Gondolatok a kategória és a kohiponimák kapcsolatáról

Nyelvünkben vannak olyan különleges szavak (fogalmak), amelyekhez nem tartozik fölérendelt fogalom. Ezek az ún. hiperonimák a jelentéstani szakirodalomban. A filozófiatörténeti munkák a kategória szót használják a megnevezésére. Jóllehet, van a kategóriának nyelvészeti meghatározása is, mégsem vált általánossá e szócsoport nyelvészeti vizsgálata (ÉrtSz. III, 788. és ÉrtSz+AK 772.).

A kategóriák közé tartoznak ezek a szavak: idő, tér, anyag, ok, okság, reláció, lét, létezés, Isten, istenség stb. Fő jellegzetességük, hogy nehezen lehet ezeket egyértelműen definiálni, és nincsenek szinonimáik. Ez utóbbi sajátosságuk kategória jellegükből ered.

Póra Ferenc 1906 táján még úgy vélte, hogy az Isten főnévnek szinonimája a Teremtő, Úristen, Atyaúristen, a Mindenható, a Seregek úra stb. (Póra F. 1906, 1981. 450). Mai felfogásunk szerint a korábban szinonimának gondolt szavak – esetünkben – az Isten -fogalom meghatározásában (definíciójában) „rejtett” alany-állítmányi szerkezetek részei: Isten a Teremtő. Isten a Mindenható. Az állítmányok itt az Isten-fogalom attribútumait nevezik meg.

Más megfogalmazásban: az Isten-fogalom megnyilvánulásai a vallási felfogásból következően. Kiss Gábor már csak három szinonimát említ az Isten szócikkben. Ezeket: istenség, felsőbb lény, abszolút létező. A Teremtő, Alkotó, Örökkévaló, Mindenható stb. minősítő-magyarázó fogalmakat távoli szinonimáknak tekinti (Kiss G. 1999. 391. O. Nagy G.1978. 182).

Egyértelmű lenne, ha a kategória alá sorolható szót állandósult szerkezetet nem szinonimának neveznénk, hanem kohiponimá-nak. Jellegzetességük, hogy egy-egy fölérendelt szóhoz tartoznak, és a rokon értelműséget inkább az egymáshoz való viszonyukban lehet felismernünk (Teremtő vagyis az Alkotó).

Az itt vázolt összefüggések érvényesek a kettősség elvont főnév és hozzá tartozó szavak, szólások, szerkezetek viszonyára is. A kettősség a kategóriák közé tartozik, s a fogalom megnyilvánulásának tartjuk ezeket a szavakat, szerkezeteket: köpönyegforgató, kétkulacsos, álságos, szélkakas, kaméleon, rókalelkű stb. Szinonim viszony e példákban is csak a kohiponimák jelentéseinek hasonlóságában van jelen. Vagyis ezek nem szinonimái a kettősség szónak (Károly S. 1970. 84–94). – Kétségtelen, hogy nehéz eligazodnunk a rokon értelmű szavak világában.

Főleg azért, mert egy-egy szóhoz akár több rokon értelmű (alakra is hasonló) szó kapcsolható. Azt nehéz felismernünk, hogy az adott denotátumra (tárgyra) vonatkozhat-e egyáltalán az általunk megfelelőnek tartott szó. Ha valaki nem csupán ravasz, fondorlatos személy (rókalelkű), hanem még kígyó-természetű is, akkor jobb, ha megszakítjuk vele a kapcsolatot. Sok idő kell ahhoz, hogy megtanuljuk a rokon jelentésű szavak különbségeinek pontos mérlegelését. Tudnunk kell, hogy két szinonima teljesen egyforma soha nem lehet.

A szinonimasor tagjai közötti használati különbség a szinonima szótárakból kihámozható, bár ez többnyire a szótár használójára van bízva. Nem mindegy, hogy valakiről ezt állítom: Ízlésesen öltözködik. Vagy: Elegánsan öltözködik. A szóválasztásban nagy szerepe van az ízlésnek, a nyelvi tájékozottságnak és a viszonyításnak is. Viszonyítással állapítjuk meg például, hogy valaki adott esetben még csak papagáj (’sokat fecsegő személy’), vagy teljesen megbízhatatlan a kétlelkűsége miatt.

A szavak denotatív jelentésétől (valóságtartalmától) függ sok esetben, hogy bizonyos környezetben a szinonimák nem cserélhetők fel. A kicsi, kicsiny, kis melléknév szinonimáit például 12 csoportba lehet besorolni. A csoportok között alig van átjárás. A gyermek lehet: pici, picike, baba, csöppség; az anyag mennyisége: csepp, cseppnyi, csipetnyi; a távolság: jelentéktelen, minimális, közeli; az esemény: jelentéktelen, szóra sem érdemes; a felnőtt testalkata: zümök, kurta; az adósság: elenyésző, minimális; a ruha: rövid, kurta; az érzelem: némi, pislákoló; az állat: csenevész, korcs, szelíd, törpe stb.

– A szinonimia jelenségével nemcsak a szóválasztás során találkozunk. Létezik a szövegszerkesztés szintjén is. Szépirodalmi példáim: Reszket a bokor, mert madárka szállott rá. / Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál (Petőfi Sándor verséből) Őseimnek régi kardja / Fogason függ, / Rozsda marja. Rozsda marja, ne ragyog… (Petőfi Sándor verséből).

 

Irodalom

• Kiss G. 1999 = Kiss Gábor Főszerk.: Magyar szókincstár. Budapest. 1999.
• Nagy G. – Ruzsiczky É. = O. Nagy Gábor – Ruzsiczky Éva: Magyar szinonimaszótár. Budapest, 1978
• Károly S. 1970 = Károly Sándor: Általános és magyar jelentéstan. Budapest. 1970.
• Póra F. 1906,1981 = Póra Ferenc: A magyar rokon értelmű szók és szólások kézikönyve. Budapest, 1906, 1981