1914. Szarajevó – 18.

A temetés lefolyása – 1. rész

Eddig a gyilkos merénylet előtti helyzetről, a gyilkos merénylet leírásáról, és az utána keletkezett nemzetközi visszhangról közöltem cikkeket, valamint a trieszti búcsúztatásról és a koporsók útjáról Bécsig. Most elérkeztem az ausztriai temetés dokumentálásáig – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. Ezt a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 4.-i számában közöltek szerint teszem meg elsőként, amely – hasonlóan az akkori gyakorlathoz – az előző napi közlési dátummal jelent meg.

„A trónörökös pár temetése” volt a főcím. A közcímeket külön sorban jelölöm. „Pécs, július 3. Ma harang zúgott végig a monarchián. Utolsó útját tette meg a megsiratott trónörökös pár. A gyászolók milliói fordultak ma könnyes szemmel Bécs felé, ahol fejedelemhez illő pompával lezárják a koporsót, amelyben két ország reményteljes jövője pihen. A tragédiának elkövetkezett a befejező jelenete. Virágerdő illata hűsíti a két halott véres sebeit.

Temetik a trónörököst, s vele a hitvest, aki rajongó asszonyhűséggel, férjével együtt zuhant a halál mélységébe. Ameddig nem zárták koporsóba, s benne a magyar trón várományosát tiszteltük, e trón örököse zárkózottsága rejtekében őrizte jövendő szándékait. Fogyatékos ítéletünk a tájékozatlanság útvesztőjében tévelygett, s csak most, hogy a vértanúhalál sötét háttérnek illeszkedett alakja mögé: az élőknek, a megemlékezés rekeszein át, óriásivá növekedett árnyéka a halálban.

Sok mindent megtudtunk róla most, ami a borzalmas tragédián túlontúl gyarapítja bánatunkat szomorú végzetén. Megtudtuk, hogy szívének szeretete felénk is sugárzott, megtudtuk, hogy ridegségének kötelességérzet volt a páncélja: megtudtuk, hogy az ország védelmének nagy tehetségű szervezője volt, megtudtuk, hogy a népjogok tiszteletében hódolt uralkodó mestere tanításainak.

És mindezek felett szétömlött egyéniségét és munkáját megvilágítva, nagy keresztényi hite, megingathatatlan nagy vallásossága. Borzalmas, fájdalmasan iszonyatos, hogy ez az élet már nem él, hogy elzárja tőlünk a koporsó, amely párosan indul örök otthona felé. Ami ezután következett, a legmeghatóbb és legmegindítóbb, ami már nem tartozik a nagy nyilvánosság elé, ahová már nem hatol el profán szem: az artstetteni éjféli temetés, amikor a halálban is egyesült fejedelmi pár visszatér meghitt otthonába.

 

A gyászos napról tudósításaink a következők

A ravatal

Bécs: Éjféli tizenkettőre ravatalozták fel tegnap este a Hofburg kápolnájában a két koporsót. Károly Ferenc József, Zita főhercegnő, Mária Terézia, Mária Annunciáta főhercegnők, és az udvari méltóságok, valamint a Chotek-család tagjainak jelenlétében.

Már kora reggel mozgalmas volt a Hofburg környéke. Rendőrcsapatok és katonaság helyezkedett el a Burg környékén. Az udvari kápolna bejáratánál vont kordont a 37. gyalogezred, valamennyi magyar fiú. Reggel fél hétkor nyitották ki az udvari kápolnát, meggyújtották a gyertyákat és a villamos csillárokat.

A ravatal négy oldalán fekete drapériával bevont gyönyörű márványtalapzaton négy hatalmas ezüst gyertyatartó. Az oltár vonalában, alig egy méter magas ravatalon vannak a koporsók. A kápolna roppant egyszerű, úgyszólván minden díszítés nélkül, mert kerülni akartak mindenféle díszvirágot, pálmát és babérfát.

A falak gyásszal bevonva (sic!), egyedüli díszítés rajtuk Ferenc Ferdinánd és a hercegnő címere. Ferenc Ferdinánd címerén ez a felírás: Franciscus Ferdinandus Archidux Austrie Estensis 1914. Hohenberg hercegnőén pedig: Sophie Ducissa de Hohenberg.

