Városunk egyik híres építésze volt Pilch Andor (1877-1936), akinek emléktábláját az Apáca u. 8. számú házán leplezték le 1942. november 30.-án. Az eseményről mind a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944), mind a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) hírt adott. Ez alkalommal a „Dunántúl” 1942. december 1.-jei, keddi számának ezzel kapcsolatos híradását idézem a lapból.
„Vasárnap leleplezték Pilch Andor emléktábláját – A magasabb rendű szellemiség hordozói Pécs patrícius családjai – mondotta az Országos Mérnöki Kamara elnöke” – ez volt a cím, illetve az alcím.
„Pécs, november 30. – Vasárnap csendes, meghitt és bensőséges ünnep keretében hullott le a lepel egy kiváló pécsi alkotónak, Pilch Andor építész emlékét hirdető tábláról. Az Apáca u. 8. sz. ház, amely Pilch Andor otthona és tulajdona volt, az özvegy nemes gesztusa révén a Mérnöki Kamara tulajdonába ment át. A nagyértékű ajándékkal a jószívűségéről ismert Pilch Andorné férje emlékét kívánta megörökíteni. A Mérnöki Kamara volt nagyszerű tagjának és számos pécsi középület alkotójának az Apáca u. 8. számú ház falán emléktáblát helyezett el.
A Zsolnay gyár által készített díszes emléktáblát vasárnap délben leplezték le. A leleplezési ünnepség előtt tisztelgési látogatást tett özv. Pilch Andornénál otthonában az Országos Mérnöki Kamara elnöke, dr. Vér Tibor, miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár és kíséretében Thoma Frigyes kamarai főtitkár, akikhez csatlakoztak a pécsi mérnök társadalom részéről Beke Zoltán, a Pécsi Kokszművek igazgatója, Hervay Leó ny. máv (sic!) műszaki főtanácsos, Nagy Elek, a pécsi közművek igazgatója és Szentkirályi Ödön ny. DGT (Dunagőzhajózási Társaság) főfelügyelő, azon kívül Imrefi Imre ny. táblai tanácselnök és még mások.
Déli 12 órára nagyszámú közönség gyűlt össze az Apáca utca 8. számú ház előtt. Ott voltak a család tagjai, a pécsi mérnökök és még igen sokan mások.
Dr. Vér Tibor elnök beszéde
Dr. Vér Tibor, az Országos Mérnöki Kamara elnöke az alábbi beszéddel leplezte le az emléktáblát: – Abban a gigantikus küzdelemben, amely most az új Európa kialakulásáért folyik, s melyben, ha sokszor aggodalommal is, de mindenkor teljes bizakodással tekintünk a jobb és boldogabb jövő felé, sokszor vetődik fel a kérdés, hogy a szlávság és a germánság gyűjtőpontjában álló nemzetünk a csapások, a pusztulások, a megszállások, az elnyomatások, a beolvasztási és átalakítási törekvések közepette minek köszönhette fennmaradását, honnan meríthetett annyi erőt és szívósságot, hogy a legnagyobb megpróbáltatások után is rövid idő alatt talpra tudott mindenkor állni.
(Forrás: Vendéglátóipari Múzeum)
– Választ erre talán legszebben e város múltja, polgárainak emelkedett gondolkozása, szellemének magasabb rendűsége tud nyújtani. – E közel 2000 éves történelemmel rendelkező hely ugyanis az 1000 éves magyar történelemnek is nyitott könyve. Sopianae, Quinque Ecclesiae – Pécs nemcsak 1000-ben alapított püspökségével, magyar király koronázásával, királyok látogatásával, törvényhozók országgyűlésének itteni ülésezésével reprezentálja a magyar múltat, nemcsak hősies küzdelmeivel és az azokban elszenvedett erős csapásokkal, majd újra megerősödésével élte át az egész nemzet életét, és szenvedte annak kálváriáját, hanem magasabb rendű lelkiségével a magyar művelődés olyan kincseskamrája volt, amelyből az egész ország mindenkor bőségesen meríteni tudott.
Ez a magasabb rendűség jutott kifejezésre talán Nagy Lajos királyunk által itt alapított első magyar egyetemben, a szerb megszállás után hajlékot kapott, és ma is itt lévő Erzsébet tudományegyetemben (sic!), de ezt tükrözte vissza kifinomult ipara, és mindenkor józan kereskedelmi élete is. E magasabb rendű szellem hordozója viszont mindenkor józan kereskedelmi élete is. E magasabb rendű szellem hordozója viszont mindenkor Pécs polgársága, annak patrícius családjai voltak.
