„Sarkig tárt élet” – Galambosi László költészetéről

A 20. század második felében a pécsi-baranyai szépirodalom kiválóságai közé tartozott Galambosi László költő, a metafora és a metonímia lelkes megújítója, a képi ábrázolás mestere. Életművének tanulmányozása azért időszerű számukra, mert erőt meríthetünk töretlen hitéből; abból a hatalmas küzdelméből, hogy utolsó éveiben – gyógyíthatatlan betegségének nyomasztó súlyát elviselve –visszhangtalanságban is megértette: „Fényben lépkedek, / fölporzik utam. / Igém ága majd / gyümölcsöt fogan.”

Igen, negyedszázaddal a halála után ma is érdemes elmerülnünk Galambosi László verses gondolatvilágában, lélekgazdagító, drámai vívódásaiban.

 

Élete

1928-ban született Berkesden. Innen a család Magyarhertelendre került. Édesapja itt volt kántortanító. László itt megismerhette az akkori hagyományos paraszti élet nehéz munkakörülményeit, hagyományait. Tagja volt apja kórusának, és színdarabokban is fellépett. Szellemi kibontakozása Pécsett kezdődött. A Tanítóképző Intézet tanulója volt 1943–1948 között. A sokoldalú képzés során tanult népzenét, zenetörténetet és összhangzattant, Írói tehetségét dr. Tóth István tanár úr fedezte fel. (Róla később két versében is megemlékezett.) 1948 –1951 között a Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója volt. A tanári diploma megszerzése után a Pécsett a Gyógypedagógiai Intézetben kapott állást. Lelkesen és kiváló eredménnyel foglalkozott a fogyatékos gyermekek nevelésével. – Verseinek megértését segíti, ha képet kapunk küzdelmes életének kritikus állomásairól. Bertha Bulcsu 1970-ben portré-interjút írt barátjáról. Ebben az akkor 42 éves költőt „Bölény úrnak” szólította, aki egy pécsi panelházban él, az őserő, az önpusztítás megtestesítőjének, a társadalmon kívül álló, hallgatag és szomorú, ám áradó érzelemvilágú embernek látta. „Bölény úrban van valami megszállottság. Bölény úr nagy álmodó, tűzlátó, világkiáltó, erdőség, vadonság, messzeség nélkül sorvadó, mégis váró, remélő, naponta újra álmodó maradt”. Pompás elemzés – idézte Tüskés Tibor a Virrasztó oltalom című Galambosi-kötet ajánló szövegében a 340. oldalon.

 

Munkássága, életműve

Költői pályája a Jelenkor című folyóirat írói közösségében kezdődött. 36 éves volt, amikor 1964-ben megjelent a Lengő fényhidak című verseskönyv Bertók László, Makay Ida és Galambosi László verseivel. Olvasói már ebben a kötetben is megcsodálhatták verseinek képgazdagságát, váratlan asszociációit, szellemes rímeit és ritmikai megoldásait.

 

Mesterei, példaképei

A megjelent 15 verseskönyvéből is megállapíthatjuk, hogy munkássága sok szállal kapcsolódik a nagy „elődök” írásművészetéhez. Példaképei voltak: a régi magyar irodalomból Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály – a 19. század költői közül Petőfi Sándor és Arany János – a 20. század elejéről Ady Endre, Babits Mihály, József Attila és Illyés Gyula – a jelenkori költők közül Weröres Sándor, Juhász Ferenc, Csorba Győző, Pákolitz István, Lovász Pál, Takáts Gyula, Fodor András, Nagy László, Szécsi Margit és Kerék Imre. Az említett költőkről szép, elgondolkodtató megemlékezéseket írt két újabb verseskötetében (Sarkig kitárva – Virrasztó oltalom). Kritikusok, irodalomtörténészek, esztéták és a versritmus kutatói számára érdekes feladat lenne annak vizsgálta, hogy kitől és milyen megoldásokat vett át Galambosi László. Itt csak megemlítem, hogy a versritmusok sokféleségében valószínűen Weöres Sándort tekintette mesterének. A metaforák alkalmazásában talán Juhász Ferenc újszerű metaforaláncait tartotta mintának. Példa volt számára Petőfi és Ady bátorsága, szókimondása. A szikárabb szövegszerkesztésben Csorba és Pákolitz hatása érződik. Az áttételes, elmélkedő versei József Attilát juttatják eszünkbe. Összegezve: Galambosi László sokat tanult elődei munkásságából, de nem utánozta írótársait. Korán kialakította saját költői nyelvét. Verseinek változatos és hibátlan ritmusképletei azzal vannak kapcsolatban, hogy kiváló volt az író zenei hallása. Főleg az ütemhangsúlyos (magyaros) verselés szabályai szerint skandálhatjuk verseit.

 

Hogyan születtek a Galambosi-versek?