A kápolna megnyitásától az utolsó percig özönlött a nép a koporsókhoz. Megállni nem lehetett, csak bemenni és kijönni. A délelőtt folyamán a koszorúk egész özöne érkezett, amelyek közül csak néhányat helyetek el a ravatalnál.

 

A koszorúk

A két halott fejénél és a koporsók lábánál a gyermekek koszorúit helyezik el. Két koszorút küldtek a gyermekek, mind a kettő fehér rózsákból, fehér szegfűből és liliomból van fonva, mind a kettőn piros szalag, három névvel: Sophie, Max, Ernst.

A gyermekek koszorújával egy időben érkezett meg két koszorú, fehér rózsákból és fehér szegfűből, fehér szalaggal. Az első koszorú szalagján a következő felírás van: A felejthetetlen trónörökösnek örök szeretettel, hűséggel és hálával Lónyay Elemér. A szalag másik oldalán csak egy szó: Stefánia.

A másik koszorú szalagjának ez a felírása: Hű és hálás barátnőd és cousine-od (unokatestvéred) Stefánia. Ennek a szalagnak másik oldalán ezt olvashatjuk: Utolsó üdvözlet híven szerető szívektől. Lónyay Elemér, Stefánia. Ezt a két koszorút a ravatal bal- és jobboldalán helyezték el.

Nyolc óra felé a koszorúk egész tömege érkezett. Megérkezett Zára városának koszorúja, azon kívül a stockeraui (sic!) 9. ulánus ezred koszorúja, amely Ferenc Ferdinánd nevét viseli. Koszorút küldött a hadsereg és külön a bécsi helyőrség. Megszámlálhatatlan tömegben érkeztek a koszorúk, és csakhamar babérillattal és virágillattal töltötték meg a kis kápolnát. Ma reggel érkezett Bécsbe dr. Melly Béla árvaszéki elnök Budapest székesfőváros közönségének két koszorújával. Az egyik koszorún ez a felírás van: Ő császári és királyi fensége Ferenc Ferdinánd trónörökösnek – Budapest székesfőváros közönsége. A másik koszorú babérlevelekből készült, szalagja a főváros színeit egyesíti, és a következő felírás van rajta: Ő fensége Hohenberg Zsófia hercegnőnek – Budapest székesfőváros közönsége.

 

Gyászmise

Bécs. Délelőtt 10 órakor Seidl prelátus csendes gyászmisét mondott, amelyen megjelentek Károly Ferenc József trónörökös, József (Ágost) főherceg, Auguszta főhercegnő. Mély gyászba öltözve Ferenc Ferdinánd mostoha anyja, Mária Terézia főhercegnő leányával, Mária Anunciatával. Ugyancsak a karzaton foglalt helyet Lipót Szalvátor főherceg Blanka főhercegnővel és három leányával.

 

A magyar képviselők Bécsben

Budapest: A kormány, a főrendiház és a képviselőház küldöttségének tagjai ma délelőtt 9 óra 40 perckor indultak el Bécsbe a nyugati pályaudvarról különvonaton. Bécsbe utaztak: Balogh Jenő igazságügyminiszter, báró Ghillányi Imre földmivelésügyi (sic!) miniszter, Pejacsevich (Pejácsevich Tivadar) gróf, horvát miniszter, Jankovich Béla kultuszminiszter, Sándor János belügyminiszter. Tisza (István), Teleszky (János) és Harkányi (János) már Bécsben voltak. Bécsbe utaztak a képviselőház és a főrendiház elnöksége.

Már korábban Bécsbe utazott gróf Zichy János, gróf Khuen Héderváry (sic!) Károly. Az ellenzéki képviselők közül gróf Zichy Aladár, (ifj.) gróf Andrássy Gyula, őrgróf Pallavicini György, gróf Apponyi Albert, gróf Hadik János, gróf Esterházy Móric, gróf Andrássy Géza, Rakovszky István, Bolgár Ferenc, Tóth János és még többen a képviselők közül.

