A temetés lefolyása utáni következmények – 10. rész
Most is egyrészt a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944), valamint a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) adott cikkeit idézem, azoknak is az 1914. július 11. és 15. közötti számait – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. Elsőként ismét a „Dunántúl” jön. A július 11.-i szám monarchiai és nemzetközi híreit közlő „Legújabb” rovatában „A szerajevói (sic!) merénylet. A vizsgálat befejezése” cím alatt még nem a teljes befejezésről, hanem annak közeli bekövetkeztéről szóltak a hírek.
Az addigi teljes befejezésről a július 12.-i, vasárnapi szám hasonló rovatában tudósítottak, „A szerejevói vizsgálat” cím alatt, a következőképpen. (Természetesen a gyilkos merénylet „utózöngéit” is közlöm egyúttal.)
„A szálak Berlinbe is vezetnek. (Berlin, július 9.) Csak most kezd teljes valóságában kibontakozni az a messze vezető nagyszerb összeesküvés, amely Szerajevóban a trónörökös pár halálát okozta. Az összeesküvés szálai elvezetnek, mint egy ideérkezett londoni távirat jelenti, a nagybrittaniai (sic!) szerb követség titkos irodájába is, éppúgy, mint a német metropolisban tanuló szerb diákok hónapos szobáiba.
Eddig erősen titkolták, de mára kiderült, hogy a berlini rendőrség politikai osztálya — bécsi közvetítéssel, Szerajevóból érkezett vizsgálóbírói megkeresés alapján — napok óta nyomozást folytat a szerajevói merénylet, és a nagyszerb összeesküvés dolgában. Tegnap és ma Berlinben és Charlottenburgban (sic!) házkutatást tartottak a szerb diákoknál, akik közül többet előállítottak, és kompromittáló iratokat találtak náluk. Az írásokból, amelyeket azonnal Bécsbe továbbítottak, kiderül, hogy igen sok berlini szerb diák állandó összeköttetést tartott fenn a belgrádi Omladinával (Ifjú Szerbek Pártjával), valamint a bécsi, zágrábi, lipcsei és müncheni szerb diákegyesületekkel.
A berlini rendőrség több diákot kiutasított a német fővárosból, kettőt pedig letartóztatott. Ezekről azt mondják, hogy előzetes tudomásuk volt a szerajevói merényletről. Az is tény, hogy a berlini szerb diákok, akik pedig javarészt szegény családok gyermekei, Berlinben gazdagon el voltak látva pénzzel.
A házkutatások eredményéről a berlini rendőrség nemcsak a bécsi külügyminisztériumot értesítette, hanem a lipcsei és müncheni rendőrséget is, amely az ottani szerb diákság ellen fog eljárni. Berlinben egyébiránt újabb letartóztatások is várhatók.
(Berlin, július 11.) Berlini politikai körökben élénken találgatják, hogy (II.) Vilmos császár miért nem ment el a trónörökös temetésére. Tudni vélik, hogy a császár könynyű (sic!) indiszpozíciójáról (gyengélkedéséről) szóló hír nem egyéb ürügynél. A távolmaradás valódi oka az lett volna — és ezt a legkomolyabb férfiak is komolyan állítják, — hogy Ferenc Ferdinánd végrendeletében egyenesen kikötötte, hogy a német császár ne legyen jelen a temetésén.
Bizonyos, hogy bármily valószínűtlennek látszik is ez a híresztelés, Berlinben hisznek benne, és azért is neheztelnek, hogy Bécsben a német császárt és a szerb trónörököst egy vonalba állították akkor, mikor arra kérték őket, hogy a temetésen ne jelenjenek meg.
Gerde lemondott állásáról. (Szerajevó, július 11.) A magyar származású dr. Gerde kormánybiztos, aki sok tehetséggel látott hozzá egy évvel ezelőtt a szerajevói rendőrség vezetéséhez, beadta lemondását. Mint értesülünk, valószínű, hogy felsőbb helyen elfogadják a lemondást.
