az alkony kék burka megrepedt.
a repedésbe mártom deres szememet,
míg elérem a csillagokat.
követem a visszhangokat,
a fehér szilánkok suttogását,
az éj pattogzó sodrását,
míg partot érek a vízben.
áldottam és átkoztam ezerszer és tízszer
az út hűs, szédült örvényét,
hisz nem törhetem a szabadság törvényét.
az ezüst hullám elnyelte lelkem,
benne új otthonra leltem
új korokba
bolyongva.
a repedésben ingázok,
míg összeforrnak a szilánkok.
Szóljon hozzá!