 

A program

Bécs: Ma délelőtt megjelennek a bécsiek a trónörökös és neje ravatalánál, és délután részt vesz a király a Hofburg kápolnájában az ünnepélyes beszentelésen. Egy órától kezdve a Burg belső udvarára a nagyközönséget nem bocsájtják be. Katonaság és burgzsandárok (sic!) állják el a Burg összes bejáratait. A külső Burg-téren gyalogság és lovasság fog kordont képezni. A belső Burg téren, a Ferenc szobor mögött szintén katonaság fog állni.

Három órakor kezdődik meg az idegen uralkodók külön követeinek és a meghívott vendégeknek a felvonulása. A király és az uralkodóház tagjai, valamint Hohenberg hercegnő rokonai az oratóriumban fognak ülni. A rendkívüli követek, valamint külföldi, katonai és haditengerészeti attasék elől, a templom hajójában helyezkednek el, a többi vendégek és a hölgyek a kóruson kapnak helyet.

A beszentelés után melyet Piffl dr. bíboros, hercegi érsek végez, úgy a király, mint a temetésre megjelentek eltávoznak a templomból…

 

A beszentelés

Bécs: Ma délután 4 órakor szentelte be Piffl bécsi hercegérsek Ferenc Ferdinánd és nejének holttestét. A felállított ravatal közül nyolc udvari testőr és nyolc magyar darabont testőr állt díszőrséget. A templomon kívül már a kora délutáni órákban hatalmas tömeg várakozott. Három órakor jött a volt trónörökös udvarmestere és két szárnysegéd.

Nem sokkal később pedig a főhercegek és főhercegnők. A templom bejáratához vezető kapunál érkeztek meg a beszentelésen résztvevő küldöttségek, akiket a titkos tanácsosok és kamarások karzatán helyeztek el.

Egymás mellett állottak Andrássy Gyula gróf, Hadik János gróf, Majláth László gróf, Apponyi Albert gróf, Zichy Aladár gróf, Pallavicini őrgróf, Eszterházy Móric herceg. Azután Tisza István gróffal az élén a magyar kormány, majd a főrendiház küldöttségéből Széchenyi Bertalan gróf, Szmrecsányi Lajos egri érsek, Dessewffy Aurél gróf, a képviselőház küldöttsége Beöthy Pál házelnök, Erdélyi Sándor, Khuen-Héderváry (sic!) Károly gróf, Zichy János gróf, Pejacsevich (Pejácsevich) Márk. (Az első alkalommal Pejácsevich Tivadar /1855-1928/ horvát bánról, a másodikon fiáról, Pejácsevich Márk /1882-1923/ országgyűlési képviselőről volt szó.)

Ugyanitt foglaltak helyet az osztrák urak háza és a reichsrat (Birodalmi Tanács) küldöttsége, valamint a tábornoki kar megjelent tagjai.

Négy óra előtt öt perccel már elhelyezkedtek a főhercegek és főhercegnők is az első moratóriumban, legelöl Mária Terézia és Mária Annunciata főhercegnőkkel. Utánuk jöttek Károly Ferenc József trónörökös és neje, Zita főhercegnő, Alice toscanai nagyhercegnő, Mária Valéria főhercegnő, József (Ágost) főherceg, a cumberlandi herceg és hercegnő, a norfolki herceg és hercegnő és még többen.

Pontban négy órakor a főudvarnagy jelenti a király érkezését. Az agg uralkodón észrevehetően látszik, hogy a nagy fájdalom megtörte, de azért erősen tartja magát. A király lehajtott fővel, de szilárd léptekkel halad az oltárig. A templomon végig menve egyszer bólintott Mária Terézia főhercegnő felé. A kimerültség észrevehető rajta, mikor az oltár közelében leül.

Ekkor a főudvarmester jelt ad, és a sekrestye ajtón bevonul Piffl hercegérsek ünnepélyes fekete díszornátusban, nagyszámú papi segédlettel. Ebben a pillanatban megszólal az orgona is, és az udvari énekkar gyászdalt énekel. Piffl hercegérsek erős hangon mondja el az imát, majd beszenteli a koporsókat, mialatt a kórus a Liberát énekli, amivel a beszentelés véget ért.

Mély meghajlással köszöntik a királyt, aki először ment ki a templomból, s a nép nagy ovációval ünnepelte. Majd az udvar távozott ugyanabban a sorrendben, ahogyan jöttek…”