Erőtlen már a napkorong,
fák között hideg szél suhan.
Néhány levél még fent borong,
a kertben köztük visz utam.
Ágakon egy-egy alma még
konokul lóg a semmibe,
a többség már lehullva rég,
könnyként hull rá egy-egy pihe.
Bizony, a tél nincsen messze,
látszik sipkás hegyek ormán.
pár virágnak fagy lesz veszte,
bilincset ver levélbordán.
Nem látszik a messzi határ,
reggelente köd ül tájon,
elmúlt az ősz,látod madár,
dalolj még ma, hogy ne fájjon!
Szóljon hozzá!