Talán kétféleképpen. Ritkán direkt, közvetlen, szinte köznyelvi közlésként. A köznapi hangulatok megírásához illik például az, hogy az éppen látott utcai jelenség derűje megörökítésre érdemes a Parkőr című versében:

Pilledez a részeg parkőr,
bambán bámul a bortól, sörtől.
Míg föláll a mocskos padról,
szeméthalom elbitangol.
Ha az utat felsöpörné,
seprőnyél a markát törné?

Verseinek többségében a szöveg már nem direkt, nem köznyelvi produktum, hanem ún. áttételes, képekben gazdag, kissé sejtelmes közlemény. Például a Madárlátta morzsák ciklus négysorosaiban, a Sarkig tárt élet című kötetben, a 74–84. oldalon.

Bazsarózsák énekkara
zengedez a ragyogásban,
fölötte a liliomok
hajladoznak gyolcspalástban.

Csillognak a petúniák,
akár falvak templomában
botra-tűzött lámpagyújtók:
Urunk lebeg fehér lángban.

Selyempártás tulipánok,
ábrándozó százszorszépek,
borzolt hajú krizantémok
Nap címerén körbe érnek.

Egyik kritikusunk szerint Galambosi László nem ismeri a megnevezést [= a denotatív, pragmatikai jelentésű szavakat], csak a képes beszédet. Verseiben szünet nélkül sorjáztatja egymás után a hasonlatokat, metaforákat, képösszevonásokat, megszemélyesítéseket, szinesztéziákat [Internet, KIFŰ]. Kétségtelen, hogy ez a sommás megállapítás a költő verseinek nagy részére érvényes lehet, de arra is van sok példa Galambosi versesköteteiben, hogy az epikus jelegű elbeszélő, balladaszerű verseiben már sokkal kevesebb a képszerűséget megjelenítő nyelvi forma. Ilyen verse az Őrködjetek és a Zsongorkő című népmonda-parafrázis (A Virrasztó oltalom c. kötetben 181–185). – Felvetődhet: mennyire új mai irodalmukban az áttételes tartalmú, elmélkedő verstípus? Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy Csokonai A reményhez című verse megszemélyesítéssel kezdődik: a Remény istenasszonyához szól a költő, ám a negyedik és ötödik sorban már Lillára vonatkozik a szemrehányás: „csak maradj magadnak, bíztatóm valál! / Hittem szép szavadnak, mégis megcsalál”. A folytatásban költői képek sora idézi fel az egykori kapcsolat szép emlékeit, és csak a vers utolsó sorában van köznapi nyelven megfogalmazott direkt közlés: „Kedv, remények s Lillák, isten véletek.” – Petőfi A magyar nemes című versében a tohonya, öntelt, maradi nemest „beszélteti”. A hencegésből végül az derül ki, hogy a nemes szánni való, korszerűtlen figura, aki az olvasó szerint megvetést érdemel. Íme, egy vers direkt tartalma így válik erkölcsi ítéletet kifejező művé. A Föltámadott a tenger című versben Petőfi magyarázza a hasonlatok, metaforák értelmét. Az olvasó – a vers értelmezése során – képes átváltani a képes beszéd tartamát a direkt nyelv szintjére. Amikor Ady Dózsa György unokájának vallotta magát, tudhatták az olvasók, hogy a költő forradalmárként az elesettek érdekében emelt szót. József Attila költészetének különös értéke, hogy az elbeszélt történeteiben (Mama – Holt vidék) a konkrét taralmú sorok mögött felfedezhetjük az említett művek gondolatiságát. Azt például. hogy a költő szerint édesanyja még a mennyekben is mosónő; hogy a holt vidéken élő parasztok élete kilátástalan, és az ima sem segít rajtuk… – Nem lehet véletlen, hogy Galambosi László költészetében jelentős szerepük van a képi tartalmat kifejező nyelvi eszközöknek. Ennek az ábrázolásmódnak értékes előzményei vannak a magyar irodalomban.

 

Verseinek tematikája és zeneisége

A versek tematikáját illetően is változatosság, sokszínűség jellemző Galambosi versesköteteire. Versekben emlékezett meg szüleiről, nagyapjáról, barátairól, a szürke hétköznapok eseményeiről, külföldi útjairól. Beszámolt egészségének romlásáról, a reménykedés óráiról, a természet csodáiról (virágokról, állatokról). Merte szóvá tenni korunk társadalmi igazságtalanságait. Számvetéseket írt életének alakulásáról, egzisztenciális gondjairól. Hitelesen örökítette meg a szerelem és a családi élet örömeit. A bibliai történetek tanulságai is foglalkoztatták. Érdekes arcképeket „festett” az Ószövetség szereplőiről: Ábrahámról, Izsákról, Józsefről, Mózesról, Sámsonról, Saulról és Dávidról. Jézus tragédiáját több versében említette. Megható verset is írt Máriáról, az „örök anyáról.” A bibliai szövegek tisztelete nyilvánulhat meg abban, hogy a költő nem módosította az Ószövetség eredeti szövegeit. Talán ez a magyarázat arra, hogy ezekben a versekben a direkt közlés miatt kevesebb költői képet alkalmazott.

