Epilógus

Rátok hagyjam? Nektek adjam az édes, bús
gondolatot? Kell-e szóhasmenésem meg-meg
villanó színeim, dörgéseim, rettegéseim, fohászaim?
Felfedeznétek-e arcaimban arcaitokat?
Érdemesek vagytok-e alázataim, csendes haldoklásom
titkaira, lelkesedés őrületemre, miképp akarok
megbújni egy vers gyenge sátorában?
Egykor hittem, hogy templomot építek
szavakból, szentélyt, ahová tisztelettel
léptek be majd, s ha megtaláljátok
sem gyűrtök vécépapírt végakaratomból.

Megosztás

Tweet