Az ablakpárkányon, függöny
mögött trónol szép szürke cicám,
onnan figyeli a fákon hancúrozó
madarakat. Időnként meglengeti
csíkos farkincáját, és vele a függönyt.
Én mindössze csak ennyit látok, de
tudom, jól ismerem, nálunk ilyen a
reggel! Aztán valamiképpen érzékeli
ébredésemet, a madarak is felröppennek.
Cicám elunja a megfigyelést, puha
mozdulattal a párkányról lehuppan,
és napi vándorútjára indul a
lakásban. Én pedig ablakot nyitok
a mai napnak. Vasárnap reggel
hét óra, olyan egyszerű kis béke van.
2026 02 22
Szóljon hozzá!