A NAGY UTAZÁS
Először megtaláltalak valahol egy
Rózsabokor alján megszeppenve
Vagy csak kitaláltalak magamnak
Tán feslett álmaimra festettelek
Egy szesztengerbe fulladt éj után
Betoppantam párnázott életedbe
Mint vak tyúk egy pária verembe
Bevackoltam magam a fészkedbe
S miután belopóztam a lelkedbe
Költői ujjaim lírikusan siklottak tova
Bombázóként bimbózó kebledre
Ám csak a vak torpan meg egy
Simogatón hívogató vulvavulkán
Sikamlós peremén, ha buja vágya
A mélybe húzza egy fergeteges
Konszenzuális kefélés, a kéj felé
S ha felértél a mélybe, vesd le
Magad újra s újra a szédítő űrbe
Mígnem érzed, az álom megrepedt
S a józan hajnal durván lefejelt
Ám abban is van valami varázslat
Ha kámforrá forrt Ámor mámorod
Egy új faltörő kaland reményében
– Felejthetetlenül – Elfelejtheted
Szóljon hozzá!