Cabinet noir. (Szerajevó, július 11.) A rendkívüli események szükségessé tették a cabinet noir (kormányzati hírszerzői hivatali eljárás) alkalmazását is. A szerajevói főpostán minden gyanús levelet felbontanak, a levelek egy részét egyáltalában nem továbbítják, másik részét pedig késéssel juttatják el a címzetthez.
Frigyes főherceg — a trónörökös katonai utóda. (Bécs, július 11.) Frigyes főherceget fogják megbízni Ferenc Ferdinánd trónörökös katonai feladataival. Frigyes főherceg gyalogsági tábornokot a legközelebbi napokban királyi kézirat a királyi fővezérlet rendelkezése alá helyezi. A főherceg meg fog válni a Landwehr (Osztrák Területi Hadsereg) főparancsnokságától, de továbbra is hadseregfelügyelő marad. A Landwehr főparancsnok funkcióit ideiglenesen a főparancsnok mostani helyettesére, falkenfeldi lovag Kummer Henrik lovassági tábornokra bízzák…
…Temesvári kis leányok a trónörökös árváihoz. (Temesvár, július 11.) Hoffinger Jolán és Gizi, egyik temesvári banktisztviselő leánykái meleghangú kondoleáló levelet küldtek a trónörökös árváihoz, s a levélben két szentképet is küldtek. A trónörökös árvái ma gyászkeretes levélben mondtak forró köszönetet a megemlékezésért. A levelet Zsófia hercegnő írta…
…A trónörökös politikai kiképzése. (Bécs, július11.) Pár nap múlva megkezdik Károly Ferenc (főherceg) trónörökös politikai kiképzését. Két magasrangú államférfi fogja a trónörököst gyakorlatilag és elméletileg bevezetni a politikába.”
Mivel július 12. vasárnapra esett, és a lap 13.-án, hétfőn nem jelent meg, a következőkben a július 14.-i keddi szám ezzel kapcsolatos híreit szemlézem most, mégpedig a „Hírek” rovatból. „— A trónörökös pár emléke. Gyászünnepi köntöst öltött magára július 9-én Németbóly (a mai Bóly) község. Ekkor tartották meg a boldogult trónörökös pár lelki üdvéért a ’Requiemet.’ A szentmisét Plank Kamill plébános, szentszéki tanácsos celebrálta, az éneket (Joseph Anton) Brunner E. op. 3. latin requiemjét a dalárda férfikara adta elő Dévai Gyula igazgató tanító vezetése mellett.
A szentmise alatt celebráló plébános nagy, ünnepi, magas szárnyalású magyar és német gyászbeszédet mondott. A templom zsúfolásig telve volt hívőkkel, ott volt a község 17 testülete korporatív fekete tüllel (vékony, fátyolszerű anyaggal) bevont zászlókkal. A templom főoltárát, valamint a tumbát (díszes síremléket) az uradalmi főkertész pálmákkal és egyéb dísznövényekkel díszítette. Másnap ugyancsak a trónörökös pár lelki üdvéért a rózsafüzér társulat mondatott gyászmisét, melyen Dévai Gyula kántor és neje gyászdalokat énekeltek.
Vásárosdombón folyó hó 9-én reggel 8 órakor volt az ünnepélyes Requiem a meggyilkolt trónörökös párért. A templomot egészen megtöltötték a hívek, akiknek soraiban ott volt a plébánia hat községének elöljárója, élén a vásárosdombói és a kaposszekcsői körjegyzőkkel, az egész intelligencia.
Requiem után, gyászfátyolos nemzeti zászló alatt az iskolába vonult a közönség, amelynek egyik tanterme, s a folyosó zsúfolásig megtelt. Itt Fáth Lajos plébános tartott hazafias szellemtől áthatott tartalmas gyászbeszédet, majd egy kis iskolás fiú szavalta el Gyulay Pálnak „Éji látogatás“ című költeményét.”
S hogy az akkori közvélemény figyelme már az új trónörökös (és vele együtt annak neje) felé fordult, bizonyította az újság július 15.-i számában közölt hosszú cikk, amely a „Zita hercegnő, Magyarország jövendő királynéja” címet viselte. Nézzünk ebből fontos részletet. „A viaszgyertyák kialudtak, a temetési imák elhangzottak, a gyászének elhallgatott, a szerajevói gaz merénylet fenséges áldozatainak ezüst koporsói ott pihennek egy távoli kastély csendes sírboltjában hűségesen egymás mellett a halálban is, mint ahogy egymás mellett voltak az életben.
