hiába a dallam mély kegyelettel:
oda az első lőporfüst, a tárna,
emlékek közt a bányászruha árva.
(A tizenkét történelmi magyar bányaváros legendája kötetből)
Szóljon hozzá!