E mély hazafiúi érzelmekből fakadó ellenállás, a tanulni, a tudni és az alkotni vágyás, és mindenek felett az egymást megbecsülő összetartás. Ez a szellem adta háborúk idejében a kezébe a kardot, békében a tollat, ez tudta kifejleszteni a nyomorban a szívós visszavonulási készséget, a halál, a pusztulás szélén a feltámadásba vetett erős hitet. – Ennek a szellemnek igazi képviselője a Pilch család is, s ez a szellem állított legszebb emléket és adott igazi értékmérőt e nagy család egyik kimagasló tagjának, Pilch Andor kartársunknak.
A hitvestárs itt e szellem képviselője, egy igazi magyar nagyasszony, aki férje alkotásain keresztül értékelte elsősorban azt a magasabb rendűséget, amely felemel, inspirál és erőforrást nyújt a jövőre. Gyönyörűen fejezték ki ezt közvetlen férje halála után a Mérnöki Kamara elnökségéhez intézett sorai: ’mély fájdalomban enyhítő csepp, hogy városunk minden részében emelkedő alkotásokban meg tudom találni férjem teremtő szellemének egy-egy földön maradt szikráját.’
A Nagyasszony azonban nem elégedett meg azzal, hogy a férje által képviselt szellemet, a mérnöki alkotás tudást a maga számára lezártnak tekintse, férjének sorozatos alkotásaival, melyek 1901-től 1936-ig terjedő időközben Pécs számos helyét díszítik, hanem ezt tovább óhajtotta fejleszteni, és lehetőséget akart nyújtani arra, hogy e szellem hordozói: a mérnökök, elsősorban azon kortársak, akik a megboldogult férjét ismerték, becsülték, és odaadó baráti szeretettel vették körül, majd e kortársak által nevelt új mérnök generációk minél szorosabb együttesben maradhassanak, és minél erősebb hordozói legyenek az alkotni tudó mérnöki szellemnek.
– Házat adott számunkra, amely az egyűvé tartozás, az élni akarás és a fejlődni kívánás legszebb szimbóluma. – Amikor e ház célját megörökítő emléktáblát leleplezem, arra kérem a Mindenhatót, hogy miképpen a haza, a nemzet tagjait, úgy tartsa össze e ház a mérnökök nagy családját. És az a nagy mérnöki szellem és nemes bajtársi együttérzés, mely Pilch Andor kartársunkat mindenkor jellemezte, hasson át minden mérnököt, az a nagyasszonyi megnyilatkozás pedig, amely ezen otthont hozta létre, sok magyar hitves számára mutasson példaadást, hogy minél több lehetőség adódjék ebben az országban az annyira szükségessé vált összetartás kifejlődésére és ápolására.
(Forrás: csgyk.fotótár)
A boldogabb és szebb jövőt ugyanis csak egy erős, összetartó szellem tudja kialakítani, amelynek minél mélyebb kifejlesztéséért mi mérnökök tudásunkkal, alkotni akarásunkkal mindenkor küzdeni fogunk!
A szép beszéd mély hatással volt a hallgatóságra. A leleplezési ünnepség után a megjelent mérnökök a kamarai elnökkel és a főtitkárral együtt kivonultak a központi temetőbe, ahol Beke Zoltán a kortársak nevében kegyeletes szavak kíséretében koszorút helyezett el néhai Pilch Andor gyönyörű síremlékére. A díszes emléktábla időtlen időkön át hirdetni fogja egy kiváló mérnöknek, az alkotó építésznek emlékét, de hirdetni fogja a pécsi polgárnak, az embernek az emlékét is, mert Pilch Andor nemcsak mint építész volt nagy, hanem lélekben és szívben is, ezzel tette teljessé úri egyéniségét. Pécs büszkeséggel emlékezhetik mindenkor nagy fiára!”
Pilch Andort Pécs egyik legnevesebb építészeként tartjuk számon, akinek számos alkotásával találkozhatunk sétáink során. Halála után emlékét özvegye ápolta, ehhez csatlakozott a helyi mérnök-társadalom, és amint ebből a cikkből világosan kitűnik, az országos kamara is. Nagy esemény zajlott le tehát ekkor, amikor mázas pyrogránit emléktábláját, a Zsolnay-gyár alkotását elhelyezték háza falán, és hosszú ideig hirdette emlékét a temetőben lévő sírja mellett.
Sajnos azonban az 1960-as években, a műemléki helyreállítás során eltávolították, és a mai napig nem pótolták! Ebben a házban hosszú évtizedekig a Baranya Megyei Könyvtár működött. A könyvtárnak köszönhetően két emléktáblát is elhelyeztek a falán ebben az időben: Weöres Sándorét (1913-1989) és Csorba Győzőjét (1916-1996). Nagyon hiányzik tehát itt egy harmadik, Pilch Andoré. Reménykedjünk abban, hogy a nem távoli jövőben ezt a hiányosságot emlékének áldozva a város pótolni fogja majd!…
Szóljon hozzá!