A koporsókat fedő fekete szemfödélen, koszorúval körülvett korona alatt, nyíló rózsáktól félig elfedve látható három arckép: a három szomorú árvának képe ez. Két hét múlt el azóta, de az a mély részvét, melyet Ferenc Ferdinánd főherceg és Hohenberg Zsófia hercegnő meggyilkoltatása okozott egész Európában, még egyre tart, a vad és véres merénylet által okozott borzalom még izgalomban tartja az egész civilizált világot.
De a midőn (sic!) felháborodással fejezzük ki utálatunkat a szörnyű merénylet fölött, a midőn őszinte részvéttel adózunk az alávaló gaztett szerencsétlen áldozatainak, és hagyományos hűséggel és hódolattal hajolunk meg azon fölséges aggastyán (Ferenc József) előtt, akit ilyen szomorú és kegyetlen sors üldöz, ezen szomorú kötelesség teljesítése után legyen szabad tisztelettel és hódolattal üdvözölnünk Magyarország új trónörökösét, és azt a bájos hercegnőt, ki neki élettársa lesz, és akinek ifjú homlokán a császári és a magyar királyi korona fog egyesülni.
Nincs még három éve sem, 1911 október havában ugyanezen lap hasábjain megemlékeztünk azokról a fényes ünnepélyekről, melyek Schwartzau kastélyban folytak le, ahol Károly Ferenc József főherceg és Zita bourbon hercegnő menyegzőjét ünnepelték. Elmondottuk akkor, hogy minő idill előzte meg ezt az egyesülést: a fiatal főherceg több évi időköz után látta viszont a fiatal hercegnőt, ki valamikor játszótársa volt Franzesbadban; amikor meglátta a varázsló szépségű bájos hercegnőt, érezte, hogy szíve örökre fogva van. A fiatal hercegnő a buorbon (sic!) ház tagja, s így ismét a francia királyi család sarja egyesült az ősrégi Habsburg házzal, mint az már annyiszor megtörtént az előtt is.
Kívánatosabb egyesülés alig képzelhető, s azért az öreg király, Ferenc József is megjelent az esküvőn, hogy személyes jelenlétével is emelje annak a fényét. Ezen fényes ünnepélyen, melyen az összes európai udvarok képviseltették magukat, ott volt még látható az öreg király mellett unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főherceg, a trónörökös feleségével, Hohenberg Zsófia hercegnővel.
A nagytehetségű, határozott jellemű, alig negyvenkilenc éves főherceg kitűnő egészségnek örvendett, úgy látszott, hogy még egy hosszú élet vár reá, s a korona az új házaspárra, mely az öröklés fennálló rendje szerint csak másodsorban volt várományosa a trónnak, majd csak a messze jövőben fog reászállni. Egy fanatikus anarkista gymnáziumi tanuló (sic! Gavrilo Princip) revolvere felforgatta az egész rendet, megsemmisített minden valószínűséget.
A fényes ünnepélyek között megkötött házasságban Zita hercegnő megtalálta mindazt a boldogságot, melyről csak álmodhatott, a házasságból már két kisfiú született, biztosítva a korona tovább szállását a családban egyenes ágon. Maga Zita hercegnő francia származású, egyenes ágon leszármazója XIV. Lajosnak, unokája X. Károly francia királynak, atyja a pármai herceg unokaöccse és örököse volt Chambord grófnak. A fiatal hercegnő most huszonkét éves, 1892-ben született Toscanában, a Pianore kastélyban. Gyermekéveit Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Franciaországban töltötte, majdnem évenként megfordult mindegyik országban pár hónapra…”
Ezt követően részletes képet kap az olvasó széleskörű rokonságáról is…
A mostani rész eddig tartott. A következőben a „Pécsi Napló” július 11. és 15. közötti számai ezzel kapcsolatos hírei következnek.
Szóljon hozzá!