Verseinek zeneisége tekintetében a hagyományok követője, de sok újítása volt a versritmusok megválasztásában, variálásában. Jó érzéke volt a klasszikus versformák alkalmazásában. Szépek, érdekesek a Kalevala és a Szigeti veszedelem világát idéző versei. Érdekes szófordulatokat vett át a folklórművekből, főleg a népdalokból és a ráolvasó szövegekből, imádságokból. Feltűnő verseinek formai zártsága, szövegszerkesztő készségének fegyelmezettsége. Kifinomult zenei hallása tette lehetővé, hogy verseinek ritmusa hibátlan. Érthető, hogy botladozó, henye ritmusú sorokat nem találunk verseiben.

 

Gyermekversei

Gyermekverseit valószínűen Weöres Sándor hatására írta Galambosi László. A tökéletes ritmusú, könnyen tanulható versikék a Röptető (1979) és a Barangoló (1987) című kötetekben jelentek meg kifejező illusztrációkkal. Weöres Bóbita című kötete után talán merészségnek tűnhetett maradandó értékűnek szánt gyermekvers írása. A nem könnyű feladatot Galambosi sikerrel oldotta meg. Jóllehet minta volt számára Weöres versíró módszere, szókincs és versritmus tekintetében saját költészetének újszerű eredményeit sikerrel ültette át gyermekverseibe. Ezek a versek frissek, üdék, szellemesek, és a gyermeki világ fogalmait dolgozták fel a 6 éves gyermekek valóságos szókincsének megfelelően. Nem vagyok benne biztos, ezért csak inkább feltételezem, hogy Galambosi László sok emléket őrzött meg gyermeki világképéből. Vallom, hogy jó gyermekverset csak gyermeki lélekkel lehet írni. – Szemléltetésül idézem a költő Pehely című versét.

Megcsobban a víz a nádon.
Pehely ring a madárszárnyon.
Zöldbe hajló fűzfa ágán
kiáltoz a kósza fácán.

Ne kiáltozz, kósza fácán,
fény álmodik árnyék ágyán.
Álmodja, hogy mint az ág,
megtartja a vadrucát.

Megtartja a vadrucát
bimbót bontó égi ág
Égi ág.
Égi ág
Hintáztatja sugarát.

 

A költő utóélete

Szép hagyomány Pécsett és Baranyában az irodalmi hagyományok védelme, ápolása. Nevezetes évfordulók kapcsán emléküléseket rendezünk, és sok más formában is sor kerül kiválóságaink ünneplésére.

2028-ben lesz Galambosi László születésének századik évfordulója. Tisztelettel javaslom, hogy kulturális intézményeink készítsék elő a költő munkásságának méltó megünneplését az alábbiak szerint:

• 2028 márciusában Pécsett, a Tudásközpontban legyen emlékünnepség a költő születésének 100. évfordulóján!
• Kerüljön kis emléktábla a berkesdi szülőházára, a magyarhertelendi volt tanítólakás épületére, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte.
• Jelenjen meg új kiadásban a szerző Barangoló című gyermekverskötete!
• A költő verseinek népszerűsítését szolgálná, ha versmondóversenyt tudnánk rendezni a Tudásközpontban.
• Iskolások számára kiírt pályázat témája lehetne: Készüljenek grafikai munkák, festmények illusztrációként Galambosi László verseihez! A díjazott műveket érdemes lenne kiállítani az emlékülés napjára.

*

Irodalom

• Bertha Bulcsu: Interjú Galambosi Lászlóval. In: Archívum 1970. 13. évfolyam.
• Bertók László – Makay Ida – Galambosi László: Lengő fényhidak. Pécs, 1964.
• Galambosi László: Teremtmények találkozása. Budapest, 1980.
• Galambosi László: Sarkig tárt élet. Budapest, 1994.
• Galambosi László: Virrasztó oltalom. Budapest, 1999.
• Galambosi László: Röptető. [Gyermekversek] Budapest, 1979.
• Galambosi László: Barangoló. [Gyermekversek] Budapest, 1987.
• KIFŰ = http.//mek.nüf hu > html [Galambosi László (1928)]
• Szirtes Gábor: A verejtékezve születő harmónia – Galambosi László új gyermekverskötete. In: Szirtes Gábor: „A folyton mardosó titok” (Pécs, É. n.)
• Tüskés Tibor: Galambosi László [Tanulmány – Pécsi Szemle 2005. 1–4. szám, 112–115. és a Virrasztó oltalom c. kötetben: Prolegomena – Galambosi László verseihez.
• Wikipédia – Galambosi László (1928)